Whatsappon kommunikáltunk. Gyorsan válaszol, kedves, első lépésben valamit írnunk kell magunkról. Nagyon jó megérzéseim voltak June-nal kapcsolatban, ezért a hétre két időpontot is foglaltam. Az elsőt időben lemondta (még nem állt össze a búvóhely és beteg is lett), a második már simán ment.

June új helye a Kálvin tér közelében található. BKK erősen ajánlott. Autóval a környéken megállni komoly kihívás.

Földszinti szoba-konyhás, frissen felújított garzon. Napos és világos. Alapjában nagyon kellemes, de túl sok hangulatot ne várjunk. Igaz hogy nappal voltam és ha kint sötét van, talán előkerül némi hangulatvilágítás. A titok a részletekben rejlik: kevés, de különleges és igen jó márkájú tusfürdő várt a fürdőben, ugyanez áll a szájápoló termékekre.

100% a képek valóságtartalma, kivéve az autós fotót. Illetve azon is June látható fizikai valójában, de az a tárogatós póz nagyon nem ő. Szép bőrű, formás lány, a fotókhoz képest kissé sötétebb hajszínnel.

Ahogy fogynak a tételek a bakancslistámon, izgatottan vártam valami különlegeset, újat, ami még nem volt. June bemutatkozása és az eddigi beszámolói alapján pont ilyennek tűnt: olyan együttlétre számítottam, ami úgy szól az erotikáról, hogy többről szól. Nem szalonos futószalagozás, hanem olyan testi gyönyör, amit először lelkiekben meg kell alapozni. Ezt szolgálta a kért bemutatkozás és a bevezető beszélgetés is. Ezen a ponton kellett volna jobban odafigyelnem, mert utólag belegondolva furcsán egyoldalú volt: June bőven kifejtette, hogy ő mit kér illetve mit nem szeretne, de egy szó nem esett arról, nekem mire lenne igényem.


Az eddigi beszámolók alapján nagyjából tudtam, mi vár rám, ezúton is köszi a többieknek a hajszálpontos leírásokért. Ugyanezt a koreográfiát kaptam én is. Ismétlés helyett azt a különlegességét emelném ki, ami tényleg egyedi: az örömét. June arcán, mosolyán látszott, mennyire élvezte, ahogy a testemmel játszott. Mintha olyan gyönyörű testem lenne amihez érzéki öröm hozzáérni (pedig nincs). A régi Kern András dal jutott eszembe: "vannak lányok, akiknek az egész teste nevet" - June ilyen.

És akkor sajnos az antiklimax... Ezt a részt ki is hagyhatnám, levezetés ugyanis nem volt. Oké, a lényeg az energiával feltöltés, csakhogy az eddigi beszik alapján azt vártam, hogy a végén lesz választási lehetőségem. Itt bosszulta meg magát, hogy az elején csak az ő szabályairól esett szó, arról viszont nem, hogy nekem mire lenne igényem, az _én_ testem mit szeret. Valószinűleg emiatt a kommunikációs hiba miatt ment tévútra az együttlét. Ugyanis egyszer csak vége szakadt a nagy mámornak és June azt mondta: most egy kicsit magamra hagy. Baj? Bólintottam. Mire ő: pedig így beszéltük meg. Erre csak pislogni tudtam. Hallgattam, ahogy elintézi a dolgokat a fürdőben, gondoltam, ez még csak nem lehet a vége, ennyire hirtelen és furcsán? Visszatérve már köntöst viselt és a spirituális tantraenergia helyét átvette egy "ennyi volt" fíling. Én meg csak néztem, felizgatva és kielégületlenül - mire meg is kérdezte, dehát nem mentél el szárazon? Mondom: nem, mire a testbeszéde nagyjából azt jelezte: hát, így jártál, hangosan pedig azt mondta, természetesen kedvesen és mosolyogva: menjek és fordítsam a felkeltett energiát valami kreatívra.

Részletezhetném, mit gondoltam, de minek. Le sem zuhanyoztam, letettem a rózsaszálakat és gyorsan távoztam.

Két órás a program, ebből félóra a bevezető beszélgetés, plusz kétszer tíz perc zuhany és vetkőzés-öltözés, szóval magára a masszázsra marad kb egy óra, aminek költsége a piaci ár kétszerese... Márpedig, ugye, hogy annál a Kern-dalnál maradjak: "keze másnak is van".

Ha innen nézem, csalódás, ha onnan nézem, kellemes energetizálódás. Az adatlapján mindenképp tisztáznia kéne, miről szól a programja. Van, akinek bejön az orgazmus-megtagadás és/vagy sima energetizálás, ők imádni fogják June-t, dehát nem vagyunk egyformák. Jobban belegondolva sokatmondó, hogy míg ő nagyon részletesen elmondta, mit NEM szabad tennem ("ne cirógass, mert nem szeretem, ne puszilgass, mert az is zavar, és főleg ne emelgesd a csípődet közben") egy szóval sem kérdezte, én mit is szeretnék. Szóval ez most eléggé félrement és nem is hiszem, hogy visszamennék hozzá, mert érezhette rajtam hogy nem azt kaptam amire szükségem lett volna, de nem tűnt úgy mintha különösebben érdekelné. A megérzéseimet pedig kukázom a jövőre nézve...