Kedvencem lett első látásra. Már nem emlékszem mikor, csak arra, hogy amikor megláttam, valahogy rögtön bevillant valami (vágy), hogy közelebbről és jobban megismerhessem. A bemutatkozásának olvasása tovább fokozta ezt a késztetést. Aztán a tettek mezéjre lépve telefont ragadtam. És akkor ért az „ilyenben nekem még nem volt részem” érzés először. (nem utoljára) Nagyon jó volt hallani a hangját, nem a sablon lemezt lehetett hallani, amikor valaki gépiesen sorolja a választékot, hanem valódi párbeszéd zajlott, tényleg figyelt arra, amit mondok, értelmesen, választékosan válaszolt a kérdéseimre. No ettől egyrészt zavarba jöttem, de szerettem is volna még tovább elnyújtani ezt a beszélgetést. Ettől aztán olyan hebehurgya verbális botladozást adtam elő, hogy már én is csak nevetni tudtam magamon és egy idő után jobbnak láttam elköszönni. Akkor még nem egyeztettünk időpontot, azt VTR-en küldtem, kb. T+2 hétre. Az már nem ért meglepetésként, hogy a VTR-re sem a sablon válasz érkezett, öröm volt vele kommunikálni minden formában.

A címet telefonon kaptam a találkozó előtti napon. XIII. kerületi csendes utca. A környékhez sok szálon kötődtem hosszú évekkel ezelőtt, és már a parkoló keresése is kellemes emlékeket idézett bennem. Egyébként aznap délelőtt nem okozott nehézséget szabad helyet találni, úgyhogy jól indult a nap. Tömegközlekedéssel sem jelenthet gondot senkinek megérkezni, bár a megállókból némi séta igényeltetik.

Engem egy klassz kis RBNB jellegű lakásra emlékeztet. Tisztaság és rendezettség hatja át, ahol hangsúlyos szerephez jut a nagy és kényelmes francia ágy. A fürdőszoba is modern, tiszta. A zuhanyban van hely mindenre, mindenkinek.
Amit viszont eddig nem túl gyakori kalandozásaim során még sehol sem láttam, az egy könyv volt a kis kávézó asztalon. Láthatóan nem dísznek tették oda, hanem „használatban” volt. Úgyhogy az olvasmány élmények adták az egyik bevezető témát.

Hazudnék, ha nem a képei alapján kezdett ébredezni bennem az mélyebb ismertség utáni vágy. Nekem nagyon tetszik Andi törékeny alkata, de azt is látható a fotóin, hogy a férfiszem bőven talál érdeklődésre számot tartó részleteket.
Arcának gyönyörű ékköve a szeme, a tekintete, amiben szívesen úszkálnék, elvesznék. Belépésemkor egy farmer anyagú ruhácskában és bőr szandiban volt. Utólag az jutott eszembe, hogy egy diszkrét tolldísszel a fején egy indiános castingra is jó eséllyel pályázna. De nem Pocahontas, hanem inkább Álló Ököl (Farkasokkal táncoló) szerepére.
Csupasz, makulátlan bőre magával ragadott. Különösen a combhajlatokban és azok között. Bikinivonal alatt van egy tetkó, aminek megfejtésével egy kicsit húzott, mert én valami absztrakt dologra gondoltam, de a megfejtés ennél jóval prózaibb volt.

Biztosan ehhez is ért, mert amikor erről kérdeztem, akkor elég részletes ismertetőt kaptam az egyes masszázsfajták közötti különbségekről. De ezen a téren egyikünk sem mutatott érdeklődést a gyakorlati bemutató iránt. Viszont fantasztikus érzés volt simogatni a csupasz bőrét mindenhol. Első intim kapcsolódásom vele az volt, amikor a zuhanyból kijöttem és az ágyra ültem. Akkor levette a farmer ruhácskát és egy fekete melltartó-bugyi szettben megállt előttem. Így ülve kb. a köldökével voltam egy magasságban és nem tudtam ellenállni a kísértének, hogy ne öleljem át és kezdjem el puszilgatni a hasát, simogatni a combját. Aztán a függőlegesből vízszintesbe helyezkedve folytattam az érintések útján való szűkszavú ismerkedést. Ajkaink ekkor már nem annyira szavakat formáltak, hanem csókokban forrtak össze hosszabb-rövidebb időre. Nagyon finom érzéki csókok voltak, akár jövő karácsonyig el lettem volna így. Később a melltartót Andi magától vette le, amiért magamban hálás voltam, mert hátul volt a csatja és megmentett egy újabb bénázástól. Persze ezt felhívásnak vettem egy újabb terület felfedezésére, amit nagy örömmel tettem. A kis bimbók reakciója árulkodott, hogy vagy hirtelen nagyon fázni kezdett, vagy jól működnek a reflexei. Mivel a légkondi éppen a fejünk fölül fújta ránk a meleget, az utóbbira gondolnék. 😊

A vágyak korbácsa egyre közelebb hajszolt az egyetlen rajta maradt textil felé. De nem rántottam le egyből a leplet, hanem a környékkel kezdtem ismerkedni. Tükör sima terepen csúszkáltam nyelvemmel, és közben kezemmel simogatva habzsoltam az élvezeteket. Nem kellett hosszan győzködni, hogy megszabaduljunk a bugyitól és elszabaduljanak vágyaim. Édes kis puncija nagyon hamar jelezte, hogy nincs ellenére közelségem és megajándékozott nedveivel. Fantasztikus érzés volt kényeztetni őt, de az örömszerzést nem bízta a véletlenre és rám, mert közben a melleit simogatta. Szerettem volna belülről is felfedezni punciját, de az volt az érzésem, hogy a kényeztetésnek ez a formája nem tartozik a kedvencei közé, úgyhogy egy gyenge próbálkozásnál tovább nem szorgalmaztam ezt.
Szerettem volna más pózban is nyalakodni, ezért feje mellé térdelve felülről hajoltam vissza a lába közé, így számomra is új perspektívában tárult elém az örömök völgye és Andi is elért ügyes kis kezeivel ott, ahol nekem nagyon könnyű örömet okozni. Gyorstüzelő képességemről persze elfelejtettem előre tájékoztatni, és amikor elhúzódtam volna keze ügyéből, ő csak tovább nyújtózkodott utánam. Szólhattam volna neki, hogy hagyja abba „molesztálásom” de a puncija annyira lefoglalta a számat, hogy már csak későn kaptam észbe, hogy itt bizony valami visszafordíthatatlan folyamat vette kezdetét. Hát így pecsételődött meg a sorsom és alattunk a lepedő.
Ügyetlenségemen felülkerekedve a romok eltakarításába kezdtünk, amit meglepő helyeken is meg kellett ejteni. Fogalmam sincs, hogy kerültek oda a szökevények, de ékes bizonyítékát adták, hogy bizony kitörő örömben volt részem.
A hegyről leérve összebújva beszélgettünk. Második kedvenc szervem (az agyam) is élvezkedett közben, mert Andi tényleg jó beszélgető partner. Szerintem senkinek nem lesz része vele kínos csöndben. De egyszer csak fölém kerekedett és puszilgatni kezdett, félreérthetetlen jelét adva annak, hogy kezdetét vegye a második felvonás. Én lusta pózba helyezkedtem, és átadtam magam az újabb csodának. Most Andi helyezkedett el a lábaim között és került egyre közelebb a legérzékenyebb pontomhoz. Mivel már voltak tapasztalatai rólam, nagyon finoman, érzékien nyú(a)lt hozzám. Aztán megkértem, hogy helyezkedjen úgy, hogy én is hozzáérhessek. „69-re gondolsz?” Hát nem volt jobb ötletem és hagytam, hogy áthelyezze egyik lábát a fejem fölött, arcom elé tárva vágyaim kapuját. Szerintem itt ismét gyorsabb sprintet futottam, szegény Andinak esélye sem volt, hogy nyomomba érjen. Csak arra emlékszem, hogy ezúttal eltorzult ajkaimmal próbáltam figyelmeztetni, hogy közeleg a vég. Rábíztam, hogy mit kezd ezzel az információval, de esélyem sem lett volna kimozogni a helyzetből. Mint kiderült Andi végig vigyázott a srácokra, amig én alatta vergődtem az élvezettől.
A blackout után a következő kép amire emlékszem, az ahogy Andi sudár alakja, falatnyi feneke fordult a fürdőszobába. Nem tudom miért pont ez a kép égett be ennyire a retinámba, de ez azóta is többször bekúszott elém, néha meglepően váratlan helyzetekben is. Friss lehelettel ért vissza. Itt átfutott az agyamon, hogy milyen lehet a mentolos kényeztetés, de hamar el is engedtem, mert annyira ki voltam facsarva.
Az újabb összebújós beszélgetés után a következő mérföldkövet a „lemossuk egymást a zuhany alatt?” kérdés jelentette. Nagyon örültem, hogy ilyen intim módját ajánlotta Andi a búcsúnak. Más helyzetben és néhány tíz évvel korábban ez bizonyára újból felkorbácsolta volna a vágyaimat, de most ez inkább egy meghitt búcsú felvezetése volt. Átsimogattuk egymás maszatos testét és kezeink elköszöntek az intim területektől. Aztán öltözés, búcsúölelés és elindultam megkeresni, hogy hol is parkoltam.

Semmi meglepetés, minden a megadottak szerint. Nem beszéltünk extrákról. A könyv mellé helyeztem egy kis édesség kíséretében, gondolván arra az esetre is, hátha nem lesz elég édes a csókom. 😉

Számomra felejthetetlen élmény volt a másfél órás élménycunami. Ha nem lenne annyira elcsépelt, akkor biztosan leírnám, hogy „valódi testi-lelki feltöltődés”. Két dolgot sajnálok; hogy Andi első időszakában nem találkoztunk és hogy nem sikerült Andit magammal vinnem a rövid sprintek során. Talán lehet még majd olyan is egyszer.