Július elején került fel ismét Andi hirdetése az oldalra. Nagyon szemfüles voltam, azonnal feltűnt, még észrevettem mielőtt a Bővebb infóban a virágszálak aktualizálásra kerültek volna. Azonnal elkezdtünk Andival belső üzenetben kommunikálni. Igazából két lényeges dolog, ami megfogott: egyrészt a képei mindegyikén ott a mosoly az arcán (látszik, függetlenül az arckitakarástól) és ez nekem természetes, nem mesterkélt mosolynak tűnik; másrészt ha valaki úgy tér vissza, hogy nem kér tiszta lapot, nem csinál új accountot, hanem felvállalja a 2-3 évvel ezelőtti múltját, akkor biztos lehetek a pozitív élményekben, a pozitív hozzáállásában.

Néhány nappal később már alig vártam, hogy hétfő reggel hívhassam telefonon. Csilingelő hangjával is elbűvölt, így nem volt megállás következhetett első ismerkedős randink szervezése. Igen ám, de a nyár közepén én ritkábban vagyok Budapesten és még némi nyaralás is akadályozta a közeli időpont választását. Így esett, hogy több, mint három héttel későbbre szerveztük randinkat. A várakozás és a vágyakozás ideje alatt két megerősítést is kaptam, hogy Andi választása tökéletes: Egyrészt megjelent Yoss beszámolója, ami önmagáért beszélt, másrészt Andira vonatkozóan kaptam egy ajánlást, nem is akárkitől, egy sokkal korábban leszervezett másik randin a hirdető hölgytől (!).

Több, mint KÉTMILLIÓ (!) másodperc telt el a vtr-es egyeztetés és a randi között. Ez egyrészt olyan volt, mint az örökkévalóság, másrészt belső üzenetekben néhány naponta kommunikáltunk és úgy érzem mindkettőnk részéről alaposan sikerült felkorbácsolni a vágyat, hogy alig várjuk már a randit. Már javában úton voltam, amikor jó negyed órával az időpontunk előtt jött is egy belső üzenet Anditól, utalva arra, hogy lassan telnek a percek.

Andi kuckója a Váci út és a Duna között körülbelül félúton található nagyjából a Lehel tér magasságában. A parkolás itt fizetős, ottlétemkor akadtak szabad helyek, de azért az autóval érkezőknek, különösen munkanapokon célszerű egy kis időt rászánni. Tömegközlekedéssel pedig a metró, illetve a nagykörút is egy 10 perc körüli sétával elérhető, de jár itt a környéken több troli és busz is.

Egy teljesen felújított garzonlakás fogadott, mindenhol patyolattisztaság és rend uralkodott. Egy kis folyosóról nyílik a fürdőszoba, épített zuhannyal, sok tusfürdővel, a mosdónál pedig szájvíz és dezodorok. A mosógép tetején pedig már várt a pihe-puha törülköző. A konyhával egybeépített tágas nappaliban egy franciaágy uralja a teret, van még itt egy kis asztal székekkel is. Az ággyal szemben pedig egy kis komódon egy TV az alkalomhoz illő zenét szolgáltatott.

Andi első pillantásra is emlékezetes jelenség. Hosszú, szőkésbarna haja egyenes selyemként omlik vállára és hátára, minden mozdulatán lágyan ring, mintha saját akarata volna. Kék szemei mélyek és tiszták, akár a nyári égbolt egy csendes délutánon, benne valami őzike-szerű ártatlanság és csintalan kíváncsiság keveredik, olyan tekintet, amiben könnyű eltévedni. Nem néz rád, hanem beléd lát, és közben mégis mosolyog, mindig mosolyog. Ez a mosoly nem pusztán kedvesség, hanem benne van a közvetlenség, az életöröm, a játékosság és az a finom magabiztosság, amit nem lehet tanulni, csak sugározni.

Vékony, kecses alkatát természetes könnyedséggel viseli, mintha a teste egyszerre lenne törékeny és erős, mint egy finoman megmunkált szobor. Mellei kicsik, de formásak, pont olyanok, amilyenek után egy pillantás nem elég, kíváncsivá tesznek, felfedezésre hívnak, különösen az ágaskodó mellbimbók. A csípője tájékán egy apró tetoválás lapul, nehezen vettem ki, hogy mit ábrázol, de megkaptam a magyarázatot.

Andi nem csupán szép, hanem élmény vele lenni. Közvetlen és kezdeményező, sosem hagyja, hogy a beszélgetés megszakadjon, természetes könnyedséggel kapcsolódik bárkihez. Társaságában az ember felfigyel arra, mennyire jó érzés, ha valaki tényleg figyel rád. Nem akarja irányítani a helyzetet, mégis jelen van benne, alkalmazkodó, de sosem háttérbe húzódó. Egyszerre partner és inspiráció. Vele beszélgetni nem egyszerűen szórakoztató, hanem felszabadító. Az ember elfelejti az időt, a problémákat, csak sodródik vele: a mosolyával, a hangjával, a pillantásaival. Nem akar többnek látszani, mint aki, de pont ettől olyan különleges.

Ez az a fejezet, ahova nem tudok mit írni, ugyanis a kölcsönös érdeklődés hiányában a masszázs teljesen elmaradt, fel sem merült a szükségessége. Kimerült talán abban, hogy lágy csókolózásaink közepette finoman simogattuk egymást, illetve beszélgetésünk közben is egymáshoz simulva élveztük a simogatás kellemes érzését.

Érkezésemkor, pár perccel a megbeszélt időpont előtt hívtam Andit. Azonnal felvette és megadta a kapukódot és a megfelelő instrukciókat az ajtajának a megtalálásához. A lépcsőházban nem kellett nagy túrateljesítmény az ajtóig. Itt azonban egy soha még át nem élt élményben volt részem. A háromhetes kommunikációnk során ugyanis felvetődött, hogy lélekben már nagyon közel kerültünk egymáshoz, és szinte, ahogy a Kis Hercegben is szerepel, már szívvel is látjuk, érezzük egymást. Andi poénból megkérdezte, hogy meg tudom-e csinálni, hogy az ajtóban becsukom a szemem. Nem kis kihívás volt, de csukott szemmel léptem be, kezemben egy szál virággal. Kalapált a szívem, mint a légkalapács. És ekkor kaptam egy olyan érzéki, nyelves csókot, amit soha nem felejtek el. Ajkaink teljesen légmentesen összetapadtak és belül nyelveink ismerkedtek egymással. Tulajdonképpen előbb csókolóztunk, mint láttam volna az arcát.

Lassan kinyitottam szemeimet és megpillantottam azt a bájos, mosolygós arcot azokkal a kék igéző őzikeszemekkel, amikben pillanatok alatt elvesztem. Kézen fogva beljebb léptünk és a konyhapult előtt beszélgettünk egy keveset. Átadtam kis ajándékaimat, többek között egy személyes jellegűt is, aminek az alapját az előzetes üzenetváltásaink képezték. Közben néhány további csók is elcsattant. Andi egyszer csak elkezdte az ingemet kigombolni. Hogy ne maradjanak kezeim munka nélkül én is elkezdtem a köntösét kigombolni, majd kibújtatni belőle. A köntös után a melltartó következett, amivel meg kellett egy kicsit küzdenem, de nem adtam fel és sikerrel jártam. Egy újabb csókot követően a fürdőbe indultam, hogy felfrissüljek és lemossam magamról a néhány órás út porát.

Alig vártam, hogy a fürdőben letudjam a megfelelő tisztálkodási rituálét és visszatérjek Hozzá. Fogalmam sincs, hogy még állva csókolóztunk vagy már az ágyon fogadott, de lényeg az, hogy pillanatok alatt az ágyon kötöttünk ki. Lekerült róla a kis bugyi, rólam pedig a törülköző és egymás mellett feküdve szenvedélyesen csókolóztunk. Itt már vízszintes helyzetben eltűnt a pici magasságfölénye, ami álló helyzetben még megvolt. Gazella testét, pici melleit, hosszú lábait öröm volt simogatni. Ajkától aztán hamar elindultam lefelé, megakadtam ágaskodó mellbimbóinál. Ajkaim közé véve őket, az előtörő mély sóhajok engem is egyre izgatottabbá tettek. Haladtam tovább lefelé, vékony derekát sem kímélve a pusziktól, csókoktól és eljutottam a combjai közé, ahol mint Micimackó úgy örültem a mézes csupornak. Nyelvemmel ízleltem mindenhol, ahol értem és mézédes nedű áradt belőle. Közben kezeimmel simogattam, feneke alá nyúltam, volt, hogy össze is kulcsoltuk kezeinket. Hatalmas öröm volt megélni, amikor a derekát simogatva azt láttam, hogy mély sóhajok közepette morzsolgatja a mellbimbóit és az izgatottság egyre inkább eluralkodik rajta, miközben csípője hullámzóan ringatózik ajkam alatt. Nem tudom megmondani melyik volt az a pillanat vagy pillanatok, amikor a gyönyört megélte, de úgy éreztem, hogy ez biztosan bekövetkezett. Kisvártatva mellé feküdtem és pihenés gyanánt mély csókolózásunkat tovább folytattuk.

Nem tartott sokáig a pihenő, kaptam ugyanis egy párnát a fejem alá és kényelembe helyezve magam egy fergeteges kényeztetésben volt részem. Ajkaimtól indulva, a mellbimbóimon keresztül kaptam puszikat, csókokat mindenhova. Bajtársam már vigyázzállásban várta ajkainak érkezését. Kedvesem érzéki francia-tudása csak most kezdett megmutatkozni. Oldalát, a tárakat is nyalogatva nagyon finoman vette a szájába és valami fenomenális technikával játszott rajta ajkaival, nyelvével. Egyszer fel is ültem és a hátát végigsimogatva jeleztem, hogy nagyon jó úton halad. Pár perc alatt olyan katartikus állapotba kerültem, hogy nem bírtam már tovább és a szájában ért a vég. Hosszan hagyott lenyugodni, mialatt én már mozdulni sem bírtam. Rövid időre kis tisztogatásra a fürdőbe ment, de pár pillanat múlva már mellettem feküdt az ágyon.

A következő bő negyed óra, talán 20 perc egy olyan GFE élményt jelentő beszélgetéssel telt, ahol különböző témákat érintettünk, olykor egymás magánszféráját sem kímélve. Az őszinte és nyílt beszélgetésünk közben testünk egymáshoz simult, simogattuk egymást és időnként szenvedélyes csókolózással is egybeforrtunk. Egy ilyen csókolózás alkalmával aztán elindultam az ajkaimmal a nyakán keresztül a mellbimbói irányába. Soha nem felejtem el azt a mosolyt, ami ekkor kiült az arcára és ahogyan a párna után nyúlt, hogy a feje alá tegye. Természetesen ismét a combjai között kötöttem ki. A nedvesedés, sóhajok, csípő ringatózása kísérték ismét az akciómat, majd Kedvesem 69-es felállást javasolt. Jó néhány percig ténykedtünk így mind a ketten, közben vékony derekát fogtam, időnként pedig teljesen magamhoz húzva átöleltem. Fordulás következett és újra a mámorító szenvedélyes csókjait élvezhettem, miközben kezével a bajtársammal játszott. Nem bírtam sokáig, így lett végem másodszor. Kis törölgetés és az egymáshoz bújós beszélgetés következett. Még vagy 3 perc lehetett hátra időnkből, amikor javasolta, hogy menjünk együtt zuhanyozni. Hát lehet erre nemet mondani? Még véletlenül sem! Egymás testét lemosdattuk, alaposan ismét feltérképeztem kezemmel idomait, hogy megmaradjanak jó emlékezetemben. Öltözést követően néhány perccel kicsit túllépve időnket, búcsúcsókok után távoztam.

Virágszálak szóba sem kerültek sem a telefonban, sem a helyszínen. Diszkréten, a kezdeti beszélgetésünk során egy arany színű boríték került a konyhapultra.

Amikor kiléptem a mennyország kapujából és visszazökkentem a rideg valóságba, már szinte azonnal visszafordultam volna. Csak néhány ujjam kell hozzá, hogy meg tudjam számolni, hogy pályafutásom során hány lánnyal volt hasonló élményem. Alig várom, hogy lássak egy következő időpontot, hogy ismét Andi társaságát élvezhessem.

Drága Őzikeszemű Cukorfalatom!

Első találkozásunk szerintem nem az ismerkedésről szólt, lélekben ugyanis már régóta egymáséi lettünk. Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy randink teljes természetességgel és őszinteséggel telt el, és a hosszú várakozás után felkerült az i-re a pont. De ne egy apró pici fekete pöttyöt képzelj el az i betű tetején! Ne! Sokkal inkább egy piros szívecskét, és ne is felette, inkább mellette. Valahogy így: I❤️U!