Nem az első találkozónk volt ez Adrival, volt telefonos egyeztetés is korábban, jelen esetben ez VTR-en keresztül történt, egy kis „udvarlós” üzenet kíséretében.

Címet jól tudom, de aki nem, az is könnyen odatalál. Most direkt körülnéztem az autósok kedvéért: a parkolás fizetős, de hétköznap, késő-délután, kora-este sok helyet láttam, ahol parkolni lehet. Újbuda, az Allee-tól nem messze, a Fehérvári úton közlekedő sárga kígyókkal, a 17-es, 41-es 47-es 56-os, vagy 61-es villamossal egy megálló, innen 3 perc gyaloglás egy kisebb mellékutcába.

Félkörívet leíró, pár éve, egy évtizede(?) épült objektum x. emelete. Kód beüt, ajtó nyílik, hajlékba belép. Kis előszobában találja magát a kéjsóvár utazó, amely rövid folyosóban folytatódik. Jobbra, falra erősített fogasok, balra kis zsámoly a bocskortól történő átmeneti búcsúvétel kényelmesebb formáját biztosítandó. Tovább haladva, jobbra, függönnyel takart helyiség, szemben „kezelő-szoba”, ettől balra, szintén „kezelő-szoba”, vele szemben a minden igényt kielégítő vizesblokk. Megszámoltam: 5-féle különböző tusfürdő, dezodorok szintén, megráztam valamennyit, (csak hogy be tudjak erről is számolni) több mint félig voltak üresek vagy tele. (teli). Szájvíz, műanyag pohárkák. Rendezettség, sterilitás, igényesség.

Egy, klasszikus értelemben vett „mediterrán szépség” nyitja az ajtót. Adri gyönyörű. Ez mindenre igaz, ami a külső leírását illeti. (a „belsőt” is!) Gyönyörű arc, gyönyörű, sötétbarna, vállig érő haj, gyönyörű, mélybarna (beleugrom a kútba!) szemek, melyek csillognak, érdeklődést, kíváncsiságot, elképesztő huncutságot, cserfességet tükröznek. Bronzbarna, szolizott bőre hibátlan, selymes. Sehol tetkó, sehol, semmi tuning. Sehol egy pattanás, pötty, mitesszer. Hibátlan. Finom, puha alsó és felső ajka varázslatos ívet zár be. A Jó-Isten is úgy alkotta meg a ciciket (vagy a tenyeremet), hogy tökéletes, mely éppúgy elmondható gömbölyű, feszes tomporáról. Minden mindennel arányos. A cicomátlan”, „dísztelen”, természetes latin szépség fogadja a betévedt vándort.

Adri kiválóan masszíroz, hol gyengédebben, hol erősebben, (igény szerint ezt is, hisz kiváló vendéglátó, a ruha hajtogatástól kezdve a romeltakarításig bezárólag) apró kis kezecskéivel. Ezt tudom, de most erre nem került sor. A találkánk előtt pár nappal volt egy lépcsős balesete valamelyik aluljáróban. Jó nagyot esett, fájt a háta, bal válla. Kihasználva a sajnálatos esemény adta lehetőséget, felkínáltam egy masszázst. Nyilván egy, minden tekintetben szakszerűtlen, krémes, nyomogatós, gyúrmázós, símogatós valamit bírtam nyújtani. Örömömre volt a hamvas kis testet kézzel szeretgetni. Számára mit tudtam adni? Adri nyíltszívű, őszinte Teremtés, talán nem kamuzott túl nagyot azzal, hogy: „”ez nagyon jól esett”. Közben folyamatosan sztoriztunk, beszélgettünk, csókolóztunk (KIHAGYHATATLAN!), nevettünk. Ahogy Ő „kuncog”, nem kuncog úgy senki. Hiteles, szívből jövő, édes kacaj az övé.

Csók, puszik mindenhova után jöhetett a fordulás. Végigpásztáztam kezemmel, számmal, nyelvemmel egész testét. Foggal kicsit reszelgettem puha kis talpacskáit, sarkát, lábfejét, lábujjait. Csak mert „csikis”, de közben kuncogott.Felejthetetlen a kuncogása. Cicik ápolása, majd nyílt az olló, és végre a combok között is játszhattam nyelvemmel, számmal, majd orrommal. Egyszerre. Vizuális élményként, és ízvilágát tekintve is egyedülálló élményt nyújt, amivel ott szembesül a szerencsés. Comb-belsők után lágy, finom nyelvelés körbe, majd egyre beljebb. Hol gyengédebben, hol erőteljesebben próbáltam meg felvinni/elvinni Őt. Szelíd sóhajok, lágy „hangicsák” kísérték ténykedésem, de csupán „csúcstámadásig” jutottam. Többször is. Megnyugtatott, hogy nagyon jó volt, de Ő „nem egyszerű eset”. Összebújás, kuncogás, majd átvette a kezdeményezést. Sajátos technikák sorozatát mutatta be. „Szeretősen”, végig-nyalitntva a péniszt egész hosszában többször, vagy csak a makk tetején, vagy egészén játszadozva nyelvvel, alsó-felső ajakkal kombinálva izgatta testem teljes vérbőségben „szenvedő” részét. Egyedülálló, rendkívüli élményt nyújtott a vákuum-technikával kombinált, valahogy csavarta, jobbra-balra a fejecskéjével, szájával, kéz nélkül. Pazar érzés volt. Ágyon felálltam, Huncutka térdelt előttem, és folytatódott a műsor. Gyengéden, szelíden szeretkeztem szájával, mondtam közben néhány baromságot. Adri franciázás közben is úgy tud kuncogni, de úgy, hogy….Ilyen nincs. De van! Itt már ment a cuppogás rendesen, nem volt könnyű nemet mondani magamnak, de nem így szerettem volna befejezni. Fejem alatt párnák, Ő széttárt lábaim között négykézláb, félig hasalva. Szemtől szembe jött a kivégzés varázslatos pillanata(i). Gyönyörű szemeiben elveszve, két kezembe fogva fejecskéjét, pajzán, komisz vigyorral az arcán, még megmaradt kevés hasizmomat segítségül hívva…45 fokban ért a vég. Mellkasomon pihent a Tündér-Kis-Bébifóka. Egymást cirógattuk, szeretgettük, kapirgáltuk, csókolóztunk. Adri: „Most már aludhatunk.” Én néztem az órára, Őt, láthatólag nem érdekelte. Nem élek vissza sem az odaadással, sem a szeretettel, pláne nem az idővel. Búcsú. Hosszabb szabadságom után első utam Hozzá vezet

Szokásomhoz híven/hűen kis fehér borítékban előre, Általa kedvelt virágcsokorral megajándékozva. A randevúnk másfél órás volt és 35 SZÉP-KÁRTYÁS kuponnal volt egynértékű.

Őszinte, tiszta lelkületű, segítőkész, kívül-belül gyönyörű Hölgy Adri. Rengeteg mindent ad. Személyiségével, Bűbályos-boszorkány attitűdjével, életvidámságot tükröző kacajával. Érintései, szavai, mosolya sokszínűségével. Önnön Magát adja. Viszont: Valamit elvesz. Az éveim számát. Minden Vele töltött óra éveket vesz vissza(?)/ad vissza(?) eltékozolt sok évemből, évtizedeimből. Amennyiben David Fincher úgy döntene, hogy a „Benjamin Button különös élete 2”-t szeretné forgatni, ne keresse a Brad Pittet, itt vagyok én. Adri jóvoltából már „csak” 25 éves vagyok. Kb. két hónap ilyen rendszerességgel történő látogatás „Huncutkámnál” és engem is pelenkázni kell ismét, mint szegény Benjamint.