Lány külseje:
Ez volt az egyik bizonytalansági tényező. A többi beszi nem volt igazán egyértelmű, valóban a képeken látható lány-e Zsani, és ha nem baj, erről kicsit bővebben is beszélnék, mert annyira elegem van a kitakart arcokból és "retusált" fotókból. Elég egy random fotó, arc kihomályosítva, aki aztán bárkit reprezentálhat, akinek kicsit is hasonló az alkata. Jó lenne, ha a lányokat valahogy motiválni lehetne az arcos-retusálatlan-naprakész képekhez, amiket aztán csak prémiummal lehetne látni - nem tudom, lehet-e, de szerintem igény lenne rá. Pár hónapja is jártam úgy hogy már az ajtóból visszafordultam, mert a hölgy a képen láthatónak a nagyanyja lehetett volna. Ráadásul az egyik beszi "goth" stílusúként írta le Zsanit, ami nagyon elbizonytalanított, mert az a stílus maximum zeneileg az esetem. Viszont: annyi szépet és jót írtak róla mások, hogy "challenge accepted" felkiáltással benne voltam a zsákbamacskában.
Mármost ha egy nyomozás során kéne megmondanom, Zsani azonos-e a képeken látható nővel, istenbizony nem tudnék nyugodt lelkiismerettel igent mondani a detektíveknek. Viszont így írnám le nekik, a lehető legtényszerűbben: átlagos, azaz se nem vékony, se nem testes, kifejezetten arányos alkat, félhosszú sötétbarna haj, nagy, meleg barna szemek, a kelleténél talán kissé túlzóbb műszempilla, szépen ívelt, dús, feszes ajkak a szabályos orr alatt, diszkrét fogszabályzó (ha az egyik beszi nem említi, nem is vettem volna észre), ovális arc, sok apró tetoválás (nem klisések), ápolt, fehér műkörmök, kezén és karján óra aranyszínű ékszerek (nem hatnak sem olcsónak, sem rongyrázósnak). Különösen az óra tetszett: nem tudok jobb szót rá, valahogy bájos volt hogy fent hagyta, hétköznapian természetes. Nem hiszem hogy a nyomorult időt figyelte volna rajta, mert azt máshogy is meg tudják oldani.
Action:
A legelején elkerülhetetlen jégtörős részt Zsani egyetlen kérdéssel intézte el: "Jó estét, jó estét, mi újság?" Ezt olyan vidám huncutsággal kérdezte, hogy egy pillanat alatt feloldódtam. (Nem azért, mert ritkán járok ilyen helyeken. Ellenkezőleg. Ismerem a szakmát és néha gyűlölöm magamat, amiért mégis igénybe veszem Zsaniék szolgáltatásait.) Megkérdeztem, hogy most így élőben milyen programot ajánl, és bár nem tiltakoztam volna, ha a masszázsnál marad, megnyugtatott, hogy jöhet a bevállalósabb program.
Határozottan bújós, így egy darabig csak összebújtunk, egymással szemben könyökölve és apró, kóstolgató csókokat váltva (két extrát kínált, a csókot és a franciát, mindkettőt igénybe vettem), miközben hátán és combján simogattam a feszes izmait borító, tükörsima, bársonyos bőrét. Csodálatos volt megérinteni. Tényleg annyira kellemes tapintású a bőre, hogy ez már önmagában érzéki örömet okozott, olyan szinten, hogy bár jó volt mélyen a szemébe nézni, lehunytam a szememet, hogy még jobban fókuszálhassak a bőre adta érzéki gyönyörre. Ő pedig képes volt azt mondani: "ez nagyon jó", ez a pozitív visszajelzés pedig teljesen megolvasztott az amúgy nagyon kellemesen klimatizált szobában. A makktársak igazat írtak: nagyon finom illata van, leírhatatlanul jó érzés volt csak úgy simogatni és feküdni fejemmel a mellén (amiről eddig még le sem került a melltartó) és a vállán, miközben ő a nyakamat és tarkómat cirógatta. Alapjában véve nekem így jó volt, közben persze beszélgettünk is, és úgy érzem, figyelme őszinte volt, a nyíltságomat pedig díjazta. (Mit tesz Isten, hasonló cipőben járok mint egy másik makktárs egy rosszul sikerült mentőakció után, ami nyilván borítékolhatóan alakult úgy, ahogy, ugyanaz a sztori más-más nevekkel és mindig ugyanazzal a végkifejlettel, na persze, mégis nagyon fáj.) Nekem így alapjában véve jó volt, és más körülmények között maradtam volna ebben a gyöngéd szituban másnap reggelig, azonban Zsani cirógatása, testének érintése és jó illatú kipárolgása egyre izgatóbb volt. Ekkor beállt egy logisztikai probléma: volt ugyan óvszer a tálkán, de kibontva. Egyikünk sem értette hogy ezt most hogy, így Zsani kissé bosszúsan kiment gumiért, ami nem volt baj, mert amikor visszatért, már felébredtem a gyöngéd lebegésből és az ágy szélén ülve vártam. Két tucatnyi gumival tért vissza, amiről valami nagyon hízelgőre is gondolhattam volna. Magam elé állítottam, lekerítettem a fekete-arany melltartót, szívni, csókolgatni, cirógatni kezdtem feszes melleit a szamócabimbókkal. Megint rájöttem, hogy nem a mell mérete számít, hanem a csókhoz hasonlító gyönyör, amit egy kemény mellbimbó ad az ajkunkank és nyelvünknek. Ez is olyan volt, amit másnap reggelig bírtam volna folytatni (ha Zsani addig kibírja állva), de a rohadt idő, ugye, úgyhogy inkább lefektettem az ágyra, és kóstolgatni kezdtem. Nem tudom, aznap hányadik voltam, aki kinyalta. Végtelenül bizarr lelkemet valahol még izgatta is a gondolat, hogy én tegyem fel a nap végén a koronát. Tiszta és ápolt illata volt, semmi mellékíz, csak a finom klitorisz, amire élvezettel rá lehetett tapadni. Egyik kezünk közben összefonódott, Zsani a másikkal a tarkómat szorítva jelezte, hogy egész jó, ami épp történik vele, meg-megránduló teste és sóhajai pedig mintha egyetértettek volna keze mozdulatával, ahogy magára szorított. Megint olyasmi, ami még tarthatott volna egy darabig. Beletöröltem számat a combjába, felegyenesedtem, felkerült a gumi, kipróbáltam, tényleg annyira szélesen tud-e terpeszteni, ahogy leírták (igen), és miközben beléje merültem, nagyon odafigyelve, hogy a súlyomnál fogva lehetőleg ne törjem szilánkosra a csuklóját, az ágyra szorítottam. Suttogva kérdeztem, nem okozok-e neki fájdalmat (nem), mert a vérfarkas egyre jobb formába nőtt az utolsó menedékben, meg mást is kérdeztem (igen), így benne lett végem, és csak most így utólag gondolkodok el azon, mi okozott nagyobb örömöt: a fizikai rész, vagy Zsani szétterülő, pompás testének látványa.
Sokat nem tudtam gondolkodni, mert a rohadt idő, ugye, meg jött a még rohadtabb rutin: gumi lecsekkolása, papírkendőzés, satöbbi. Pillanat alatt magunkhoz térünk, időnézés, ilyenek, halvány vigasz volt, hogy eddigre Zsani biztosított: akármit mondtak a telefonban, náluk is vannak két, meg három, meg több órás programok. Talán addigra ő is utálta, mennyire gyorsan tud múlni az idő, amikor nem kéne.
