Nem mindig könnyű elérni, nyilván amiatt, mert sokan szeretnék felkeresni. Amikor felvette, csicseregve elsorolta a lehetőségeket, majd kicsit ide-oda tolva az időpontokat sikerült egyeztetni.

Könnyen megközelíthető, csendes budai utca, utóbbi talán a hétvégi és dél körüli időpontnak is köszönhetően. Tömegközlekedve kerestem fel a helyszínt, némi séta is bejátszott, de ez nem baj, híve vagyok a gyalogos közlekedésnek.

Társasház luxusgarzonja, hatalmas amerikai konyhás nappalival és fürdővel. A célnak megfelelő berendezés, nagy és kényelmes franciaágy, a fürdőszoba takarosan felszerelt, semmi extra. Tusfürdő, szájvíz, törülköző rendben.

A képek jótékonyak, azaz nem tegnap készültek. Az ott megtekinthető karcsúság már a múlté, molettnek még nem nevezhető, de teltkarcsúnak igen. Aki a botsáskákat kedveli, ne látogassanak el, akiket nem zavar, hogy a darázsderék már a múlté, ne habozzanak. Arc nélküli képek miatt nem kell aggódni, helyes nő, nem kimondottan az esetem, de ahogy észrevettem, ez fordítva is igaz volt.

Megérkezés után puszi-puszi, némi csevegés a kibírhatatlan hőségről, ami miatt a benti klímát be is indította, szükség is volt rá, de ne szaladjunk ennyire előre. Az utcai por lecsapatása és a szájüreg alapos átöblítése után némi simogatós ismerkedés az alakjával és a tökélyre műtött cicikkel, majd ruha le a magassarkú kivételével. Azt sem szoktam kedvelni, ha marad, de most nem zavart. A csók kicsit tartózkodós, nem is nagyon erőltettem.

A franciaóra kellemes, mélytorok a vállalás ellenére nem volt, egyszer bepróbálkoztam kicsit mélyebbre tolni magam, nem jártam sikerrel. A nyalakodásom kitartó volt és végül sikerrel is jártam, ami után művész úrnak nevezett, ami jólesett ugyan, de hát tudjuk ezt mindannyian hová tenni, legalábbis nagyon remélem. Az aktusról azért nem írok sokat, mert voltak pózcserék, ment lovaglásban, missziben, kutyusban, megint missziben, de semmi extra. Hiányzott az alapvető picike kis kémia, néha láttam rajta, legszívesebben szólna, hogy ami éppen zajlik, neki annyira nem tetszik, de nem tette, mert kőprofi, ha már beengedett, hiába nem vagyok neki szimpatikus, megteszi, ami jár. Csattogtunk, reszeltünk, félidőben ivószünetet is tartottunk, mert ment az izzadás rendesen, aztán folytattuk ugyanúgy. Közben biztatott, gondolom, mindenkinek ugyanazt szokta mondani, ami lehet, a pasik 99 százalékának tetszik és motiváló, én a maradék egy százalékot képviselem ezen a téren. Miután ki szoktam tölteni az időmet, ezért nem siettem a befejezéssel, majd óra lejárta után pár perccel ismét a szájába kértem magam, oda is durrantam. Nem finnyáskodott, bent tartotta, megvárta, amíg lenyugszom, majd valahová eltüntette.

Ahogy szoktam, borítékban még a zuhany előtt leraktam egy közel eső vízszintes felületre, ne legyen ebből félreértés.

Vérbeli profi, megadja, amit vállal, azt teljesíti. Az alapvető szimpátia miatt a lelkesedése nem volt a plafonon, de ezt is be kell kalkulálni, ha valahová először megyünk. A végén neki nem volt sietős, kávéval is megkínált, majd egy cseppet elbeszélgettünk, ami alatt azt kell érteni, hogy jó hallgatóság voltam. Végül puszi és balra el.