Aliz reagálása

Helló Barátom!

Ennek a reagálásnak a beszámolóról kellene szólnia de most először a kommenteket kommentálnám.
Fiúk!
Most mindenki keresse ki a legelső beszámolóját és nézze meg. Igazi remekmű? Azóta sem sikerült jobbat írnia annál? Vagy talán mégsem? Akkor pedig kérek mindenkit, hogy legyen kissé toleránsabb. Na nem azért kérlek titeket erre mert Borz kolléga támogatásra vagy védelemre szorul, csak az igazságérzetem berzenkedik egy kicsit. Sokan panaszkodtak már arra, hogy ez a beszámoló írás kezd kissé belterjessé válni. Ugyanazok a nevek bukkannak fel újra és újra. Pozitívan inspirálni kellene azt aki újként most bontogatja a szárnyát. Az pedig csak egy apró megjegyzés, hogy olyanok reklamálnak mindig a legjobban akik vagy jártak már nálam vagy soha nem is fognak. Az indok pedig mindig ugyanaz: ha ebből akarna valaki tájékozódni akkor nem kapna elegendő információt. Engem ez egy csöppet sem zavar. Főleg, hogy van még másik 70-80 írás ha valaki annyira ki akarja művelni magát belőlem.
Tehát ne támasszunk olyan elvárásokat mások felé amit mi magunk sem ugrottunk meg annakidején. Gyakorlat teszi a mestert.
Azt pedig el tudom magam is dönteni, hogy ki érdemel meg egy reagálást és ki nem. Az én szememben pedig igenis érték ha valaki csak miattam regisztrál erre az oldalra mert inspirálva érezte magát a találkozásunk után annyira, hogy ezt megírja. Nem túl bőbeszédű írás? Kétségtelen. Ha nem vesszük el a kedvét a friss írónak akkor minden bizonnyal lesz ez még jobb is.

Most eszembe jutott az amikor jó pár évvel ezelőtt elkezdtem masszírozni. Húúú, de béna voltam! Én nem szalonban kezdtem, tehát majdnem mindenre magam kellett rájönnöm a legelején. Ez sok tekintetben jót tett a munkámnak, mert sok olyan rutint nem sajátítottam el amit később le kellett volna vetkőznöm. Tudjátok hol kezdtem? A tizedik kerületben egy lakóparkban, egy kis garzonban. Minden második lakó kínai vagy vietnámi volt. Egy srác mindig masszőzöknek adta ki a lakását és valahogy odakeveredtem hozzá. Az első tanácsokat tőle kaptam, de kb két nap után mindent felülírtam. Két hét után pedig végleg össze is vesztünk, mert szinte mindenben eltértem az ő útmutatásaitól. Elég spórolós figura volt, én pedig semmiben sem vagyok az. Na itt már kezdődtek a gondok. Olcsó szájvíz, olcsó tusfürdő, abból is csak egy darab a kád szélén, kisméretű törölköző, stb...ilyen ötletei voltak. Hamar összekaptunk. Ja, és akkor még volt árlistám is (két napig kb). Tanácsára minden be volt árazva. Felhívott valaki akkor hosszan soroltam mi mennyibe kerül. Ha alap programot kér akkor ennyi, ha leveszem a melltartómat akkor valamennyivel több, ha mást is akar megint ugrik egyet a díjszabás, ha csúszkát akar akkor az már emelt díjas...és ezt minden vendégnek eldaráltam. Találkozás végén pedig összeadtuk: volt egy melltartólevétel, egy csúszka, két és fél csók, és a végösszeg ennyi meg ennyi. Nagyon gáz. Nem, még annál is gázabb! És még csak nem is olajjal masszíroztam hanem a srác jótanácsára krémmel. Se nem csúszott, se nem csillogott szépen a bőrömön, se nem volt erotikus ahogy egy adag krémet próbáltam szétkenegeti magamon. És mivel nem volt hangulatvilágítás, mindezt teljes nappali fényben. Meg egy tükör sem volt a falon. Úgy nézett ki mint egy kollégiumi szoba. Csoda hogy valaki el tudott lazulni, vagy át tudta adni magát a hangulatnak. Rendszerint mikor megfordultam fejbe rúgtam a vendéget. Ágy volt és nem tatami, amiről kétszer le is estem. Hatalmasat puffantam amitől halálra rémült a vendég. A masszázs annyiból állt, hogy két ujjal nyomogattam mindenki hátát. Az eszembe sem jutott, hogy egy test nem csak hátból áll hanem vannak ott lábak, combok, karok, nyak és egy fenék is, ami ugyanúgy törődésre vár. Egy másfél órás program maga volt az örökkévalóság, hisz nem tudtam érdemben kitölteni. Egyszer az egyik vendégnek valami olyasmit találtam mondani, hogy ugorj be legközelebb ha erre jársz, és ő ezt szó szerint vette. Három nap múlva felém járt és egy hirtelen gondolattól vezérelve minden egyeztetés nélkül fogta magát és bekopogott az ajtómon. Majdnem szívbajt kaptam. Egyszer pedig összefutottam egy olyan férfival is akivel előtte volt egy-két randink civilben. Kissé furcsa volt a szitu és ő meg alig akart fizetni a végén a régi ismeretség okán. És tudjátok mi volt az első bemutatkozásomban? A vendéglátóm találta ki az ütős szöveget amiben semmi nem volt igaz: Aliz vagyok, táncos múlttal rendelkező, sportos nő. Persze mondanom sem kell, hogy se tánc, se sport nem volt soha. Pedig sok vendég még a járásomon is látni vélte a táncos múltat. Tehát innen indultam.
Nem is értem ki volt képes hozzám járni. És voltak akik vissza is jöttek. Hogy azokat a férfiakat mi foghatta meg, kitalálni sem tudom. Abból a pár hétből a mai napig van még két vendégem, akikkel néha nosztalgiázni szoktunk és jókat nevetünk a bénaságomon.
Ha akkor valaki ezt a ténykedésem őszintén megírta volna lehet végképp elveszi a kedvem ettől a munkától. Nagy mázlim volt, hogy ez nem történt meg. Ez nem egy tanmese akart lenni, még ha úgy is hangzik egy kissé. Mint írtam Borz barátunk nem szorul rá az én istápolásomra. Van még hova fejlődnie, ez már igaz, de ne vegyük el a kedvét a későbbi próbálkozásoktól.

Ja, és még egy dolog: mi ez a nicknév? Hidd el semmi borzos nincs benned. Ha rám hallgatsz akkor egy kicsit jobban szerethető és személyesebb nevet választasz magadnak, amin a másik szívesen szólít... és a Borz1 hidd el nem ilyen. Elmesélhetnéd (ha lesz legközelebb) milyen gondolatmenet után esett erre a névre a választásod.

Összegzés: a randi jó volt, a beszámoló majdnem jó. Számomra ez még mindig a jobbik variáció annál mintha pont fordítva lett volna.
Köszönöm, hogy megszavaztad számomra a bizalmat és hozzám látogattál el!
Üdv:

Aliz

Egyeztetés:

Megközelítés:

Helyszín:

Lány külseje:

Erotikus masszázs:

Levezetés:

Elszámolás:

Összkép:

Webi megjegyzése: