Luca képeire vasárnap lettem figyelmes, sajnos aznap nem volt elérhető és más sem vette fel a telefont. Vártam a hétfőt, de benne volt a pakliban, hogy esélyem se lesz elcsípni szabad időpontot ilyen népszerűség mellett. Mit tesz Isten, valamivel 10h előtt többedik próbálkozásra felvették és pont Luca. Nagyon megörültem, kedves hangja volt, sikerült megtalálni a közös hangot és ami még fontosabb, délutánra egy időpontot. Yesss!

Majdnem ott van, ahol az előző beszim főszereplője, de mégsem. A villamostól másik irányba kell elindulni (ehhez persze nem árt tudni, melyik az egyik irány). Na szóval szintén a második kerület gyümölcsből elsősorban nagymamák által készített főzet nevére emlékeztető tér közelében található a randi hely. Parkolásért már fizetni kell, én is majdnem elfelejtettem. Kérem ügyeljünk erre kedves Mt-k. :)

Volt egyszer egy esszém ezzel kapcsolatban. Olvassátok újra, ha részletes info kell. Amúgy semmi sem változott. Másodikra fel, szűk előszoba, tágas hall, eklektikus fürdő, tusfürdő, szájvíz, törülköző ok, 3 szoba, mi most balra az elsőbe. Ott masszpad, rekamié, kisasztal, polcos torony, mittudomén.

És akkor kinyílt az ajtó és ott állt ő a maga 162 centijével és csodás mosolyával. A képeken kicsit túl van húzva a szája, a valóságban nem ekkora, de még bőven tutajos. Kedvencét át adtam, puszit és ölelést kaptam érte. A harmadik képen látható szettben fogadott, ami igen jól áll neki. Karcsú derék, formás popsi. Később kiderült, kb. Emily Ratajkowski alakja van, csak alacsonyabb nála és szebb a szája. :)

Spoiler:az étlapon szereplő kiíras nem véletlen.
Fürdőből visszatérve már csak a fehérnemű volt rajta, meg jobban előtérbe helyezve általam még sosem látott méretű természetes ikreket. Ez az a helyzet, amikor a szembenézős kihívást 0.01 sec alatt bukod el. Inkább megöleltem, jól fogadta. Felajánlottam, hogy megmasszírozom, mondta, hogy ok, de kezdjük velem. Legyen így. Nem bántam meg. Pontosan olyan erővel kezdett bele, amit elképzeltem magamnak. Kérdezte, hogy jó lesz-e az erősség, jeleztem, hogy pompás. Közben éreztem, ahogy más testrésze is hozzám ér itt, ott. Nem tudom mennyire volt szándékos, de igen jól esett. Hátamon kezdett, majd egyszer csak a fejemnél állt és szemből masszírozott, hát nem bírtam ki, hogy két kézre ne fogjam a csodás popsit. Nem is szaladt el előle, maradt még egy ideig, jól kigyurmáztam magam a fenekén. Aztán a lábakhoz ment, lábfejet alá polcolta és azokat is leápolta, közben kezecskéi el-el tévedtek. Mit ne mondjak, kezdett kényelmetlen lenni a hason fekvés.

Úgyhogy szépen felemelkedtem és megpusziltam a mellét, ami a melltartóból elérhető volt. Majd közös erővel megszabadultunk a felesleges ruhadarabtól és elém tárultak az ikrek. A szavam is elakadt. Ily gyönyörűséget nem láttam hosszú pályafutásom alatt. Ezt neki is megmondtam, csak mosolygott szelíden. Én meg csak élvezkedtem, de úgy láttam számára sem volt közömbös a ténykedésem. Az gyorsan kiderült, hogy csók nincs. Lassan a padra fektettem és úgy folytattam a mesebeli keblek csodálatát. Időnként csak azért álltam meg, hogy lássam is és el tudjam raktározni a képet az agyamba. Közben kézzel már délebbi tájakon jártam és éreztem, hogy a hatás ott sem maradt el. Óvatosan a bugyi mellett besimítottam a kelyhéhez és bizony nedves volt. Elérkezettnek láttam az időt megszabadítani az utolsó textil darabkától is és immáron szabaddá vált az út a csodálatos, hamvas, sima, nedves és illatos punci felé. Mint a hímes tojást olyan óvatossággal közelítettem meg és amikor ráéreztem a ritmusára hullámlovaglásba kezdett a drága. Elég annyi, hogy hosszú menet volt, a fejemet fogta folyamatosan, másik kézzel a kezemet rakta hol a mellére, hol máshova, a végén a kezét harapdálta, hogy ne legyen hangos. Észbontó látványt nyújtott többször is. Leírhatatlan volt a vizuális élmény. Csere, én fekszem, hozza az olajat. Kérdem kell az? Mondja, hogy valami csak kell azért. Na lassan leesett a tantusz, csak kézi levezetés van. Azért rákérdeztem, és így van. No sebaj, lássuk mit tud ő. Mellém állt és szépen, módszeresen felhúzott, miközben a kezem még vándorolt rajta. Változatosan tekerte, simogatta, csavargatta, ráfogott, elengedte.... A vége előtt átvettem és az ikrekre ürítettem. Letisztított engem és magát és míg pihentem, simogatott. Majd felültem és újra a cicik kerültek középpontba, plusz a mindig működő apró mozdulatok. Nem is akart elszakadni, de az időnk lejárt.

Az új budai rózsacsokor. Végén asztalkára helyezve. Nem esett szó róla.

Alapvetően nem szoktam kézi kényeztetésre menni, nekem az kevés. De. Luca olyan magával ragadó kis teremtés, csupa báj, hogy így is elvarázsolt. Aki arra számít, hogy szét szedik, csalódni fog. Aki finomságért megy, az jól fogja érezni magát.