Január közepén kértem le a bővebb infóját, miután végignéztem az adatlapot, a portfóliót és elolvastam nehány beszámolóját. Ezt követően rögtön ráírtam, amire hamarosan jött a válasz. Egy cseppet írogattunk még, majd pár hétig nem jelentkeztem. Aztán volt egy beszélgetésünk, ami után sajnos le kellett mondanom az időpontot, majd egy egyeztetési kísérlet, ami ismét miattam hiúsult meg, majd a randi előtt egy nappal kértem időpontot és kaptam is. Sztoikusan még megjegyezte, reméli, tényleg odaérek. Odaértem. Két perccel korábban, de nem zavarta, sorolta a számokat és az irányokat az odataláláshoz. Odataláltam.

Zugló, közel az autópályához, így autóval és tömegközlekedéssel a világ összes égtájáról könnyen elérhető. Az utcafront zsúfolt, zajos és barátságtalan, viszont miután ezt a kerületet még elfelejtették fizetőssé varázsolni a parkolás terén, ezért az ingyenes várakozás kárpótol valamelyest, ráadásul a környéken nagyon könnyen lehet parkolóhelyet találni, ha valaki nem rest picinykét sétálni, bár egyik ismert sztendaposunk szerint aki indokolatlanul 30 méternél többet gyalogol, az csavargó. Utóbbi kategóriába kerültem, de megérte vállalni.

Amennyire barátságtalan az utcafront, a sokemeleti folyosó – ami egy tetőkertre néz – legalább annyira barátságos. A lakás egy nappali-amerikai konyha kombó, a jobb oldalon nyílik a fürdő és a háló. Az utóbbi nem túl méretes, de amire kell (alvásra természetesen), arra tökéletesen elég. A nappaliban nem igazán néztem szét, kellemes félhomály volt és remekül működött a fűtés, ennél többre nem emlékszem, más kötötte le a figyelmemet. A fürdőben aki nem talál magának megfelelő tusfürdőt, az iszonyatosan válogatós, jobb, ha visz magával. Amikor végeztem a zuhanyfüggönyös kádban, csak akkor figyeltem, a zuhanyrózsa színjátszós, lehet, van, akinek ez is érdekes. Szájvíz műanyag pohárkákkal, a törülköző puha és nagyon hatékony nedvszívó.

Nem magas, nem vékony, de ezt már az adatlapból is le lehet szűrni, sőt, a bemutatkozásában erre kifejezetten felhívja a figyelmet. Számomra ez egyáltalán nem érdekes, a kisugárzás a fontos. Az pedig ott van a mosolyában. Kicsit kihívó, kicsit dévaj, engem abszolút beindít. A telefonban a hangja erre is rádob, enyhén rekedtes, majdnem mély zengésű, ez is külön bejön nekem. Sötér szem, húsos ajkak, azon felül ő tényleg az a van mit fogni rajta típusú lány, aki tisztában van önmagával, talán már abban a stádiumban, amikor teljesen elfogadja magát (ezt nem tudhatom biztosan, nem cseréltünk róla eszmét, csak a viselkedéséből ez jött le). Csak óvatosan a gyengébb fogsorúaknak a harapdálással, annyira feszes és kemény mindenhol, hogy könnyen ott maradhat egy-két metszőfog (én szóltam). Nagy, de nem zavaróan méretes keblek, hatalmas bimbóudvarral, kényeztetésre meglehetősen jól reagálnak, és szinte szemérmetesen megbúvó kéjbarlang. A külsőt kiegészíti egy temperamentumos alaptermészet, amit kimondottan kedvelek, ezért miután beengedett, maradtam.

Bemutatkozás, puszi-puszi, bekísért a hálóba, bemutatott a szobainasnak, megkérdezte, kérek-e inni. A narancsos gyümölcskoktélnál maradtam és akkor még nem tudtam, bölcs választás volt elfogadni a kínálást. Elkísért a fürdőbe, akkor kezembe nyomta a törülközőt, de valahogy nem bírtam kivárni a soromat és még vettem egy mintát a hívogatóan vastag alsó ajkáról, ami némi kölcsönösségbe váltott.
A fürdő után a hálóban megkért, helyezzem kényelembe magam, mint ha otthon lennék. Mondtam neki, délután hatra kérném az ébresztőt, és nem zavarja-e, ha néha kicsit horkolok. Miközben szorgalmasan hámozta le magáról azt a három kis semmit, ami itt-ott még takart belőle valamit, csak annyit felelt, nem fogja hagyni, hogy aludjak. Amikor megláttam a kebleit kibontakozni a melltartóból, az addig sem lévő álmosságom egy pillanat alatt elillant. Elkezdődött egy kis ajakvizsgálat, ami hamarosan átcsapott nyelvpárbajba. Ahogy belemelegedtünk, néha nehéz volt eldönteni, az ő nyelve van-e az én torkom környékén, vagy fordítva, esetleg félúton vívjuk az egyre hevültebb párbajt. Közban a kezeink is felfedező útra indultak, elég sokáig időztem melltájékon, majd lejjebb is próbára tettem az ujjbegyeim érzékenységét és az agyamnak tetszett, amit találtam.
Miután teszteltük nyelveinket és szánkat, kezdődött a franciaóra. Több részletben is. Először nagyon alulról kezdte az ismerkedést, amikor a fogaival kicsit rászorított a herémre, akkor már éreztem, ezt kár lett volna kihagyni. A technikája fenomenális, nagyon finoman kezez, csak jelzésszerűen, az igazi csodát az ajkaival és a nyelvével műveli. Nem nyálaz feleslegesen, nincs szüksége rá. Amikor teljesen eltünteti, hagyja, kicsit aládolgozzak, nem finnyáskodik. Tíz perc után teljesen olyan volt, mintha inkább ő élvezné, mint én, pedig mi tagadás, igen jól éreztem magam, ezt az egyre intenzívebb hangjelzéseimből is levehette. Nagyon nem volt kedvem ebből a helyzetből szabadulni, bármeddig bírnám élvezni a szája kényeztetését, ilyen gigaélményem mással még nem volt és mozizni sem volt utolsó, miközben úgy helyezkedett, bármilyét el tudjam érni, és naná hogy bármit el is értem.
Kértem a helycserét és miután ismét megnéztem a számmal és a nyelvemmel, hogy az ugyanilyen szervei megvannak-e és működőképesek, lassan elindultam lefelé. Hát persze, hogy a melleinél elidőztem, felváltva simogattam az egyiket, nyaltam a másikat, majd viszont. Egyszer azonban minden jó véget ér, hogy átadja a helyét egy még jobbnak, így folytattam az utat tovább lefelé. Célhoz érve először a belső combjait puszilgattam, majd gondoltam, hátha annak a törtrészét viszonozni tudom, amit eddig kaptam. Szerettem volna sokáig elidőzni, de vendéglátóm elég hamar megmutatta, hol szereti a legjobban. Először csak halkan sóhajtozott, majd a csípőjével kezdett mozogni, ezt követően jöttek az egyre erősödő hanghatások, combjai elkezdték préselni két oldalról a fejemet, miközben ki nem hagytam volna a mellei simogatását. Nem sokkal ezután már erősebb sikolyok érték el a hallójárataimat, miközben ívbe feszült a dereka, majd beharapta a kispárnát, abba hörgött, miközben egyre intenzívebben nyelveltem, majd jött egy végső megfeszülés és megkért, egy picit kegyelmezzek neki. megtettem.
Az újabb franciát nem részletezem, ugyanolyan változatos, intenzív, szinte követelős volt, mint az előző – és természetesen az utána jövő.
Védőfelszerelés felhelyezése után lovaglással kezdtünk. Kicsit furcsállottam, nem használ síkosítót, de nem volt rá szükség. Hamar megtaláltam a helyem a szűk barlangban és rögtön olyan tempót kezdett diktálni, mintha egy frissen befogott musztángot akarna betörni. Közben rám hajolt, így nyilván kerestem a száját, nem is húzódott e előle. Misszionáriusban ugyanezt folytattuk sikeresen, bár itt már átvettem a tempó irányítását. Éppen ezért a lábait a nyakamba vetem, hogy a mélységet is tudjam szabályozni és a hangokból ítélve (nem az enyémből bár abból is volt rendesen) ez nem volt ellenére. Ekkor jegezte meg, úgy látszik, meleg van. Magam is felfigyeltem rá, hogy minden pórusomból szakadni kezdett a víz. Ez vagy szaunában szokott előfordulni velem, vagy akkor, ha nagyon élvezem a szexet. Miután semmi nem utalt a szauna jelenlétére, ezért az utóbbira tippeltem. Mondta, ne zavartassam magam, ő ugyanígy izzad, nem csak kívül, de belül is, olyannyira, hogy már volt egy pár elröppenése, de nyugodtan folytathatom tovább.
Ez a folytatás doggyban folytatódott, de ekkor valamiért kicsit félárbocossá váltam és még azzal sem tudtam áltatni a vendéglátómat, hogy azért puha, hogy ne fájjon. Okát nem tudom, mert nagyon élveztem az együttlétet, talán az előző két hosszú éjszakázás lehetett a felelős, de nem kaptam szemrehányást, rögvest jött az eseti kezelés szájjal. Ezután még folytatódott a kutyus, majd hanyatt dőltem. Gumi lekerült és következett a franciaórából a számonkéréses szakasz. Úgy döntöttem, még folytatni kell adott esetben a tanulást, de most már ideje felelni és nagyjából öt sóhajtozással és mozizással eltöltött perc után a szájában ért a vég. Hogy közben üvöltöttem-e, vagy csak ordítottam, azt nem tudom, mert filmszakadás volt, azt tudom, hogy nagyon szorítottam a lepedőt. Vendéglátóm nem engedett, amíg az utolsó cseppet is ki nem csavarta belőlem, majd csak sejthettem, hová tüntette a felelletem tárgyát, mert nemsokára beszélgetni kezdtünk, miután volt erőm elmászni a narancsos gyümölcskoktélért, amit húzóra leküldtem.
A maradék időt, illetve annál többet kedélyes cseverészéssel töltöttünk, mert miután először találkoztunk, rengeteg megbeszélni valónk volt. Már én éreztem kicsit kínosan magam, ezért finom TP-vel jeleztem a vendéglátómnak, mennék. Ránézett az órára, megvonta a vállát és közölte, azt ő mondja meg, zavarom-e, és most nem érdekli az idő. Igaz, lesz majd egy találkozója a barátnőjével, de üzen neki, kicsit késni fog. Ezért tovább beszélgettünk, majd elkísért a fürdőbe, ott folytattuk a beszélgetést, majd egy ölelés az ajtóban és egy valódi búcsúcsók és még most is mosolygok.

Az úgynevezett régi pesti átlag. Arandi elején elhelyeztem a franciaágy melletti szekrénykén, utána nem néztem, mi lett vele. A frenetikus élményért mindenképpen megéri.

Első randi volt. Kicsit nehézkesen indult a részemről, de folyamatosan feloldott bennem minden gátlás, ami a részemről egy iszonyatosan jó együttléttel járt együtt. Folyamatosan figyelt rám, egy pillanatig sem hagyott békén (pozitív értelemben), ráadásul rendkívül jó vendéglátó és beszélgetőpartner. Olyan volt, mint egy barátság extrákkal találkozó, ahol az extra nagyon minőségi, de mindketten tudjuk a helyünket ebben az alkalomban. Erősen visszamenős kategória.