Nagyjából két hónapig tartott. Na jó! Nem az időpontfoglalás, hanem a kisasszony körüli sertepertélésem, mire rászántam magam a hívásra. Onnan már egyszerűen ment, minden felmerülő akadályt ruganyosan elgörgettünk az útból és egyszercsak a küszöbön álltam. A legcélravezetőbb a telefon, bár azt tényleg nem csacsogásra használja, meg nem is nagyon nézi az üzeneteit (erről majd később), de így minden információ megvan és hallható egy szolidan visszafogott kedves hang is.

Autóval nagyon egyszerű, parkolóhely dögivel, pont a bejárattal szemben tudtam megállni. A tömegközlekedés is sokszínű sárga kék rengeteg jár a környéken), csak kell egy pár perces séta, hogy Angyalföld (de jól passzol ide ez a kerületnév) eme rejtettebb zugába célhoz érhessen az ember.

Új építésű társasház, lift, csendes, félhomályos folyosó, tágas terek a lakásban, hangulatos, mindennel felszerelt pici szoba. A fürdő jól felszerelt, még lágytojás tartó is van benne! De azt itt más célra kell használni. Az előző beszámoló említést tesz az emeletekről, ebbe én is beleokoskodtam, mivel a kapukód fülhöz kapásakor ügyeletes zseniként gyorsan leolvastam a tábláról, hogy melyik emelthez tartozik. Hát juszt se oda. Na mindegy. Inkább hallgassunk a Kishölgyre, Ő tudja, s ügyesen navigál.

Ájjvvéé, de zsivány mosolya és nevetése van. És ehhez még figyelmes kedves, szóval tökéletes. Jah, a külső?! Egyből látszik, hogy nem lustálkodással tölti a szabadidejét. Aminek feszesnek kell lenni, az feszes, aminek gömbölűnek kell lenni, az gömbölű. A többi meg arányos. A cicik meg ráadásul teltek is. Hófehér, finom bőr (a textúrákhoz én nem értek, így arról most nem nyilatkozom), szép vadmacska szemek, hófehér fogak. Jah, és a szemei?! Mosolygósak. Most nézem, hogy olyan leírósra sikeredtem, ezért még hozzáteszem: Lizzie egy igazi nőies NŐ. Pont.

Mivel a város másik széléből jöttem, persze, hogy kb. fél órával hamarabb odaéretem, gondoltam ráírok, hogy ha bármennyivel hamarabb elkészül, csak csörgessen, addig sétálok. Na ezt az üzenetet kerek egy perccel a megbeszélt idő előtt el is olvasta, így jót sétáltam.
Belépve régi csevi ismerősökként üdvözöltük egymást, én nekiálltam hozni a formám, Ő meg édesen kacagott. Így az alaphang és alaphangulat adott volt. Úgy tűnt szimpatikusak vagyunk egymásnak. Vagyis ez a részemről biztos, Ő meg majd mond erre valamit.

Szobába lépve/terelve már vetkőznöm is kellett, amihez kitűnő segédletet kaptam egy inastól, Lizzienek viszont jeleztem, hogy a lila kis csipkésétől meg ne váljon, abból én szeretném kihámozni.
Fürdő, ahogy írtam patent. Kismillió tusfürdő, gondoltam is, hogy minden alkatrészem másfélével mosom meg, persze az egyik pont kifogyott, ez is az én formám, mit bohóckodok itt ilyen illat kavalkáddal.

Onnan kilépve az ajtóban várt rám, szobába huss, s már csókoltuk is volna egymást, ha nem sütök el egy idióta poént, amitől Lizzie is én is képtelenek voltunk a kitűzött célra koncentrálni, így maradtak a gurgulázásba oltott puszik, apró harapdálások. Azért egyszer csak beindult a kémia. A csók igazi lett, a kezek már önálló életet élve kölcsönös simogatásba, markolászásba kezdtek. Kibontottam a lila csipkésből is, hátraléptem és megcsodáltam, ettől édesen zavarba jött, majd az ágyra lökött, hogy fejezzem be a komolytalankodásomat. Lizzie nem a durrbele, irányító típus, mégis van benne egy pajkos határozottság, amivel ösztönösen izgat fel, és lépésről lépésre terel a kéj világába befele. Franciája nagyon finom, ezt is szép lassan „építi fel”, hogy ne történjen ejaculatio praecox, gyorsan elterelem a figyelmét egy kis kölcsönösséggel, amire hálásan reagál. Aztán elmerülhetek benne. És ez nagyon jó érzés, mert a férfiember ugye be akar hatolni, birtokba akarja venni imádata tárgyát. Persze finoman, hogy neki is jól essen, de az érzés mégiscsak mennyországszerű. Pózt váltunk, de pár perc után engem is utolér a nagy elődök al-konyulása, s kicsit megszeppenve szemléltem, hogy ez a csoda most így, ebben a formában nem fog folytatódni. Vigye kánya, koncentrálok az Ő élvezetére, s ebben ma sikeresebb vagyok. Lassan elmélyülnek a sóhajok, a kis kacsók gyurmázni kezdik a ciciket, icereg, majd kezdi satuba zárni combjaival fejemet, hogy a boldog beteljesülése engem már süketen és mozdulatlan fejjel érjen.

És utána megtörténik a csoda. És ezért ez a találka sokáig emlékezetes lesz számomra. Lábait széttárja, karjait kinyújtja, és magára húz. Nincs szex, nincs ágytorna. Csak egy csendes összebújás. Hogy mondja a nóta? „A szexben az ölelés a legjobb!” És Ő ölel, simogat, fejemet keblére húzza s így beszélgetjük végig a maradék időt. Időérzékemet elvesztettem, óra nem volt a kebleire rajzolva, ezért kértem, hogy szóljon, ha mennem kell. Ujjait ajkamra rakta, jelezte, hogy ezzel majd Ő törődik. Hát nagyon nemtörődöm hangulatban volt, mert liezonunk ideje majdnem lejárt, mikor kiengedett az ölelésből.

Gyors tisztálkodás, öltözés, még pár poén és kis nevetgélés zárta szeánszunkat. Meg a gondoskodó kérdései, törődése, hogy jól összeszedetten távozzak.

Bővebb infóban részletesen, minden benne. Tudom, sokan nem szeretik, sablonosnak tartják, de akkor is: A mérték átlagos. Az érte kapott élmény viszont minden felett áll.

Lizzie egy nagyon kedves, nagyon vagány és nagyon jókedvű lány. Ösztönszerűen cselekszik. Semmi megtervezett koreográfiát nem tart. Nyilván vannak szabályai, de ha ezeket óvatlanul nem sérted meg, nem figyelmeztet lépten, nyomon rá, hanem hagyja a találkát szó szerint kibontakozni. Külön becsülöm, és említésre méltónak tartom azt a természet közeliséget, állatszeretetet, melynek sokszor elejtve (nem mellet döngetve), de tanúbizonyságát adja cseviben és egy találkán is. Intelligens, jó társalkodónő, a vendég örömét kereső a személyisége. A végén azt mondta, hogy vár vissza. Szerintem nem udvariasságból mondta.