Igen, reméltem, hogy már soha többé nem ölelhetem! :)
Szeptember végi eltűnése után, januári visszatérése egyszerre volt egyfajta "hedonista örömérzés", és a "milyen kár… grimaszolás" furcsa keveréke... Adtam magamnak két hetet, hogy eldöntsem újra csomózom-e a kapcsolat fonalát, vagy elengedem... végleg.
Mivel ezt olvassátok... :)
Ezer éve nem láttam már olyat, hogy Alice zölden villogjon, egy "Most felveszem, hívj" turbósítással! Sokkoló volt... ;) De ez volt a löket, ami kellett a kagylóemeléshez. Bevallom, kicsit féltem, milyen Alice hang vár a másik oldalon...
Az első mondatunk után kiderült, egy kedvesen közlékeny, vicces Alice-t találtam, aki tudja ki vagyok és örömmel találkozik velem... Mindkettőnk számára kellemesen elérhető időpontot Ő találta ki, és ezt virtuálisan lemancsoltuk.

A Lehel piac környéke adja a tömegközlekedés több irányú és sokszínű lehetőségét, a méregdrága parkolási díj meg az üres parkolóhelyek nagy valószínűségét. Én az utóbbit használva róttam le kegyeletemet az automatánál...
Ha kisebb nagyobb meglepivel szeretnéd mosolygósabbá tenni Alice-t, tobzódhatsz a közeli lehetőségekben!
Érkezési telefon, kapukód, berregés...

Az észrevétlenül létező portaszolgálattal megerősített épület, felújított, többemeletes. Lifttel emelkedhetsz, de fiatalos lendülettel is meg tudod hódítani a szükséges emeletet... Engem most egy nyitott ajtó várt, egyik felében a meztéllábas, vidáman mosolygó Alice-val.
Ajtózáródás után persze Alice rögtön belépett az aurámba, én is megkaptam az érkezési csókot és csak rajtam múlott, hogy ezt nem műveltük tovább, mert látni, szemlélni akartam Őt, mohón vágyva arra a képre, amit a következő részben majd megfestek nektek. ;)
Tükrös, fogasos előszoba, cipőnk és kabátunk elhagyására, balra a titkok kamrája, egy "tilos a behajtás" tábla híján is érezhetően ott lévő magánterület és a jobbra eső fürdőszoba a lehetséges útvonal. A fürdőben van már zuhanyfüggöny, kilépő, és minden egyéb, amit megszokhattunk.
A titkok kamrájában a franciaágy méretű fekhely, formázott hajtogatású törülköződdel vár. Kellemes a félhomály, a kellemes zene nyugtat és formázza a hangulatot...
Tisztaság, rend, pedantéria, sarkosság!

Az érkezési csók és ölelés izgalmából kiszabadulva mohón vizslattam Alice-t, mert az átkaroló hadműveletnél is éreztem itt több van Alice-ből! És igen! A távolléte és a változás szembe- és kézbeötlő valósága, hogy Alice most nem vasággyal együtt 47 kiló! De nem ám!! Arca kikerekedett, eddigi izmosságát és formáját megtartva "anyag" költözött a csontjaira! Nem győztem csodálni, dicsérni Őt és áldani döntésemet, hogy eljöttem, találkozni!
Amikor szőke fürtjei közül kikandikálva elővezette, hogy fogyni szeretne, és tegnap már savanyúság lével böjtölt, valamint szégyenkezve dugdosta szerinte cipőkötés láthatóságot akadályozó méretű hasát, csak udvarias visszafogottságom okán nem röhögtem fel, finoman saját derekamra gondolva, mint viszonyítási alapra... A nap folyamán több alkalommal is megfenyegettem, hogy ha fogyáson töri a fejét, szétcsapok közte és nyomatékul még az ujjamat is felemeltem! :D
Szóval, Alice elfogultságom mellett is reálisan látom, hogy így a jó! Formás, izmos, mosolygós, felszabadult, közlékeny, vicces és ölel, mint régen! Bár... nem teljesen úgy... :)
Ha valakinek a "vigyázzunk rá" gondoltat még meg tud fogalmazódni agyában (ami, amúgy rendben is van...), így teheti a legtöbbet: Alice önképét a kövérebbik irányba tolni és biztatással lebeszélni az uborka léről... (Előre is köszi! :))

A fürdőből kilépve egy meztelen Alice várt az előszobában, amitől csuklani kezdtem, mert újabb kellemes meglepetés ért! Az ikerlányok soha nem látott nagyságban tekintettek rám, mágnesként vonzva tekintetemet és kezeimet! Ismét megfenyegettem fogyásügyileg és sürgősen közelebb nyomultam...
Alice, az állva tapadás kielégítően izgalmas matatásai és a sóhajokkal megtört csókok percei után, derekamról a fürdőszoba radiátorára száműzte törülközőmet...
Csókjaival, bújásával indítottunk az ágynál állva (pár fontos kérdés megtárgyalása után...), de mivel az előszobai 2019-es Alice látványa még kevés volt egy teljes feldolgozáshoz, az ágyra fektettem Őt. A szám irányába minduntalan elinduló száját visszatolva, kérve, maradjon már nyugton, amíg én befejezem a vizuális feltöltődésemet és ne matasson... Persze, rögtön a hasa számára el nem fogadható „orbitális” méreteit kezdte fejtegetni, de rövid úton lezártam a kilátástalan vitát, egy ilyesmivel: "Nem kövér, hanem önképzavaros vagy te lány..."
Ismer, nem sértődik...
Hihetetlen, hogy mekkorák lettek ezek a lányok! Még fekve is domborzatot alkotnak és Alice lelkes nyögésekkel inspirál, míg én megpróbálom a furfangosan befelé bimbózó lánykát kifelé csalogatni. És íme, képes arra is! :) A klasszikus útvonalon haladok északról dél felé, mert november óta nem volt számba "olyan" és ellenállni úgy sincs erőm, csak a délre csúszásom sebességét próbálom illendő mértékűre korlátozni... De a végeredmény ugyanaz... Hosszas beszélgetés a régi ismerőssel, különösebb terv és eredmény nélkül.
Játszótársam kibontakozik a beszélgetésemből és a régihez hasonló, de egy kicsit azért más mélytorkos, öklendezős, nyáleltakarítós örömszerzésembe kezd, miközben én a gravitáció hatására még látványosabbá váló ikrek csodálatával és simogatásával múlatom az időt! (Mondtam már, hogy mekkorára nőttek ezek ott? ;))
Kellő felkészülés után missziben egyesülünk, hú de rég volt már ilyen... Aki nem tudja, mi történik ilyenkor, írjon magánban... ;) Amit biztosan tudni akarsz, Alice aktívan tolja magát, szorít, ha van kedve, csókol, ha eléri a szádat és szuszog, mert neki is kell a levegő! :) Ugyanez oldalfekvésben, ikrek abajgatásával együtt, majd hasonkutyában, ahol egészen hosszan (persze, hogy magamhoz képest!!) elprütykölgettem, az alattam "viháncoló" Alice popsi mutatós és hathatós segítségével... Itt jött a „Kapitány! Valahol szelel a szerkezet” rész, amikor a nyomás lecsökkent barátomban és jobbnak láttam ebben az állapotában nem tilitolizni...
Alice mesterséges lélegeztetést adott félárbócra ereszkedett barátomnak, ami ugyan élvezetes volt, de láthatóvá vált, hogy a legrégebbi harcostársam mereven ragaszkodik puhaságához... Mit volt mit tenni, segítenem kellett Alice-nak. Ő fölém térdelt, én egyik kezemmel csiklóját és környékét részesítettem elsősegélyben, felemelkedve az ikreket hívtam tárgyalásra, a szabad kezemmel pedig... khhmm khhmm, barátomat próbáltam jobb belátásra, vagyis tartásra bírni... A felállás hathatósnak sikeredett, mert férfi lett a fiúból, és ennek egyenes ági következménye volt, hogy Alice egy guggolásban elkövetett vágtával kicsalogathatta a ZungaZinga fiatalokat...
A szükséges takarítást megkaptam, míg aléltam.
Ölelkezéses beszélgetés magánéleti, múlt, jelen és jövő témaköreiben...
Ott mentem ki, ahol bejöttem! ;)

Lehet, hogy hibáztam, de nem kérdeztem meg változott-e valami. Én nem változtattam. Még a levetkőzésem előtt, ahogy mindig...

Nagyjó döntés volt, hogy leküzdöttem félelmeimet és meglátogattam... Egy sokkal jobban kinyílt, kedves mosolyával végigkísérő, nyíltan beszélgetős Alice-t találtam!
Visszatért, de nem pont olyan... Ha csak a súlynövekedést veszem alapul, már akkor nagyon nem! Messze jobb így! De nem csak erről van szó... Aki nem ismerte, gőze nem lesz, miről beszélek, lefogadom, csak egy nagyszerű lányt fog találni, aki mindenkit képes elvarázsolni! Aki ismerte, az is csak halványan fogja érezni, távollétében kicsit más lett!
Én személy szerint nagyon-nagyon örülök ennek!