Újév napján fixálódott le egy szabad délelőttöm pár nappal későbbre. Wanda az ünnepi időpont ellenére is rendszeresen online volt, így megérdeklődtem nála az időpontot. Gyakorlatilag egy üzenetváltással fixáltuk is. VTR-ben még megerősítettem.
Wanda aktívan használja az oldalt, könnyű vele üzenetben kommunikálni.

A megadott cím pontos, waze ismeri. Autóval mentem, a parkolás nem egyszerű, ellenben ingyenes. A környező kisebb utcák egyikében sikerült végül szabályosan megállni. Tömegközlekedéssel nyilván egyszerűbb, mert gyakorlatilag a bejárattal szemben van egy villamosmegálló.

Modern társasház emelete, lift van és érdemes is használni. A lakás szép, tiszta, rendezett. A berendezés igényességre vall. A fürdőben kád + zuhanyfüggöny. Tusfürdőből több mint elegendő. A kedvenc márka is pipa.
A baszoba a célszerű berendezési tárgyakon túl (szobainas, stabil ágy kemény matraccal, stb...) hangulati elemekkel is fel van szerelve. Nemcsak a lampionokra (vagy mikre) gondolok, de megcsodálhattam pl. a direkt ide készíttetett, színben passzoló grincs fát is.

Az oldalon fellelhető képeiből össze lehet rakni, hogy kire is számíthatunk az előszobaba lépéskor. Remélem nem sértő a töltött galamb, vagy bögyös-faros menyecske jelzők használata. Van mit fogni rajta, na! :-) Ami a képeken nem látszik az az aranyos arc a csillogó, fürkésző szemekkel. Nekem nagyon bejön.
Nálam a kisugárzás mindig jelentős mértékben tesz hozzá az élményhez. Most is ez történt mert széles mosollyal tessékelt be és az első adandó alkalommal le is smárolt -talán még mielőtt a cipőmet levehettem volna - így okafogyottá valt a sablon kérdésem, hogy “keziccsókolom, akkor maradhatok-e?”
Ez a derűs, közvetlen, pörgős hozzáállása így is maradt végig...

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e ezt a beszámolót, mert az idő egy jelentős része arról szólt, hogy az elsőrandis drukk és a gumifóbiám hatására beálló altesti vérszegénység ellenére próbálunk papás-mamásat játszani. De mivel a beszámolók alapvetően nem a vendégről szólnak megpróbálok pár jelentre szorítkozva képet adni milyen volt a fennmaradó időben Wandával:

-jelenet1- Eleve úgy hergelte fel az egyszeműt, hogy oldalvást hozzáférjek a popsijához. Miközben Ő a szerszámra és a környékre is kiterjedő kényeztetést adott, addig én a popóját markolásztam, simogattam. Majd miután már nem bírtam magam türtőztetni kértem, hogy forduljunk 69-be. Itt a magasságkülönbség miatt vagy Ő, vagy én kerültem távolabb a célterülettől, de megoldottuk a problémát az előzékenyen a fejem alá tett párnával. Alapból szeretek nyalakodni, de Wanda különösen hálás ebből a szempontból. Izgató hangokat produkált, de egy pillanatra sem hagyta abba amit elkezdett. Egészean addig amíg finomoman megremeget és “ez nem ér” felkiáltassal elvonta a szám elől a kelyhét.

-jelenet2- Az első menetnek mindenféle közepesen sikertelen próbálkozasok után az először jól bevált 69-es formációban lett vége Wanda szájában. Szerintem minden el is tűnt ott. Kiugrott egy pillantra szájat öblíteni és mellém penderült. Folyamatos testi kontakt mellet beszélgettünk. Képes volt azért megdorgálni ha felpattantam, hogy a vizembe kortyoljak, hiszen oda hozta volna Ő is.

-jelenet3- Nekirugaszkodtunk a második körnek. Pár - tisztelt olvasóközönség számára talán kevésbé érdekes - orális figura után hanyattfekve találtam magam az ágyon, miközben Wanda négykézláb fölém helyezkedett a vállam irányából. Cicjei felváltva a számban. Gyúrtam, gyömöszöltem, faltam a számmal, hol egyiket, hol másikat. Közben Ő az én melbimbómat csókolta, izgatta a nyelvével. Altesti vérbőség szempontjából itt volt a csúcspont. Miután a drága ezt észlete, finoman verni kezde az addigra már fagyott kutyalábként meredező kicsi ént. Még egy perc és úgy ahogy van jó lett volna. De mi az optimizmusunktól vezérelve rápróbáltunk a védőfelszerelésre...

-jelenet4- számos kísérlet után kértem, hogy hadd próbáljam meg hátulról. Ezt az ágy mellé állva rogyasztott térdekkel tudtam abszolválni. Fantasztikus volt hátulról döngetni. Kapaszkodtam a csípőjébe, toltam ahogy tudtam, Ő közben izgató hangokkal hergelt. Már csak kicsi kellet volna...
...amikor a rogyasztós póz hatására előbb levert a víz, majd görcsölni kezdett a lábam. Innen Wanda személyes küldetésének érezte, hogy a második kört is vigyük el a végkifejletig, de már nem segített bármit csinált a szájával.

Neki rosszabbul esett a részsiker mint nekem. ( nekem könnyű, már megszokhattam, hogy gyakran ilyen vagyok) Megbeszéltük, hogy adandó alkalommal ujrázunk és akkor bepótoljuk azt ami most kimaradt.

Bővebb infó tartalmazza az alap infókat. A 1,5 óra boldogságot lefedő csokor méretét üzenetben pontosítottuk. Szerintem alacsonyabb mint a mostani átlag. Öltözéskor hagytam a TV asztalkáján. Szó sem esett róla.

Röviden: Wanda egy tünemény.
Picit hosszabban: Ennyire odaadó lánnyal rég találkoztam. Jövök még.
Másképp: A kedvemet kereső pozitív hozzáállásával a mérsékelten eredményes lepedőakrobatika ellenére is kellemes érzésekkel, ellazulva távoztam. Autóval inkább “igyekvős” vagyok, most hazafelé csak mosolyogtam kifele az ablakon és csorogtam a forgalommal.