Mikor először próbáltam elérni, a száma nem volt kapcsolható, de később a nap folyamán rám csörrentett. Amint újra lett rá lehetőségem, visszahívtam, és ezúttal le is beszéltük a randit, amit VTR-en megerősítettem (szerencsére közben nem mentem a konkurenciához).

Mind autóval, mind BKV-val (metró/buszok) könnyen megközelíthető. A tetthely egy múlt századi tömbház emeleti lakása, ahol többen is rendelnek kicsit eltérő szolgáltatásokkal. Viszont a logisztika tökéletes, nem találkoztam senkivel.

Maga a lakás állapota teljesen rendben van, a fürdő fel van újítva (ellátva olyan roppant fontos kellékekkel, mint a színjátszós csap). A kád jó csúszós, de van kapaszkodó, a végében tusfürdők széles választéka sorakozik. Kicsit vigyázni kell, hogy ne fröcsköljön ki a víz. Szájvíz és hozzá pohárkák szintén adottak.

A szobában kellemes félhomály, alig hallható relaxáló zene, egy szinte a teljes szobát elfoglaló tatami, és a falon tükör mindkét oldalon.

Kinyílt az ajtó, és mögötte állt egy csupa mosoly szöszi tündér, igéző kék szemekkel. A fehérnemű felett egy vékony, összegombolható fekete lepelszerű ruhadarab volt rajta (nem tudom, mi a neve), a lábán meg mamusz. Nagyon formás és feszes popsija van, a cicik is úgy domborulnak, ahogy kell. :) Szabadkozott egy kicsit, hogy az ünnepek alatt felszaladt pár kiló, de nekem így is nagyon tetszett.

A zuhany alól visszatérve kicsit ismerkedni kezdtünk. Ledobta magáról a fentebb említett lepelt, majd megszabadított a derekamra tekert törülközőtől. Hogy kiegyensúlyozzuk a textilarányt, a melltartó és a bugyi is lekerült, majd magamhoz öleltem. Szemérmesen annyit mondott, hogy nála igazából csak puszik vannak... majd szájon csókolt. :) Aztán fültövön. Aztán nyakon, aztán nem is emlékszem, mert én is elkezdtem csókolgatni. Azt hiszem, a "nincs csók" Noémiül azt jelentheti, hogy nem dugja le a torkodba a nyelvét, és te se tégy így, ha lehet, mindenesetre nagyon finom és érzéki szája van.

Én máris hangulatba kerültem, de első randi lévén javasoltam az ilyenkor szokásos menetrendemet, miszerint első félidőben én kényeztetek. A masszázshoz kaptam egy finom illatú krémet, Noémi lehasalt a tatamira, és a lágy zene kíséretében nekiálltam masszírozni fantasztikus testét, simogatni finom bőrét. Itt szerintem ugorhatunk is oda, hogy végül a hátára fordult, és egy kis további simogatás után beférkőztem a combjai közé, majd nyelvvel folytattam a kényeztetést. Hamarosan hangok, és egy-egy összerándulás jelezte, hogy ez tetszik neki, de nem tudtam megállapítani, hogy ilyen apró élvezéseken ment át, vagy csak közelítette a csúcsot. Na de (többek között) azért van az embernek nyelve, hogy kommunikáljon, és miután a folytatásra lettem biztatva, hamarosan megtudtam, milyen, amikor Noémi tényleg eléri a csúcsot. A megváltozott íz, a testén egyszer csak átfutó remegés, majd az azt szinte azonnal követő megfeszülések letagadhatatlanul jelezték, hogy egy-null oda.

Én következtem, és nagy örömömre Nonóka alig várta, hogy egyenlíthessen. Az én köröm is masszázzsal indult, méghozzá igen szakszerűen, rég voltam ilyen jó kezekben. A talpamtól indult, onnan haladt fölfelé, pont a megfelelő erővel. Profin megtalálta és kezelte a csomókat. Ezer éve nem jártam masszázson, és úgy tűnik, ez látszott is rajtam... Az meg csak hab a tortán, hogy érintettségből kifolyólag a térdem panaszaira is kaptam profi tanácsokat, mintha csak valami szakrendelésre mentem volna. Mindig is ilyen doki néniről álmodoztam. :)

Mikor eljutott a vállamig, elém került, és a további gyömöszölést már szemből kaptam. Mivel ezt az orrom elé guggolva abszolválta, kezdett újra kényelmetlen lenni a hason fekvés. Mintha csak a gondolataimban olvasna, Nonó visszapenderült mögém, és már célzottan, a lábam között "kínzott" tovább. Szerencsére hamarosan megkegyelmezett, és jött a varázsszó: fordulhatok.

Szeme kacéran villan, huncutul mosolyog, sejtem, hogy itt történni fog valami. Na de arra mégsem számítottam, hogy fel leszek falva ebédre, pedig lényegében ez történt: egy szinte ártatlan csóknak indult, de aztán az ajkam után jött a fülcimpám, a nyakam, a mellem, mígnem rátalált a farkamra, amit olyan étvággyal tüntetett el, mint az éheztetett tigris a prédát. A szerszám minden alkatrésze egyenlő bánásmódban részesült, golyók és rúd mind megkapták a magukét. Közben igyekeztem mozizni is a tükörből, már mikor épp eszméletemnél voltam. A vég persze elkerülhetetlen volt, nem volt kegyelem, száj általi kivégzésben részesültem. Noémi kifacsart az utolsó cseppig, majd mintegy a végtisztességet megadva, letakargatott pár kendővel. Végül illendően megtörölte az ajkát, és egy szájrapuszival visszahozott az életbe.

Picit még összebújva beszélgettünk, aztán kikísért a fürdőbe, ahol bár nem jött zuhanyozni, segített megmosni a hátamat. Az ajtóban loptam még pár puszit, majd tipli.

Az alapkezelés a klasszikus átlagért elérhető, én viszont kértem kölcsönösséget, amiért az új átlagnak hívott csokor jár. Nekem abszolút megérte.

Noémi volt itthon tartózkodásom utolsó állomása, és kis híján lemaradtam róla, de nem győzök hálát adni, hogy végül mégis megtaláltuk egymást. Tökéletes évkezdés, csodálatos emlékek útravalónak. Ha ismét itthon leszek, egy programötletem már biztos van...