Lizzie-t is kerülgettem már egy ideje, mint macska a forró kását, de én egy lusta kandúr vagyok és olyan sok finom illat terjeng mindenfelé, hogy eddig kimaradt a beszis életemből. Aztán néhány napja megjelentek az új képei, köztük a bombajó nyitókép és már tárcsáztam is. Felvette az újév első szerdáján és egyeztettünk másnap délutánra időpontot. Küldtem időpont megerősítést - életemben először -, a randi napján délelőtt felhívtam megerősíteni és smsben, levélben is kommunikáltunk. Kedves, vicces, értelmes lány, mindenhogyan könnyű és szórakoztató vele kommunikálni.

Amikor bemondta a címet a telefonba, akkor jöttem csak rá, hogy ugyanaz a helyszín, ahol a legutóbbi találkozásom zajlott egy már kiszállt kolléganőjével. Ezek szerint nem igaz az az ősi kínai közmondás, hogy kétszer nem léphetsz ugyanabba a szalonba. Szóval a célállomás megint Angyalföld, a Béke tértől 3 perc sétára egy kis utcában, amelyben új és régi építésű házak váltakoznak. Az utcát bizonyára az itt dolgozó lányok gömbölyded formáiról nevezték el a bölcs városatyák, akik mint minden tisztességes közszolga, nyilván ellátogattak néha hozzájuk.

Egy régi Sing Sing számot dúdolgattam magamban odafelé, amelynek a refrénje úgy szól, hogy "ugyanaz a érzés, ugyanaz szív, ugyanaz a fájdalom, ugyanaz a kín, ugyanaz az út és ugyanaz a cél, ugyanaz a harc és ugyanaz a tét, vár ránk a fény, hajt minket a vér...". Na most itt minden stimmelt, mínusz a fájdalom és a kín, mert ezek helyett csupa öröm és bódottág várt Lizzie-nél.

Relatíve új építésű ház, relatíve magas emeletén egy objektíve meghatározható folyosó végén nyílt az ajtó. A lakás és fürdő ugyanaz, tiszta, rendezett, jó minőségű törülközőt kaptam, tusfürdők zavarbaejtő bősége vár (lanolinos Baba rulez!), négyfelé szájvíz bekészítve, ki milyen erősséget szeret és egy helyére rakott kilépő a kád mellett. A szoba viszont új volt, ott még nem jártam. Lizzie kis birodalma lilás-kékes hangulatban úszik, van benne szobainas, frissen lepedőzött és intenzív igénybevétel esetén lelkes nyikorgó franciaágy, valamint egy törpék által vagy törpéknek készített szék, amire Lizzie szerint a vendégek leülnek, hogy a zoknijukat felvegyék. Én ezt nem hiszem. Az én fenekem elég törpeméretű, de ez a ministoki fél farpofámra sem elég. Mindegy, törülközőtartónak remek volt. Kellemes háttérzene szólt, összességében a helyszín tökéletes.

Belibbentem az ajtón, megfordultam és lám, milyen helyre kis menyecske várt, de esküszöm fogalmam sincs, hogy miben volt Lizzie. Valami textil volt rajta és talán magassarkú? De kit érdekel, engem elvakított a képeken is látható fehér bőr, szőke haj és az aranybarna szemek, a kisugárzás, kedvesség, leplezetlen és természetes nőiség. Fürdésem alatt átöltözött egy lilás színű szexi egyrészesbe, ami hívogatóan emelte ki csodás melleit, de ettől gyorsan megszabadult. Én vetkőztetésben pocsék vagyok (jópár más dologban is, de az nem tartozik ide).

Lizzie képeiről egy hús-vér nőnek tűnő nő néz vissza és ezt a természetességet kapod élőben is, leszámítva néhány tetoválást a combján, hátán. Nem tudok annál jobb leírást adni róla, mint hogy egy igazi nő. Fehér bőre miatt enyhén arisztokratikus, elegáns, jó formájú (gömbölyű, ugyebár, nomen est omen), gyönyörű keblekkel és fazonra vágott lágy öllel. Szívderítő látvány volt, miután a dekoltázsától kiugrott szemgolyóimat visszanyomkodtam a helyükre. Enyhén sminkelt arc, szemek kiemelve, ápolt, finom, illatos testrészek, keskeny, ruganyos ajkak, amelyek mögül minduntalan előbújik egy játékos nyelvhegy (nem egy hegynyi nyelv, hanem egy nyelvnek a hegye).

Külön ki kell térnem a portfolióra, mivel a képei nagyon eltaláltak, egyedi színfolt a tengernyi klón között, a sablonoktól bátran elrugaszkodó beállításokkal, pózokkal, fényekkel. Mint kiderült, hobbifotós munkája, de nyilván Lizzie-t illeti a dicséret java, tök jó lenne, ha mások is követnék példáját és legalább megpróbálnának kitörni a rettentően unalmas sémákból, amikre már csak legyintek, hiába a szép test, engem az egyenpózokkal és helyszínekkel ki lehet kergetni a világból.

A szobába lépve már vetkőztem is, sajnos ugyanis csak 1 órás időtartamot tudtam foglalni, mert aznapra teltház lett. Nem is teketóriáztam, Lizzie kerített egy nagy pohár vizet, két szót váltottunk és rohantam fürdeni. Visszatérve Lizzie átöltözve várt abban az alakját, adottságait kiemelő egyrészes lanzsöriben (bocs). Kérdezte kérek-e masszázst, amire két másodpercnyi tűnődés után egy határozott nemmel feleltem, mivel ki a fene akar hason fekve szunyókálni, miközben egy szupervonzó lány masszírozza?! Ez egy külön műfaj itt vagy mi, hát hová lett a világ?:)

Masszázs helyett maradt az ágyon fekve ismerkedés, Lizzie kibújt a fehérneműből és a pucér valóságát megcsodálva azonnal magamhoz húztam egy csókra. Illetve kettőre, háromra stb, mert az első percek szigorúan csókkal és lágy simogatással teltek a maximális BF jegyében. Aztán Lizzie magához ragadta a kezdeményezést, rám ült egy kis dörzsszexre, aztán elkapta a botkormányomat, én pedig engedelmesen hanyatt feküdtem és csak néztem, ahogy játszik velem. Olyan finom puha a szája, hogy amikor először félig bekapta a farkamat, úgy éreztem magamat, mint Jason Biggs az Amerikai pitében, csak nem volt kínos a szitu és Lizzie nem egy pite. Szóval teljesen úgy:) A lényeg, hogy valami eszméletlenül lágy, selymes burok a szája és van egy különös technikája, félig beveszi és a tövénél finoman rászorítva a kezével jobbra-balra remegteti a szájában a farkamat, ami veszélyes vérbőséget okoz. Csudajó!

Ehhez képest érdekes arcot vághattam, mert egy elhomályosuló szemkontaktus után rákérdezett, hogy most hogy érzem magamat, kicsit fura az arckifejezésem. Mondtam, hogy ez a "jól érzem magamat és ne hagyd abba" arcom, de egy nevetésre mégis abbahagyta a műveletet a kis piszok. Aztán szerencsére folytatta ezt a valamit, nem is tudom szopásnak nevezni, ennél valami fennköltebb címke illik ide, de a francia meg olyan elcsépelt. Azért volt egy kis nyálazásos rutin is és cuppogáskezdemények, de én leginkább szájjal kényeztetésnek tudom leírni. Amikor elkezdtem attól félni, hogy makkmarci eldurran, akkor felültem, csókot váltottunk, majd ledöntöttem és a lába közé heveredtem egy kis viszonzásra. Lizzie szemrevaló dombocska tövében felsejlő puncija érzékeny, de hálás jószág, viszonozza a törődést, szereti a lassú, türelmes, de határozott nyelv- és ujjmunkát. Ahogy haladunk előre az élvezetekben, egyre jobban körém fonja lábait, szorítja a fejemet. Egy ponton teljesen a fülemre tapasztja izmos combjait és egyszer csak elnémul a kinti világ, nem hallom a halk zenét, nem hallom a zihálását, nyögését, színes némafilmként pereg előttem, ahogy hullámzik a teste a nyelvem alatt és közben markolom a melleit, derekát. A végén összerándul, megnyugszik és a füleim is kiszabadulnak a szorításából. Én nem tudom, mi az a csiklóorgazmus, nekem olyan még nem volt, de hátha neki igen. És azért jó szó a KF, mert kölcsönösen élvezzük az egészet: ő csak azt, hogy jó neki, én meg azt, hogy ő élvezi.

Rövid, csókokkal tarkított pihenés jön, a merevséggel ezúttal nincs gond, úgyhogy gumit kérek és hálás vagyok neki, hogy nem nekem kell bontani és felhúzni, közben viccelődök, hogy én szájjal biztos nem tudnám magamnak felrakni. Esetleg egy-két lengőborda kiműtése után, de én inkább járok lányokhoz:). Nevetünk, aztán kis síkosítás után misszibe bonyolódunk, lassan hatolok be, közben ámulva bámulom a testét, az igéző fehér halmokat, kecses nyakat, vállat és azokat a szépséges szemeket. Váltakozó tempójú szeretkezős dugásba kezdünk. A gyorsabb részeknél szólok és vigyázok rá, hogy ne verje be a fejét az ágytámlába, de amikor már csak arra tudok figyelni, hogy mikor koppan a koponyája a fán, akkor inkább lejjebb cibálom az ágy vége felé. Aztán már erre sem kell figyelni, kérésemre pózt váltunk, hadd pihenjek, ő meg állítólag szeret felül lenni. Hoppácsak, itt majdnem el is szalad velem a ménes, mert rég volt részem ilyen szenvedélyes és egyedi lovaglásban! Nem tudom, mit és hogyan csinál, de kavarog, pattog az ölével rajtam, miközben a mellei hipnotikus táncot lejtenek az arcom előtt és az intenzitás nemhogy elfogyasztja a farkamat, hanem újra és újra életre kelti. Ez volt a kedvenc részem, Lizzie valamit nagyon tud és úgy tűnik, hogy ő is élvezi (de a hüvelyi orgazmust sem ismerem első kézből, bocs).

A galopp végén kinézek az órára, még van egy rakás időnk, amit nem értek, máskor röpül az idő, ha jól érzem magamat, most meg megállni látszik. Szólok, hogy megnézném hátulról is és egy kevés csúszóanyaggal megsegítve bekéredzkedek kutyában is. Lizzie a felsőtestével, karjaival hosszan előrenyúlva a lepedőre simul, de néha előzékenyen feltámaszkodik, hogy hozzáférhessek a melleihez. A homorú, izmos hát, a feltűzött haj és tarkó látványa, a popsi és a derék markolása pár percre teljesen elfoglal, néha rácsodálkozok, ahogy a farkam makkhegyig kijön belőle, majd tövig merül el benne, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Jó lenne most egy oldaltükör, szívesen belepislantanék, szép látvány lehetünk, de főleg nem én. Aztán teljesen ráhajolok, oldalról csókot lopok, ő az ujjamon csámcsog kicsit, de kezd elszállni az erőm. Hangosan tűnődöm, hogy fejezzük be és a lovaglása annyira magával ragadó volt (és nekem annyira pihentető:)), hogy arra szavazok. Megint rámül és egy kis időre beszikrázik bennem a turbómotor, de végül belátom, hogy a csúcskategóriás szája fog csak élvezéshez segíteni.

Egy fantasztikus franciával fejezzük be, ő műveli, én csak "elszenvedem" a selyemgubó-hatást, valamiért ez ugrik be közben, hogy olyan érzés a szájában lenni, mint egy selyemgubóban, de honnan a francból tudhatnám milyen az? Lágy, selymes, puha, gyönyörteli, ki se akarnál jönni onnan soha, ilyennek képzelem el. Na ez Lizzie szája. Két perc után menetrend szerint vigyázzt nyögök, majd lövök, homorítok és lábgörcsölök. Lizzie eltűnik kezet mosni, frissíteni, én törölgetek és kisimulva, kiürülve várom vissza egy kis levezető beszélgetésre, csókra, világmegváltásra.

Kivételesen jól sikerült kaland volt, szellemileg és fizikailag is, ezért elégedetten fürdök, öltözök, jattolok és megyek.

Bővebb infóban minden hasznosság ott van, baráti és átlag alatti az ajándék, nem is kérek vissza és ha lesz legközelebb, biztosan 1,5-2 órára megyek.

Egész úton hazafelé azon gondolkodám ... miként tudom megragadni egy jó randi lényegét. Egy ilyen találkozás ugyanis nem csak punci, farok és nyelvek találkozása, hanem elsősorban két (vagy több:)) emberé. A külsőség egy dolog, mindenki kinéz valahogy, persze legyen ápolt, igényes stb., de ez inkább alap és nem a minőség ismertetőjele. A minőség az emberi tulajdonságokon, személyiségen, szociális és szexuális készségeken múlik.

Nos, Lizzie minden téren magasra teszi a lécet. Az egy dolog, hogy a testi adottságai finoman szólva is előnyösek, azaz bitang jól néz ki, vagány, szexi, okos és nőies = all-inclusive package. De emellett empátiával, türelemmel és odaadással közelít a vendéghez, intelligens, nyitott és jó társalgó, szerintem mindenkivel szót tud érteni. Ezen felül kimagasló szexuális kultúrával és szabadjára engedett szenvedéllyel támad, ami biztos záloga egy önfeledt, a puszta testiségen - még ha csak ideiglenesen is, de - túlmutató szexhez. A jó szex számomra egy ürítésnél jóval több és alig kevesebb, mint egy érzelmi közösségben, állandó társsal folytatott együttlét. Szerencsés és kivételes helyzet, hogy sikerült gyorsan egymásra hangolódnunk, mert nem mindig ilyen egyszerű a dolog.

Ez egy annyira jól sikerült találkozás volt számomra, hogy Lizzie egyből a panteonomba kerül és jó ideig ott is marad.