... Huhhh, ez kemény dió lesz, de ahogyan mondani szokás: "Gyáva népnek, nincs hazája!"
Történt valami, amit nem akarok magamban tartani és nem mellesleg pasiból vagyok, szembe kell néznem ezzel az oldalával is, így meg kell írnom. A végére meg értitek ti is, miért ez az előszó, mely gyakorlatilag magja az egész randinak, az előzményeinek, az azóta történteknek és nem túlzás azt állítanom, mindennek.

Történt ugyanis az, hogy a születésnapomra szerettem volna tervezni a randit, de Kedvesem épp akkor a szabadságát töltötte, emiatt előtte elkezdtem a szervezést és utána foglaltuk keretbe ama napot. Az egyeztetésnél két időpont jött szóba, melyet lebegtetve hagytunk és sikerült picit elbeszélnünk egymás mellett. A figyelmetlenségem okán, ez egyértelműen nekem róható fel, mert a megoldandó, munkával kapcsolatos feladataimat félre kellett volna tennem pár percre, de nem így tettem. Feszült voltam azon a napon amúgy is és míg Szyszy a korábbi, én a későbbi időpontra gondolva folytattuk a diskurzust. Más felé koncentrálva, az időpont javaslatára: "Nem szívesen" volt a válaszom.
Visszagondolva a szövegkörnyezetre, jogosan, valóban félreérthető voltam és nem az időre, hanem a társaságára vélelmezve vette a válaszom. A tüske vagy szálka, pillanatok alatt gerendává növekedett benne..., igen sikerült megbántanom!
Szégyenlem magam miatta, különösen azért, mert tudom, nem ezt szokta meg tőlem és amit ezek után kaptam, azt nemhogy kirakatba, de még zsebre sem tettem.
A bocsánat kérésem elhárítása és néma csend után, itt félbeszakadt minden. Most, akkor...?
Eltelt az éjszaka, egy perc alvás nélkül és csak töprengtem azon, hogyan tovább, ha már " Elbaszkuráltam, de nem kicsit...".
Késő délelőtt, midőn a hívásomra sem reagált, küldtem egy üzenetet neki, amennyiben hajlandó, örülnék ennek tisztázásának és mennék hozzá a korábbi időpontban.
Feltételezésem szerint, már a büntetésem részeként, pár órát még kételyek között hagyva engem, érkezett meg a zöld lámpát jelentő válasza. Örültem ennek, de még fokozottabb gyomorgörcsös készülődés vette kezdetét a részemről.

Nem voltam túl nyugodt az előzmények tükrében, a következményekre várva, miközben a Ferenc körút vonzáskörzetébe hajtottam a ménest. Az olykor nehézkes parkolás ellenére, kicsit fellélegezve, volt szabad hely, amit fizetés ellenében el is foglaltam. Segítséget nyújthat szemben egy parkolóház, ezt soha nem használtam, de olykor jól jöhet mentsvárként.
A ház előtt is jár villamos, de a nagykörút igazi kánaán a BKK eszközeit használók számára.

Múltszázadi belvárosi ház, mely a szemben támasztott elképzelésekkel egyértelmű összhangot alkot. A lift segítséget nyújt, hogy a felsőbb szintekre repítsen és a rövid gangos folyosón, sem kell hosszú utat bejárnunk a szentély kapujáig.
A randi helyszíne egy hangulatos kis lakás. Tisztaság mindenütt, melyet Szyszy mécsesekkel, hangulatvilágítással és önmagával varázsol meghitt oázissá. Kellemes és szép környezet, nagyon távol áll a kupifeelingtől, egyértelműen a lazítást és kikapcsolódást szolgálja.
A fürdő mindennel jól felszerelt. Kád, zuhanyfüggöny, száraz kilépő, többféle tusfürdő, szájvíz, kis poharak teszik teljessé a tisztálkodás folyamatait.

Ezt bizony már több ízben leírtam, a véleményem mára sem változott.
Pici, filigrán szőkeség, megbabonázó kisugárzással. Számomra "csodálatos, természetes Nő", minden manír nélkül.
Legjobban azt kedvelem, amikor kontyba vagy copfba hátra van fogva a haja. Ilyenkor a keskeny arcocskája felett, még inkább csillognak rikító kék szemei, melyekből oly' sokszor kerestem már kiutat.
Selymes bőre alatt lapuló karcsú teste csodás kontúrt kölcsönöz a formás ciciknek, a kerek popsinak, izmos lábainak. A szeméremdomb és környéke örömteli játéktér (már amikor megadatik ugye...), makulátlanul tiszta, illatos, arányaiban számomra tökéletes "alkotás.
Miben fogadott? Nos, azt lejjebb leírom... :)

A csillagozásaim, most is helytállóak, mint azt már párszor leírtam, igaz van azért benne némi csavar.
Ez most Szyszyke időráfordításáról és egyéni igényeiről, elképzeléseiről szólt. A szakszerűségre és a hatékonyságra nem lehet panasz, hisz tanult és tapasztalt masszőr. Minden fogás és technika a birtokában van és ezt bizony alkalmazza is. A kezei, az alkarja, a teste minden része és már tudom, olykor a könyöke is tevékeny eszköze a masszázsának.
Bokámtól a tarkómig, különös gondossággal gyömöszölte a testem, vitaminos krémet használva hozzá.
Ellazított, felfrissített, eltűntette a fáradságot belőlem. Ugyan, én sem ehhez vagyok szokva, de egy rossz szavam sem lehet, mivel:
- Masszázsra jöttél nem?
Hangzott el kacarászása közepette az a kérdő mondata, ami tudatosította bennem, hogy a büntetések széles skálája felvonultatásra kerül most.
No, de ne szaladjunk elébe a dolgoknak!

Megérkeztem gyomorgörccsel, a csengetésre a berregő hang a bebocsátás tényét jelentette. Pillanatok alatt fent voltam és bűnbánó pofával beléphettem a mécsesekkel megvilágított fészekbe. A félhomályban letettem a táskám, a kabátom a széken landolt hirtelen.
A hátam mögül halk kuncogás hallatszott, közben egy mondat:
- Ezt érdemli, aki bunkózott... :)
Megfordulás közepette...
- Tényleg ne neheztelj rám kérlek...!, gondoltam elkezdem ezzel, ha már eljöhettem és talán akkora gáz nincsen. De volt.
Ott állt Szyszykém........., kacagva........., melegítőben és zokniban.
- Áááá, ne! Ebből mi lesz?, cikáztak a gondolataim, ahogy átöleltem, de a teste mellett lógva maradt karjai, mindent elárultak. Csók helyett két puszi volt az üdvözlés, amit szintén kaján kuncogás kísért.
Cipő le, kabát a fogasra és indultunk a szoba felé.

Bent, totál világítás mellett kitettem az ajándékaimat és az előre kitöltött italom mellett helyet foglaltam az asztalnál. Nézzünk szembe a tényekkel, beszéljük át a történteket! Ez volt számomra az elsődleges és meglátjuk mi lesz belőle.
Sok egyéb más téma mellett tisztába tettem ezt a kérdést, de a gerenda épp csak csiszolódott még. Igyekeztem puszikkal is engesztelésre bírni, de csak az arcáig juthattam, vigyori kis elutasítások mellett. Majd egy órás verbális meetinget követően kaptam egy friss törölközőt és használatba vehettem a Wellness részleget. Miután visszatértem a szobába, még a fogadó dresszében kért meg, hogy feküdjek hasra.

Lekerült a melegítő, mely alatt egy body őrizte még testét. Visszaparancsolt az ágyra, mert segíteni akartam a fehérnemű eltávolításában.
- Nem, nem! A bünti az jár!
Konstatálva a helyzetet maradtam, jó legyen masszázs a büntetés és a gyeplő legyen nálad.
Azzal a lendülettel magához vette a krémet és bodystól mindenestül a fenekemre ült.
- Ne már, komolyan fehérneműben?!
- Idehozhatom az ővedet a nadrágodból, azzal is masszírozhatlak... :) és csak nevetett
Lecsusszant rólam, én éreztem a bodyjának súrlódását magamon, na ez már tényleg a vég, gondoltam magamban.

Gondos masszázst kaptam tőle a bokámtól elkezdve. Erősen, szakszerűen kezelte testem tájékait, még arra is odafigyelve, hogy kielégült nevetéssel, csipkelődés gyanánt könyökeit belemélyessze a vesémbe. Akkorát ugrottam, azt hittem leesem az ágyról.
De csak nevetett tovább és bár éreztem omlik az a fal, rengeteg mindent kell még végigcsinálnom.
Jó, vettem a lapot és már én is röhögtem az egész helyzetemen. Bő egy órás masszázst követően megfordulhattam.

Előkerült az olaj, végre lekerült a fehérnemű és lingamos kényeztetéssel húzta tovább az agyamat. Bizonyságot nyert, a "megpróbáltatásoknak" itt nincs vége.
- Paraszt voltál! Viseld a következményeit! Szóltak szavaim saját magamhoz.
Felültem, hogy puszit vagy csókot lophassak, de visszatolt az ágyra. Simogattam volna közben, de azt sem lehetett most. A mindent a szemnek elve érvényesült és ezt vágytól fűtve, meredező farokkal elég mocsok dolog volt végigcsinálnom.
Cicijei közé vette a farkam és csúszkálni kezdett rajtam fel és le, majd keresztben. Volt egy pillanat amikor felcsúszott az arcomhoz, úgy öt centire, amiből eddig mindig puszi vagy csók következett. Pavlovi reakcióval indultam volna teljesíteni a "kötelességem", de mikor mozdult a fejem, mosolyogva közölte:
- Mondtam, hogy bünti alatt nem lehet..., azzal le is csúszott a déli oldalra véve az irányt.
A távoltartási végzést egy lingammal kombinált, paci imitációs puncis csúszkával folytatta.
Ezzel szoktunk kezdeni, ugye nem ez lesz a vége?!
Ilyen és ehhez hasonló gyötrelmek jutottak a fejembe, miközben nem csak fizikálisan tartott a markában és szorongatta a tökeimet... DDD
Látva, hogy Kedvesem lejjebb csúszik rajtam, majd a lábaim közé helyezkedve csókolgatni kezdi a makkomat, fellélegeztem. Körbe nyalogatta, majd a látványától félig megszabadítva eltüntette a farkam. Éreztem, ahogy a nyelve rám csavarodik, tekereg, szinte csókolózik vele (persze a kis bohóc nem szólt be neki, így jár a csók), majd finoman ráharapott párszor. Összemosolyogtunk, majd folytatta a nyelvmasszázsos inzultusát. Kikerülve a szájából, terítékre került a zacsi, így mindenem az ajkai áldozataivá váltak. Lendületes szopizásban folytatva, a golyóimat kézzel masszírozva irányított az elkerülhetetlen felé. Amikor már nem bírtam tovább, teljes létszámban, pocaklakót csináltam az óvódából.
Nem engedett el egészen addig, míg az ernyedésem az ajkai között be nem következett, őrületes végjátékot kreálva ezzel.
A romeltakarítást követően öltözés (legalább az illatát vigyem magammal), mosolygós két puszival búcsúztatott. Na, még ez is sóhajjal kerekedtem útnak, egy jó adag élménnyel és tanulsággal a tarsolyomban.

Előre megbeszéltünk mindent, három órás időtartamra. Ezt szokásomhoz híven előre, meglepetés kíséretében adtam át. Minden perce megérte, de ez nálam nem kérdés, főként a leírtak tudatában pláne nem.

Sok minden kavarog most a fejemben és nem is tudom, hol kezdjem.
Tudom, az elején...!
A bünti 1 és 2 (ez még nagyon friss), letudva. Egy kis mesét belevonva, igen jól gondoljátok, én is háromszor kapom vissza. Ellentétben viszont azzal a dagadék, pökkhendi Földesúrral, én tudok róla és várom a feloldozó harmadikat is! :)
Komolyra fordítva a szót és ez nem tanmese, nagy tanulsággal gazdagodtam.
Sokatokkal ellentétben én jó pár éve, egyedül élek. Nekem nem adatik meg az az otthoni kapcsolat és nem lehetek mindig tisztában, főleg kontroll nélkül, hogy meddig, hogy mit. Persze, tisztában vagyok vele, de a mikor, az megfoghatatlan agglegényként.
Nekem az volt a célom, amikor ezt régen elkezdtem, hogy találjak egy olyan Nőt, akivel úgy érezhetem magam, mintha otthon lennék. Igen, ha klappol minden és minden happy, akkor ezt könnyű megélni. Éreztem viszont, hogy valami különleges tartalom vesz körül, amikor vele vagyok. Éreztem, hogy számomra különleges Nő, de még eddig a napig nem tudtam megfogalmazni, hogy elértem a fent említett célomat. Most már tudom! Miből? Kérdezhetitek jogosan.
Abból, hogy most, amikor leléptem egy kicsit az útról, amikor megérezte, hogy ez nem én vagyok, akkor megfogta a kezem, nem engedett el és megmutatta újra az irányt.
Igen, azt is tudom, hogy pénztárca, meg illúzió és a többi, ehhez a világhoz tartozó klisé is ismeretes, de amikor nem a verőfényes oldal mutatkozik és Ő azt mondja nekem, hogy gyere: "megmutatom milyen vagy valójában", na az már valós és nem utolsó sorban a cél.
Hibáztam és figyelmetlen voltam, de Szyszy visszakísért és ez értette meg velem, hogy Aquila szavaival élhessek (Utólagos engedelmeddel!), benne "megtaláltam", nála "megtaláltam"!
Mindenféle smúzolás nélkül tudom, hogy nálam Ő, letörölhetetlenül lila. Mindegy milyen csíkot adhatok épp neki, ez akkor is így van, melyet a tartalomban igyekszem megjeleníteni is!
Hálával szívtam magamba a figyelmeztetéseiteket, mely arra vonatkozott, hogy "tudni kell kezelni," ne jusson a szívig". Bízom benne a fentiek tükrében tényleg elhiszitek, hogy nem erről szólt eddig sem. Mostanra meg tudtam adni magamnak is a magyarázatot a miértre, mert megértettem és megéreztem a mögöttes tartalmát, túl azon, hogy elfogult vagyok és természetesen iszonyatosan kedvelem ezt a Nőt!
Számomra ezekért és az ilyen órákért érdemes itt lennem, továbbá ezeket megtapasztaltam többőtök írásából is. Ennek a világnak bizony számomra ez a verőfényes oldala...
Édes Szyszykém!
A kis bolondod hálás azért, amiért a karjaidban és nem a guillotine alatt kötött ki!
A nagy lelkednek köszönhetően enyhébb volt a vol. 2, de a harmadikat sem hagynám ki, viszont megtartanám az "Udvari bolond" címet, mert Döbrögi nem leszek... :))
Nagyon köszönöm és Millió csók!