A hét elején hívtam, amikor még egy beszámolója sem volt, de bíztam a megérzésemben. A telefonban nagyon meggyőző, örökös jókedve, hangos nevetése feldobja az embert. Az egyeztetés egyszerű volt. Mivel hét közben szinte sosem érek rá, lefixáltuk a szombat délutánt.

Új ház a Lehel téri csarnok közelében. Kivételesen szombati munkanap volt, de délutánra parkolóhely akármennyi, csak ezúttal fizetős. Metro, villamos és mindenféle tömegszórakoztató eszköz áll rendelkezésre. A háznak még saját neve is van, nagy betűkkel kiírva. A ház elől megcsöngettem, kód és bejutás pikk-pakk, lakóval nem találkoztam. Lift az ikszedikre, ott lepődtem meg egy kicsit, mert ajtók sehol. De pár másodperc alatt felfogtam, hogy a zárt lépcsőházból ki kell menni egy üvegajtón a nyitott folyosóra, onnan nyílnak a lakások. Aki nem ennyire hülye, mint én, az hamarabb bejut.

A lakásba belépve megcsap a szalonok jellegzetes füstölő- és krémillata, imádom, rögtön otthonos érzés fog el. Becsekkolunk egy kis szobába, kis ölelkezés, átadom a Mikulást és a fehér csokit, amit szeret. Fürdő átlagos, különösebben nem érdekel. A törölköző azért lehetne puhább. A szobában csak tatami, ennek örülök, heverészős lazításra vágytam.

Belépéskor az ajtó mögé bújva vár. Azt kapom, amit a képek ígértek, hatalmas mellek orvosi rásegítéssel, hetyke bimbók, lapos has, nagyon szépen gömbölyödő popsi, fogdosása, simogatása csodás. Arcra inkább olyan kedves szomszédlány, nagy szemekkel, műszempillával. Rövid kis köntös van rajta, amikor megölelem, érzem, hogy a köntös alatt semmi, átsejlik a csupasz punci. Néhány szájra puszi, aztán puha csókok. Kezdetnek nem rossz.

Ennél a pontnál nagy a baj, mert masszázs nem volt semennyi. Ha csak nem nevezem masszázsnak azt a pár perc simogatást, amit én műveltem a hátán finoman, ujjheggyel, az első nagy örömöm után. De biztos jól masszíroz...

Fürdés után kihámozom a köntösből, popsi, mellek simogatása, egyelőre állva. Összebújás, viszontsimogatás, kezei először csak a hátamon, karomon, aztán finom kézzel végigsimít a kispajtáson is. Ezen a ponton megdől az előzetes elképzelésem, hogy ez egy lassú, heverészős program lesz. Bocsánatkérően mondom neki, hogy nem szokásom az ilyen előkészítés nélküli, gyors roham, de ha nem bánja, kivételesen azonnal a szájába adom. Nevet, és nem bánja. Letérdel elém, habozás nélkül a szájába veszi, lágyan szopja, szívogatja, néha kiveszi, kézzel izgatja, de azért legtöbbet a szájával dolgozik, és közben a zacsit simogatja lágyan.
Megkérdem, meddig tudja bevenni. Nekikészül, tolja rá magát, kedvesen igyekszik elnyelni, a kis nózija már majdnem koppan a hasamon, de csak majdnem. Túl nagy, mondja, miután levegőhöz jut. A kis huncut, úgy mentegetőzik, hogy ne tudjak haragudni érte...
Megkérdem, élvezhetek-e a szájába. Hát azt nem. Sejtettem, de azért elszomorít. Még egy darabig állunk, aztán a hátamra fekszem, úgy szop tovább kitartóan, végül a melleire robbanok. Finom volt így is.
Utána pár perc pihi, felajánlom neki a viszonzást. Szívesen veszi, szereti, de előre megmondja, hogy itt elélvezni nem szokott. Megsimogatom a simára borotvált puncit, szélesre tárom a lábait, gyönyörködöm benne. Igazi tankönyvi babapunci, összezáródó nagyajkakkal, szétnyitva szép rajzolatú csikló és kisajkak, és végül az egyelőre teljesen zárt hüvely. Elkezdem a nyalakodást, lassan, finoman. Idővel engedélyt kérek és kapok, hogy egy ujjammal belül is megismerjem. Finom redők, selymes, nedves kis falak belül, nagyon jó érzés ott is megsimogatni. De jelzi, hogy az most nem esik annyira jól, végül csak benne hagyom az ujjamat mozdulatlanul, úgy nyalogatom tovább a csiklóját.
Aztán kis átszervezést javasol, 69-ben fölém kerül, én nyalogatom tovább, ő pedig kézzel és szájjal újrakezdi a kispajtás kényeztetését. Pár perc múlva ismét robbanok, nyilván a kezében, de nem tudhatom, hiszen teljesen eltűntem a kerek popsi alatt.

A borítékot utólag tettem le az asztalkára, tudomásul vette, meg se nézte. Extra nincs, de amit kaptam, az nem feltétlenül jár alapból. Több mint korrekt lány.

Ayse életvidám, nevetős lány, jó társaság. Abszolút vendégcentrikus, ha valamit nem tud vagy nem akar csinálni, azt finoman, bántás és megbántódás nélkül jelzi. Én az időm legjavát a budai, sőt óbudai oldalon töltöm, két istennőmet látogatom felváltva, többet jelentenek nekem, mint szabadna ezen a helyen, és mindig nehéz szívvel megyek el tőlük. Kellett egy ilyen látogatás is, ami egyszerű volt, magától értetődő, és csak az örömökről szólt.