Rendszeresen megjelenő vendégeként az egyeztetésünk szinte folyamatosnak és pofon egyszerűnek mondható. Igaz, az elérhetőséggel sosem akadt gondom, most is napokkal előtte lebeszéltük telefonon és ez is maradt a kommunikációs csatornánk a randiig.
Szöszi tudta, hogy vidéki száműzetésre szólított el a munkám és tisztában volt avval is, hogy rövidke itthon tartózkodásom első megállója ismét, mint az ezt megelőző hónapokban, a kis kuckója lesz.
A pár napos várakozást türelmetlenkedve bírtam ki, de ennek is megvan az a varázsa, ami még inkább vágyakozásba fordít át.

Közel a körúthoz, a Boráros tér, Ferenc krt és Dandár utca háromszögben található a kis oázis, mely mindenféle járművel könnyedén megközelíthető. Villamos garmadával jár pár száz méteres körzetben. Hévvel vagy metróval érkezőknek, kis sétával kiegészítve gond nélkül elérhető. Én most is autóval érkeztem, a szomszédos utcákban mindig akad szabad parkolóhely igaz, itt is le kell róni a hozzájárulást az önkormányzat parkolási társaságának részére.

A kis lakás, egy tipikus, múlt században épült, kis belső udvarral rendelkező, körfolyosós, pesti társasházban található meg. A felső emeletek egyikére kell menni, de segítségül hívható a lift annak, aki ezt preferálja. A kis belső udvarnak köszönhetően nem kell hosszú távolságot megtenni a folyosón ahhoz, hogy bent találhassuk magunkat a nyugalmat árasztó miliő kellős közepében.
Felújított, egy szobás lakás, melynek bensőséges hangulata és apró részletei Szöszi keze nyomát és ízlésvilágát tükrözik és patent tisztasággal találkoztam mindenütt. A szobában tükörrel felvértezett szekrénysorral, kanapéval találtam szemben magam, a ruháim pedig a pihenő idejüket széken tölthették el.
A fürdőben kád van, zuhanyfüggönnyel és száraz kilépővel dekorálva. Mivel a sajátomat szoktam vinni és használni, így a tusfürdők és a szájvíz kellékként sorakoztak tovább a kádperemén, részemről a további, feléjük mutatott érdektelenségemet konstatálva.

Azon gondolkodom, lenne-e még valami újdonság, amit megoszthatnék veletek. Igyekszem levetkőzni az elfogultságomat, bár nehéz lesz.
Az adatlapon található fotók egyértelműen tükrözik a valóságot, de nekem mégis az élőben tapasztalt vonások és formák jelennek meg, bármely képét nézegessem is éppen.
Számomra Ő testesíti meg a tökéletes és természetes Nő fogalmát. Amennyire csak kutakodni tudok emlékeimben, mindig is kedveltem a pici, filigrán, talpraesett Hölgyeket. A szőke hosszú hajért, egyenesen odavoltam és vagyok még most is. Azt gondolom, eddig ez vele kapcsolatban pipálva vagyon.
A formás popsijának látványa, egyenesen beleégett a retinámba. A tenyeremen érzem még most is kemény cicijeinek gömbölyűségét, combjainak feszességét, bokáinak karcsúságát. A "gyönyör kapuja", finom vonalú, apró borsószemmel megáldott tökéletesség. (... még most is lóg a nyelvem, ha rá gondolok...) Az arca..., hmmm. Szép. Valahogy egyszerre angyal és ugyanakkor huncut kis ördög. Tudom szubjektív ez a vélemény, de mindannyi alkalommal ez volt a benyomásom. A higiéniára sosem lehetett panaszom, ezúttal is hó tiszta, ápolt "Uralkodónővel" volt dolgom.
Welcome dress:
- Na, ezért kapni fogok tőle... :)) mert, hogy a 16000 féle rózsaszín árnyalat közül magamtól nem tudom megállapítani, hogy az valójában melyik is volt.
Szóval, olyan színű, textilipari erénycsőszök vigyázták a legizgalmasabb testrészeit, amit még mefejelt egy éppen csípőig érő, átlátszó köpennyel és egy tűsarkúval. Bomlasztó volt a látvány és a viszontlátás örömében, szinte köszönni sem tudtam az ámulattól, ahogy mondani szokás, csak "sodróttam az árral".
Ahjj..., ugye nem sikerült elfogultság nélkül beszélnem róla?!
Na, ezért meg tőletek fogok kapni... :)

Nem vettem igénybe a klasszikus értelemben vett mesterségének tudástárát, mert egyrészt elcsevegtük az időt az elején, másrészt inkább a továbbiakra orientálódott a figyelmem.
Tapasztalataim szerint viszont profi masszőr, kellően ellazulva, felfrissülve, csomó- és fájdalom mentesen kerültem ki mindig a kezei alól. A karjainak és kezeinek minden egyes része szerepet kapott, miközben a bokámtól a tarkómig kalandozott rajtam. Figyelemmel kísérte a kéréseimet és nagy gondossággal, alapossággal vette kezelésbe a problémás célterületeket. Megfelelő arányban tartotta mindig a masszázs és kényeztetés egyensúlyát, kellő időt fordítva a randi minden egyes részére.
Azt írtam régebben, de ez mára sem változott, hogy erotikus játékai, csúszkája nálam elsöprő sikert aratnak. Finom mozdulatai és az igéző pillantásai felkorbácsolnak.

Végre megint elérkezett az én időm, amikor becsukódott mögöttem az ajtó. Ölelő karjaiban, miközben ajkaink üdvözlésre összeforrottak, rám ömlött a mámor. Taperoltam, csekkoltam mindenhol, amit csak így elérhettem rajta. Megpördítettem, hogy szemmel is elhihessem, nem álmodom, ez a valóság.
Beérkezvén a szobába átadtam a hozzott ajándékaimat, majd azon kaptam magam, hogy félig a ruháimtól megszabadulva ülünk a kanapén, Szyszy keze a combomon pihentetve közben, csevegjük át az elmúlt hét eseményeit. Eltelt vagy fél óra, a 120 percből, amikor zuhanyozni mentem.
Kedvesem utánam hozott egy friss, illatos törölközőt és itt sem hagyott magamra. Én a kádban, Ő a mosdó előtt állva, folytattuk a diskurzust.

Visszaérkezvén a szobába, csókok és puszik közepette, megszabadítottam a felesleges ruhadaraboktól.
Az ágyra huppanva, én a hátamon fekve, Szöszi a combomra ülve, olaj fürdő közepette, "kézbe vette az irányítást".
Simogatott, incselkedett velem, mintha előlről masszírozna, úgy bódította tovább a tudatom. A lingam bevetésekor, már a kezeimet nem tudtam maradásra bírni, elengedtem hát őket a combocskáin felfedező útra. Bizsergető érzés, amit hol csukott szemmel, hol a látvánnyal kiegészítve igyekeztem magamba zárni.
A szuszogásaim szinte jeleztek neki és lecsusszanva a lábamról csúszkálni kezdett rajtam. Cicijei a farkamtól a nyakamig, bejártak minden pontot. Csúszkált és tekergett rajtam keresztben és hosszában, le és fel minden irányban, közben felérkezvén puszik és csókok csattantak, na nem ám olyan tessék-lássék csókok voltak azok, hanem szabályos hancúrozást csaptak a nyelveink. Ajkaink szétválasztódása után lefelé haladva, mosolyogva, a csodás kék szemeivel kacér pillantásokat ejtve, siklott újra rajtam mindenfelé. Él, ilyenkor Ő nagyon él. Csúszkálás és puszik, siklás és csókolódzás fokozták az amúgy sem alacsony hőfokon izzó vágyainkat. Nem volt már mit tovább húzni. A lefelé tartó szlalom végén a nyelve már a makkommal viaskodott. Körbe-körbe táncolt rajta, majd hosszában végignyalogatva a farkam, készítette elő a csodát. Játszott velem, majd bekapott. Nyelvének ficánkolása, ajkának finom szorítása, kezének ütemes kísérete, egyértelművé tette, innen nem lesz visszaút. Időnként megfogva, simogatva a fejét, élveztem a csodás látványt. Zihálásom fokozódott és amikor nem bírtam tovább, hörögve eldurrantam, egy heti ellátmányt biztosítva a pocaknak. Nem engedett el, a szájában tartott. Nekem már a szemem jojózott az érzékenységtől, de még mindig raboskodott a farkam. Csak akkor "szabadított fel", amikor nyüszögve, homorítva, a párnát a fejemre szorítva, ficánkolva igyekeztem jelezni neki, hogy köszönöm, elég...

Frissítő mosakodást követően Kedvesem így szólt:
- Na, akkor most jöhet a masszázs.
- Igen Drágám, de ezúttal én masszírozlak téged.
Némi flörtölős ellenkezést követően sikerült rábeszélnem.
Igyekeztem viszonozni a kedvességét, igyekeztem örömet szerezni neki, amiről biztosított, hogy megtörtént. Midőn a hátára fordult, lefelé haladva végigpusziltam a nyakát, a vállát, majd a ciciknél elidőzve és játszadozva a megkeményedett bimbócskáival, élvezkedtem a gyönyörű testén.
Megérkezve a puncijához körbe csókolgattam a szemérem dombját, a combjait. Kis rohadék módjára, szándékosan elkerülve a központi részt, húztam az agyát, de csak addig a pontig, hogy ki ne húzzam a gyufát. Megízlelve az édes nektárt, felbátorodva lefetyeltem tovább. Kezeimmel a ciciket kezdtem simogatni, melyek bekeményedtek, a bimbók szinte karcolták a tenyerem, az apró sóhajok, amit hallatott, mind-mind azt jelezték, jó úton haladok. A borsószemmel való játszadozás közben felhúzta a térdeit, satuba szorította a fejem és nyögdécselések, rángatózások közepette jelezte, eddig és ne tovább!
Finom simogatásokkal nyugtattam, ami hamarosan eredményre is vezetett.

Nem maradt már sok időnk, nagyjából 20 perc, ezért helycserére lettem kényszerítve.
Haha, jó vicc... :) Nem volt nekem ellenemre egy cseppet sem. Elhelyezkedett a lábaim között és
nyelvjátékával megfelelő állapotba varázsolt. Erőteljesen, ütemesen szopizni kezdett. Időnként csak a makkal foglalkozott, majd eltűntem jó félig a szájában. Kézi vezérléssel hozzátett épp annyit, amitől a mennyben éreztem magam. Csókolódzott a farkammal, én meg irígykedve szemlélve az eseményeket, kerültem ismét az őrület határára. Kicsit levette a kezét rólam, majd újra kísért. Elkezdte masszírozni a gátam, a golyóim, engem pedig a forróság és borzongás kerített hatalmába. Nem bírtam magammal, szorítottam a párnát magamhoz, ahogy csak bírtam. Azt akartam, ennek sose legyen vége, de iszonyat nagyot élvezve szabadultam meg a kiscsoportól, akik mind egy szálig követték az elődöket.
Még nem, most sem engedett el. Tovább és tovább szorított az ajkával, én meg vinnyogva vergődtem mint egy partra vetett hal.
Az időnk épp lejárt, kábultan, remegő térdekkel igyekeztem mosdásra bírni magam. Kellett hozzá egy-két perc, mit ne mondjak. Értelmesnek tűnő szó, csak öltözés után, búcsúzóul hagyta el a szám.
Szyszy a törölközőjét magára kapva kikísért, az ölelés és csók ceremóniát követően, még egy pillantással visszatekintve, bamba vigyorral a pofámon, elrebegtem egy köszönömöt.

Szokásomhoz híven az elején adtam át az előre elkészített, pesti átlagnak megfelelő, ugyanakkor két extrával bővített és felkerekítéssel összeválogatott csokromat.
Ezzel a résszel sosem volt gondunk, az előre egyeztetett mérték, a végén is megmaradt.
Megérte? Erre valami bugyuta választ illene most adnom, de nem jut eszembe semmi,
így frappánsan annyival elintézem, hogy: "Nagyon is".

Eddig azt gondoltam, nincs attól pusztítóbb érzés, mikor vágyom vissza hozzá és napokig csak az áhítozás jut osztályrészül. Az utóbbi időben megtapasztaltam nála, hogy elindulni tőle, ki a nagyvilágba, na az talán még rosszabb ettől is. Igaz, úgy alakult, hogy mostanában monogámiába fulladt az itteni életem, ennek ódiumát fel is vállalom és őszintén, tenni sem akartam ellene. Kényelmes? Jó ez így? Egy frászt, vagy mégis...
Minek vergődjek, ha annyira feltölt lelkileg,
hogy csak egy idézetet dörmögök magamban: "sic imur ad astra" ("így jutunk a csillagokig").
A kedvessége, az empátiája, a kölcsönös megbecsülésen alapuló egymásra hangoltságunk, az odaadása, az érzékenysége, az érzékisége mind-mind hozzájárul, hogy oly' magasan érzem magam a vele eltöltött időben és utána is.
Drága Szyszykém!
Nagyon köszönöm a sok-sok jót és pazar élményt, amit kapok tőled! Köszönöm, hogy vagy nekem, egyszer majd, ha nagy leszek, meghálálom én is...
Millió Csók
Az Udvari bolondod