Gábor!
Ugye nem baj ha így szólítalak? Lehagytam a nicknevedből azt a XI-t, nekem így tetszik jobban.
Közeledik az éjfél...akik ismernek azok tudják, hogy ilyen késői időpontban szeretek reagálni a beszámolókra. Nyugalom van, keresek valami hangulatomhoz passzoló zenét, elolvasom a beszámolót és elkezdek írni: a benyomásaimat, az érzéseimet amik ilyenkor előtörnek, és bármi más olyan dolgot is aminek semmi köze nincs sem a találkozóhoz, sem az íróhoz, sem a masszázshoz, csak úgy egyszerűen kedvem van másokkal megosztani.
Gábor! Neked nem lenne szabad írásban időpontot egyeztetned. Tudod miért? Mert úgy rettentő idegesítő vagy...legalábbis nekem. Mikor felhívtál és megbeszéltük a találka részleteit egészen szimpatikusnak tűntél. Na nem extrán szimpatikusnak, csak úgy mértékkel. Mikor kinyitottam az ajtót és bejöttél akkor pedig rögtön úgy éreztem, hogy egészen jó kis randi elé nézünk, mert hasonló hullámhosszon vagyunk. ( Persze volt már máskor is akinél így éreztem és vitába fulladt a találkozásunk.) Aztán randi után fény derült, hogy több fronton is (SMS, VTR) próbáltál már becserkészni. Hol túl behízelgő, hol a türelmemet próbára-tevő, utolsó pillanatban bejelentkezni akaró üzenetekkel bombáztál. Amire persze én elég hamar ráuntam és ezt tudattam is veled. Hogy ezen a ponton te miért nem sértődtél meg vagy miért nem adtad fel...szerintem már magad sem tudod, de szerencsére az elszántságod nem csökkent. Írásban egy idegesítő, bénázó férfinak tűntél, aki még egy randit sem képes normálisan összehozni. Az ideális képlet: egy egyeztetés, egy randi. Ellenben a te statisztikád: több egyeztetés, nulla randi. Én pedig bevallom az idegesítő, bénázó férfiakat nehezen tolerálom. Kész csoda, hogy nem morzsolódtunk le egymásról. Ha tudnád milyen nagy kontraszt van az írásos Gábor és a személyes Gábor között...soha többé egy betűt nem írnál le többet.
És mindezek után tegnap megtudtam, hogy beszámolót írtál rólam. Na itt már el sem tudtam képzelni, hogy ebből mi fog kisülni. És láss csodát! Ebben a írásban rád ismertem. Azt a Gábort kaptam akit megkedveltem és nem a másikat.
Biztos vagyok benne, hogy jó páran most azt gondolják, hogy milyen hálátlan dolog tőlem egy ilyen pozitív írásra így reagálni. Pedig erről szó nincs. Csak azt akartam megmutatni, hogy egy sima kis találka mögött is milyen sok történés, előzmény lehet, és mennyire váratlan fordulatot tudnak venni az események. Biztos vagyok benne, hogy a mi sztorinknak nincs még vége. Vagyis nagy butaság lenne részünkről nem folytatni. Még csak egy egyórás randi van mögöttünk, és már abból is mit ki nem hoztunk.
Több olyan hozzászólást is olvastam, hogy nehéz engem táncba vinni, meghódítani, vagy nevezzük ezt bárhogy is. Igazából csak arról van szó, hogy merek szelektálni és merek őszintén és természetesen viselkedni. Nem játszom meg olyan dolgokat amik nem valósak. Tudom, hogy ez az én szakmámban nem divat, de én egyébként is szeretek saját magam divatot teremteni. És szerencsére vannak nem is kevesen akik ezt értékelik. Nem akarok mindenkinek tetszeni. Nem is gondolom azt, hogy nincs olyan férfi aki nekem nem tudna ellenállni. Elég jó vagyok abban amit csinálok, de ezt nem küldetésként élem meg hanem egy olyan munkaként amit szeretek. Reggelente ( kivéve persze a hétfőt ) szívesen megyek be dolgozni és esténként jókedvűen teszem le a lantot. Nincsenek pózolások, nem játszom szerepet, és a másiktól is ezt a lecsupaszított őszinte viselkedést várom el. És mivel szeretem jól érezni magam így minden találkozóból próbálom kihozni a maximumot. Van amikor sikerül és néha nem.
Veled az első pillanattól kezdve olyan természetesen működött minden. Erre mondják: mintha régi ismerősök lettünk volna. Hasonló intellektus, hasonló humor, vetted a lapot, élvezted a társaságom, és még a kémia is megvolt. Ha az egyszerű ember nyelvén akarnék fogalmazni: klappoltak a dolgok.
Nagyon sok dolgot hozzá tudnék még fűzni, lenne egy anekdotám is egy bizonyos hagymás salátától is, de minden bolondságomat nem erőltetném a nagyérdeműre.
Téged pedig várlak vissza még azelőtt, hogy a szerény kisnyugdíjasok életet kezdenéd élni és hó elején türelmetlenül várod a postást, hogy mikor hozza az apanázsod. Jobb ha tudod nálam nyugdíjas kedvezmény nincs! Kemény vagyok és kőszívű. És Gábor kérlek hívj de ne írj nekem soha többet. Ha ezt az egy szabályt betartod ígérem jóban leszünk.
Ha pedig valaki erről a reagálásomról nem tudja eldönteni, hogy pozitív vagy negatív-e...az vessen magára.
Tudom, hogy te érteni fogod minden szavamat. Ritka pillanatok egyike volt a mi találkánk, igazán köszönöm az élményt!
Aliz