Lédát már nézegettem egy ideje, mert visszafogott, keveset mutató képeit kiválóan ellensúlyozta a szép, kerek és vicces bemutatkozása. Az utolsó három beszijét megbízható kollégák írták, tudtam, hogy lukra nem futhatok vele és amikor a minap hozzászólt valami fórumtémához, eldöntöttem, hogy meglátogatom. Amúgy is olyan masszázsos hangulatban voltam. Kicsit szöszmötöltünk az egyeztetéssel, főleg miattam, hívtam, úton volt és zajban, visszahívott, nekem nem volt jó, sms ment oda és vissza, de a lényeg, hogy teljesen rugalmas és kedves volt végig. A délután 4-re megbeszélt másfél órás randit végül előrehoztuk fél 2-re (mert Phil bekavart, khmm:)). Néhány üzenetet is váltottunk az oldalon a fixált WC-ülőke kapcsán, de a telefonom és az itteni nevem szokás szerint nem lett összekötve.

Mivel kevéssel dél után zajlott az egyeztetés, rögtön autóba is pattantam és a megadott címre robogtam, persze elfelejtettem parkolást fizetni, így egy szexi rózsaszín csomag várt a szélvédőn, a parkolási zóna száma 0135. Ezt egy kollégától loptam, ő is megadta egy beszijében és ezt tök jó ötletnek tartom, így a magamfajta szélütötték talán nem felejtik el az smst.

A cím egyértelmű, de nem szabad az utcán hangoskodni és rácsodálkozni, hogy áááá, igen ott az étterem mellett, mert fő a diszkréció még akkor is, ha az építkezés zaja elnyom minden más hangot.:) A kapun beberregtem, lám kinyílt, felberregtem pár lépcsőn és az utasításokat követve a muskátlik szegélyezte gangon befordultam a máris nyíló célajtó elé. A muskátlik közt nem találtam leselkedő szomszédokat, így a diszkréció miatt sem kellett aggódnom.

A helyszín egy mélynövésű régi bérház egyik régi lakása, ahol több lány is dolgozik, de senkivel nem találkoztam Lédán kívül. A lakás nem az a teljesen tip-top valami, a hangulata nekem inkább kellemesen használt volt, itt egy kis kipancsolt víz, ott egy üres tusfürdő a sok doboz közül, de a célnak megfelelő. A cél pedig a tisztálkodás és a masszázs.

Becsoszogtam a kapott papucsban, a masszpad egy kisebb szobában (vagy két szoba között?) volt felállítva, kaptam vizet, szobainast, törülközőt, ez utóbbi picit dörzsölt és a nedvszívó képessége a végét járta, a harmadik fürdésnél már inkább engem vizezett össze és nem én őt. A sarokkád nagy és kényelmes, az tetszett.

A helyszín oké, de az átlagosságát felhúzza Léda személye, aki egy tündérien precíz, tiszta és illatos leányzó.

Léda fekete álarcban és lenge köntösben fogad, mint gondolom minden első áldozót. Bár kíváncsi vagyok, de nem kérem, hogy vegye le a maszkot, az végig takarja arcát, elköszönésünkkor is oda nyomok 2 puszit. És annak ellenére, hogy nem láttam, Léda arcát én valamiért szépnek sejtem, talán a rakoncátlan szőke fürtök, a villogó barna szemek, az orr íve, a szenvedélytől kitáguló cimpák és a keskeny, egyedi vonalat húzó ajkak miatt, amelyek gátlástalanul nyelik el farkamat a levezetés során. Nem is tudom, de ennél több aligha kell a szépségre áhítozó férfinak:)

A képei nem sokat mutatnak - egy-két fehérneműs fotó azért nem ártana -, de a nőies, homokóra alkatot jól kihangsúlyozzák. Teste izmos, mégis nőies és lágy, a bőre fehér, feszes és tiszta. A mellei tenyerembe illőek, lányosak, a bimbók látványosan élénkek, a feneke edzett és markolásra kész. Mint utóbb kiderül, a puncija csiklóig bezárólag ismerhető meg, de alapos ismerkedést követően csiklóból (és nem csuklóból) a mennyekig repíthető.

Beléptem, körbetáncolt, elkezdett csivitelni, papucsba parancsolt, úgy kellett megragadnom a kacsóit egy bemutatkozásra, majd rögtön bevezetett a maszobába. Léda nem egy olyan lány, akit leteszel valahová és ott marad. Folyton mozgásban van, ide ugrik, oda szalad és közben folyamatosan beszél, cincog, dúdolgat és nevetgél. Árad belőle a természetesség, a kellemes lököttség és sodró lendületű szövegelés. Ezt tudja is magáról, jelezte is, hogy szóljak, ha esetleg csendben szeretnék relaxálni, de én inkább hagytam kibontakozni, mert szórakoztatott ez a bőbeszédű szőke tündér. Komoly kilométer hiánya lehet, mert a fürdésem alatt kb. 6-szor suhant el oda-vissza az ajtó előtt, az árnyéka nyomában pedig vidám szólamok csendültek fel.

A masszpadon hasra vágódtam, a lukba helyeztem a fejemet és vártam az áldást. A kérdésre, hogy milyen masszázst kérek, azt válaszoltam: jót. És azt is kaptam. A lábaimmal kezdte, közben ezoizékről beszélgettünk, ki milyen csillagjegy, aszcendens, stb. a Nők Lapjánál csak kicsit mélyebbre merülve a hobbiasztrológia iszapos világában. Itt inkább finoman nyomkodós, simogatós volt a téma, de egyszer-kétszer azért szétnyomta a vádlimat a sípcsontomon, ami előrevetítette, hogy erősebb masszázsra is képes. Közben végig csacsogott, hol a lábaim közé ült, hol felpattant és érdekes intermezzok tarkították a randit. Elmondta például, hogy a hasa szerinte "röcögős" (mert Léda egy Kazinczyné), amely azt jelenti, hogy emberszerű és nem kockás. Mondom az enyém is. Aztán hirtelen leugrott rólam és a tükör felől bepucsított, hogy mutassa a fenekét, amely szerinte rendben van (szerintem is, kézzel ellenőriztem). Aztán a levezetés előtt be kellett csuknom a szememet, míg levette a köntösét, majd mikor újra kinyitottam, még mindig takarta magát és incselkedve megjegyezte, hogy nem ér lesni. Úgy tűnt nekem, hogy egy randi Lédával nem egy sablonos, előre megírt forgatókönyv alapján zajlik, hanem menet közben írja az élet és a felek. Ez igazán tetszett.

Miután szóltam, hogy elég a simogatásból és jöhet a hátam, akkor aztán beindult a henger én pedig Ady Endre-i borúlátással és agresszivitással káromkodtam magamban, miközben a múzsám darabonként morzsolta szét szexi kis ujjacskáival néhány ősidők óta letapadt izomcsomómat. Szóval bitang erős tud lenni, ha kell, a csuklyásizom, lapocka és a vállak környékén csak akkor voltam magamnál, amikor éppen abbahagyta a kínzásomat. De jót tett, nagyon is. Megbeszéltük, hogy a masszázs kemény izommunka, el is ment frissíteni magán, én pedig kortyoltam a vízből, míg a fürdőszobából a kis erdei poszáta trillázása hallatszott be.

Az is volt, mármint kényeztetés. Több is, több irányból. Fürdés után visszatért hozzám, megfordultam a padon és kezdődött a szeánsz. Először a lábaim kaptak leheletnyi puszikat és simításokat, amitől rögtön felélénkült a kukac, amelynek gazdája (gy.k. én) nagyra értékeli a finom érzékiséget. Majd a medencém és hasam oldalsó része kapott csókokat (ez a kedvenc testrésze, szóval örüljetek, mert ilyen mindenkinek van!), amitől új erogén zónákat fedeztem fel magamon. Egészen gyorsan felhúzott, pedig az égvilágon semmit nem csinált még a farkammal.

Amikor a lábam közé ült (lábaim az ő lábain átvetve, élénk képzeletű olvasók előnyben) és hűs olajat csöpögtetett a farkamra, addigra a kukacból már délceg küklopsz cseperedett, amely alig várta, hogy bekapják. De Léda nem sieti el a kényeztetést, szereti látni és élvezettel nézi, ahogy felépül benned a gyönyör. Vegyesen csókolgat, simogat, kezezik és szájalgat velem, hol alig kapja be a makkot, hol tövig próbálja nyelni az egészet. Elképesztően intenzív, változatos és mégis bensőséges az élmény. Kicsit mintha ő is felizgulna és egyszer csak mocskos szavak szakadnak ki belőle, ami teljesen váratlanul ér, meg is lep vele. A verbális stimuláció nem az én világom, kivéve, ha olyan természetességgel jön ki valakinek a szájából a kiszoplak és a fasz szavak, mint Lédáéból. A cifrábbakat nem említem. :)

Hosszú levezetésben van részem, amely az utolsó 10 percre folyamatos franciázásba torkollik, oldalról hajol rám, én pedig a csiklóját morzsolgatom (ujjazás nincs) és egy különösen jól sikerült frontális szájtámadás hatására majdnem arcon lövöm magam (előtte persze szólok magamnak, hogy vigyázz jövök). Végül a fejemtől pár centire a nyaktámaszon landol az előörs, a főhadtest mellkasomon, az utóvédsor pedig már csak a hasamig jut. Nyugi, Léda mindent akkurátusan lemos, lefertőtlenít még mielőtt távoznék, ezt a saját szemeimmel erősítem meg.

Mivel a 1,5 óra elszállt velem együtt, de még maradnék, ezért 2 órára hosszabbítok. Ő szíve szerint kiszopna még egyszer, de én inkább az egyoldalú kölcsönösségre vágyok, azaz kinyalnám durván és végül ebben egyezünk meg. Eltűnök másodjára fürdeni, ő közben szintén tisztálkodik egyet, majd fordított felállásban találkozunk a padon: ő hanyatt fekve, én a lába közé fúrva a fejemet, széles terpeszben a pad végénél állva (ezt nem javaslom senkinek, nyak és hátgyilkos póz). Hosszú utazás veszi kezdetét, Léda az üveghegyen is túl és a kurta farkú malac túrásán is túl található gyönyöröket veszi célba, én pedig jobbra elkanyarodok a szájzár, nyelvgörcs és gerincsérv felé mutató táblánál. Közben dumál, én pedig igyekszem betartani az instrukciókat, miszerint feljebb kicsit, lejjebb kicsit, most jó, most megint feljebb. Meg hogy most úgy bekapná a farkamat, amire legszívesebben azt válaszolnám, hogy kapja csak be bátran, de csiklóval a szádban nem illik beszélni. Aztán legalább 20 perces kitartó igyekvésem eredményeként sikerül Lédát elhallgattatni, mivel minden ereje elmegy a remegésre és nyögésre, én pedig óvatosan visszahajtogatom magamat emberi pózba. Egy szétszopás után pont egy ilyen szétnyalás dukál.

Aztán harmadjára is eláztatom magam és a víztaszítóvá vált törülközőbe csavarva nézem, ahogy Léda újra csacsogni kezd, tisztogat, törölget és azt magyarázza, hogy ha felizgul csúnyán beszél, pedig ő egy finom, érzékeny lélek. Hiszek neki, aztán felöltözök és lépek, vendéglátóm (ál)arcát őrizve emlékeimben.

A másfél óra a standardnak tekinthető masszázsajándékkal jár, a két óra már felettébb baráti, a KF kicsi extra, végül annyit hagyok ott, mint máshol 1 óra alapcsomag elfogyasztása után. Elégedetten távozok, az előre lerakott papírkát utólag kiegészítve.

Léda egy természetes, őszinte és cserfes lányka, aki a megfelelő gombokat benyomva egy természetes, őszinte és cserfes szexistennővé változik. Pedig masszőz. És nincs aktus, nincs csók és sokszor inkább havercsajos a kommunikációja és nem egy búgó hangú illuzionista sziréné, aki mindenképpen el akar csábítani. De valamit mégis tud (magát adni) és az a valami teljesen természetesen jön (mit jön, ömlik, árad!) belőle. Engem elsodort, magával rántott és rendkívül jól éreztem magamat vele. Ezen felül egy intelligens, kedves lány, akit a vicces kis furcsaságai (állandó hanghatások, zajok és bőbeszéd:)) miatt is nagyon lehet szeretni.

Végül tetszett ez a titokzatos-álarcos feeling, kifejezetten jó ötletnek tartom, nem is akartam lerángatni róla, mert ettől volt valami extrán különleges a randiban. És hiába volt maszkban, nem éreztem, hogy álarcot viselt volna. Köszönöm Léda!