Kb. 2 héttel a látogatásom előtt már írtam Evelynnek, ill. hívtam is. Végül nekem csúszott egy hetet a tervezett pesti utazásom, viszont így pont elkerültem a piros betűs ünnepeket, amelyek közeledtére a Kisasszony gondosan felhívta a figyelmemet. Június 28-án 10 órára volt érkezésem időzítve, míg távozásom 90 perccel későbbre. Tanúm van rá, egy portás személyében.

Lehel téri metrótól egy picike séta, eltéveszthetetlen a helyszín. Én a Nyugatitól sétáltam a fülledt csütörtök délelőtti melegben, s más jellegű fülledtségre vágytam.

Modern épület, kamerával, portással, nagy körfolyosóval. Az egyik emeleten a lakás pici szobája célnak pont megfelelő, tatamival, ruhainassal, félhomállyal, zenével. A tiszta fürdőben kád, nem függönnyel, hanem hajtogatható plexi fallal, és volt minden, ami kellett. Ahogy zuhanyozás után visszaindultam a szobába, arra gondoltam, hogy a portás hogy irigyelhet most engem…

Több apró, talán szokatlan bókkal illettem Evelyn csodás porcikáit, ám nekem úgy tűnt, hogy Ő nem szívesen hallaná vissza ezeket mástól, vagy a szoba falain kívülről, ezért csak összegezve írom azt, hogy smink nélkül is valami hercegnőien és különlegesen meseszép arcú, valahogyan talán felkontyolt hajú, és a fotóit megszégyenítő alakkal megáldott, „formás-feszes-kerek idomú” nő, aki a vendéglátóm volt. Modora hasonlóképpen kifinomult, határozott és figyelmes egyszerre, és persze intelligens. Köpenykés pink szettben fogadott; nagyon csinos volt benne, majd nélküle is.

Evelyn menetrendjét követtük, így nem felcsúszkával, hanem egy ismerkedős-beszélgetős, olajos vesszősimogatással induló, majd kezezést határozottan nélkülöző, csak ajkakkal abszolvált franciaoktatásban volt részem (itt tuti, hogy volt két remek kis bókom, ám ezeket fedje egy kis édes félhomály). Közben lekerültek vendéglátóm rózsaszínű fehérneműi, és innen formás, szolibarna mellei és combjai nyújtottak fogódzkodót a tempós és alapos bólogatás percei közben. Keblei két kezemben, fordult, hogy mindkettőt elérjem, közben szájával ugyanúgy dolgozott tovább, ujjaim a bimbókat keményítik, és velük szinkronban sziámi ikrem is gyorsan megkeményedett. Nemigen volt erőm hosszabban visszatartani a katalán kagylókonzerv jótékony hatásával érlelt nedveim, amelyek masszőzöm ajkai között kvantumnyi egységekben landoltak, majd kisvártatva kendőben érte el őket végzetük. Nem tagadom, piszkosul kifáradtam, pedig én csak feküdtem. Úgy tűnt, a tartály teljesen kiürült. Vagy mégsem?

Masszázsra nekem csak a csuklyám vágyik. Most is ezt kértem, de nagyon erősen, mert rengeteg stresszt raktároztam már a nyakamban és a vállaimban. Evelyn jó erőben volt, égett a keze alatt a munka, szó szerint forró volt, és égett a nyakam több helyütt a kioldandó fájdalom helyein. Ez most nagyon hiányzott, és jólesett. (Evelyn szerint a portás azért nem hülye, tudja, hogy én ide masszázsra jöttem, hiába volt a kezemben szál rózsa is.)

Csúszkamasszázs következett, először a hátamon. A Kisasszony nagyon ügyesen használta kebleit és combjait, hogy az egész hátamat átdörzsölje velük, keményen-lágyan, finom lassúsággal. Most úgy dereng, hogy ezt nagyon szerette csinálni Evelyn, minden mozdulatára figyelt, hogy a lehető legjobban valósítsa meg őket, természetesen a maximális erotikus hatás kiváltása érdekében. Ugyanez a hatás még fokozottabban érvényesült, amikor mindezt szemből kivitelezte, meseszép áhítattal és pici, pajkos mosollyal. Időm fogytán volt, és mivel extra kölcsönt is szerettem volna igénybe venni, e jónak véget kellett vetnünk, más jónak engedve teret.

Nemigen hittem benne, hogy egy második kényeztetésre készen állnék, mint ahogy egyáltalán nem is álltam, viszont a korábban már exponált kölcsönösséget ki nem hagytam volna, és a fennmaradó időkeretet is figyelembe kellett vennem. Így, bár a dupla ingerforrás nekem nemgyerebe, a Rák zodiákus szimbóluma jutott eszembe, és Evelyn készségesen már el is helyezkedett fölöttem. 69x-es nagyításban: látványra az egyik legszebb, tapintásra az egyik legselymesebb, ízre az egyik legínycsiklandóbb, illatra az egyik legvágykeltőbb rózsaszirom bomlott ki előttem Evelyn ölében, és a maga hibátlanságában. Nem tagadom, nem tudtam vele betelni. És ennek az én ölemben nagyon gyorsan, túl gyorsan is meglett a hatása, anélkül, hogy én bármilyen hangeffektust kiválthattam volna Evelynből. A szívem szakad meg még most is ezért; legközelebb nem megyek masszázsra csütörtökön. Tempós nyelvcsapásaimra Evelyn még tempósabb bólogatással felelt, s míg e formáció kezdetén elképzelni sem tudtam, a gyors és erős ingerlés második megömlésem gyümölcsét hozta el hamarosan. Rajtam nyoma nem volt, így nyílván ez is szájba, majd kendőbe került. (A korábbi függő kérdés a tartályom állapotát illetően itt kielégítő módon megválaszoltatott.)

Kölcsönért extra járt, az egészet együtt, előre adtam át a névjegyemben; két nyuszi ült egy cilinderben, a nyúllábaik között tartva azt. Kis csoki, bontatlan, nem lehetett semmit ráfogni a nyuszikra, és semmi mást sem, ami csütörtököt tud mondani. No és egy szál rózsa, amely szerintem nagyon szép volt, de rózsaként mégsem tudott olyan gyönyörű lenni, mint amilyen nőben Evelyn.

(A cipőkanál öregít.)
Ezzel a beszimmel a gamifikációs rangom Szexgurura ugrik, pedig a GURU az nem én voltam, hanem Evelyn.
Távozásomkor a portás hamiskás mosollyal biccentett, amire én hasonló hamiskás mosollyal feleltem.