Üdv Footfan!
Nagyon köszönöm a beszámolót! Ez egy hiánypótló írás. A sok beszámolóm közül a tiéd a második ami a láberotikára fókuszál, pedig számos olyan vendégem van aki eziránt vonzódik. Végképp nem is számítottam erre. Tényleg köszi!
Ami pedig az írás rövidségét illeti (mert sokan biztos ezt gondolják): igazából nem is rövid, és minden lényeges információ benne van. Mikor olvastam újra megelevenedtek a történések, szinte minden eszembe jutott. Először azt akartam írni, hogy újra átéltem a dolgokat...de azért az barokkos túlzás lett volna. Nem lehet mindenki olyan írói vénával megáldva mint például Kisoroszlán kolléga, és igenis az ilyen írásoknak létjogosultsága van. Egy nem szokványos forgatókönyv szerinti randiról írnak, speciális levezetéssel, amiről egyébként is kevesen szoktak megemlékezni. Sok igénnyel, vággyal fordulnak felém. Most mondhatnám, hogy próbálom mindegyiket teljesíteni...de ez nem lenne igaz. Csak arra bólintok rá amihez kedvem, affinitásom van, ami izgatja a fantáziám.
Meséltem neked és most megosztom a nagyérdeművel is, hogy régebben járt hozzám egy lelkes bácsika aki majdnem egy fejjel kisebb volt nálam. Aranyos volt és sokat lehetett vele/rajta nevetni. Ő is odavolt a női lábakért, és mikor belelkesült akkor szerette szavakba önteni a boldogságát. Egyszer mikor épp a lábamat simogatta lelkendezve megszólalt: Jaj, Aliz úgy imádom a hosszú combjaidat, a férfias lábadat...hányas is? Negyvenhármas? Te aztán tudod mit kell mondani egy nőnek- kiáltottam fel. Mindjárt adok én neked olyat, harminckilences te buta. Még egy ilyen bók és megpapucsozlak azzal a negyvenhármas papucsommal. Vele azért más hangulatúak voltak a randik mint veled volt. Tényleg úgy éreztem magam mellette mint Xena a hobbitok között.
Tetszett ahogy a szókimondóságomat leírtad: nem óvatoskodok feleslegesen. Na még így sem fogalmazott senki.
Nemrég egy szemfüles vendégem ( MZ/X kolléga) megjegyezte, hogy azt látja rajtam, változom. Igaza van, mert ezt magamon is tapasztaltam. Nagyon összetett és intenzív ez a munka, én pedig beletszem magam szőröstül-bőröstül. Olyan sok impulzus, élmény, tapasztalat éri az embert, hogy nehéz ezzel lépést tartani. Talán úgy tél végén éreztem egyfajta kiüresedést, tanácstalanságot, hogy milyen módon tudnék megújulni. Ennek a munkának megvannak a korlátai, hisz ugyanabban a kis szobában, hasonló forgatókönyv szerint történnek a dolgok. Magamba kellett néznem, és meg kellett keresnem azokat a dolgokat amik újra motiválni és inspirálni tudnak. Féltem, hogy beleszürkülök a munkába és gépiessé válok. Pedig pont az eredetiség és kiszámíthatatlanság az én védjegyem. Már az is eszembe jutott, hogy két hétre csak úgy kíváncsiságból átmegyek szexpartnernek. Kipróbálom a vidám oldal után azt is. De jelentem az alkotói válságon sikerült túljutnom. Most megint érzem magamban a tettvágyat, az izgalmat, a bizsergést, az ide nekem az oroszlánt is érzést. És ez jó. Mit jó, csodálatos! Elememben vagyok, úgy érzem nincs az a férfi akit ne tudnék elvarázsolni vagy meghódítani. (Persze ezalól kivételek a hétfő délelőttök. Azokért a randikért nem vállalok felelősséget.) És az olyan találkozások mint amilyen a miénk is volt, ahol kicsit máshogy történnek a dolgok, kicsit máshová kerül a fókusz, az ilyenek mind segítenek formában maradni és nem beszürkülni. Gondoltad volna, hogy ilyen fontos szerep jut neked?
Sok ehhez hasonló vagy talán még ennél is jobb kalandot kívánok neked!
Aliz