Drága Blanche!

Az elmúlt időszak viharai után - és most nem az időjárásra gondolok – már alig vártam, hogy újra hallhassalak, láthassalak és érezhesselek. Ezért, hogy a találkánk biztos legyen, már napokkal korábban felhívtalak. Egy várhatóan szép, napos vasárnap késő délelőttjét kértem tőled. Szavaid olyan izgalommal töltöttek el, hisz igent mondtál, hogy kipottyant a fejemből, amit még szerettem volna kérni tőled. Pár perc múlva újra hívtalak és a megszokottan kedves és csendes, most kissé csodálkozó hangodon kérdezted, hogy mit felejtettem el? Bizony egy nagyon fontos dolgot! Hogy milyen ruhában is várj. Nem mintha magadtól nem csinosan és izgató öltözetben nyitnál ajtót. De én már régebben eldöntöttem, lényegében abban a pillanatban, amikor először megláttalak a néhány képeden oly erotikus látványt nyújtó harisnyanadrágodban, hogy azt fogom kérni tőled, abban várj rám, az mindenképpen legyen rajtad.

Végre eljött a nap, az óra, és én siettem hozzád. Útközben lejátszottam magamban, ahogy majd bekanyarodok a forgalmas Budaörsiről a csöndes mellékutcába és szokás szerint – nem rögtön balra, pedig úgy rövidebb -, hanem kicsit följebb menve csorgok le, visszafelé a házadig. Ide már nem hallatszik a főút zaja. A néhány emeletes ház a nagyra nőtt fák között bújik meg, váratlanul kellemes környezetben. Ezek egyikében vártál rám, édes kis Blanche-om.

A kocsiban üldögélve próbáltam az idő múlását siettetni - bezzeg később! –, amikor megérkezett az sms-ed, melynek segítségével, valamivel később, gyorsan és egyszerűen, feltűnés nélkül jutottam be a kulturált belső terű házba, és némi lépcsőzés után hozzád.

Megnyugvással fogadtam az állandóságot. Az általam olyannyira kedvelt világos tónusokat, a fehér és nagyméretű ágyat, a sarkához odakészített hófehér törölközővel. A sötétítő függöny széleinél beáradó fényt, ami mintegy belopta a kinti napsütést a szobába, de szemérmesen kint tartva a nap kíváncsi tekintetét. A fehér komódot, amire gyümölcslét és citromkarikás vizet készítettél ki nekem.
Az eltéveszthetetlen fürdőt, ami teljes joggal hirdeti nagybetűkkel magát, és ami mindent bőséggel kínál egy jóleső és alapos tisztálkodáshoz.

A világos tónusok, a megszokott rend és tisztaság, a halk és vágykeltő zenei aláfestés, az egész miliő, mind mind téged személyesít meg. Téged dicsér. És most, hogy ismét itt vagyok nálad és becsuktad utánam az ajtót, végre megpillanthattalak.

Ott álltál a vágyott és a képekről jól ismert fekete harisnyanadrágban, rajta, illetve felette egy szintén fekete bodyban. A hajad rövidebb lett, amióta nem láttalak. A mosolyod és a szép szemeid huncutsága, szerencsére, változatlanok maradtak.
Megöleltük egymást. Mit megöleltük? Hosszasan ölelkeztünk és csókolóztunk. Egyik kezemben a neked hozott ajándékot szorongattam. De a másikkal magamhoz vontalak. Remélem nem túl erősen!
Aztán a szobába vezettél. Nagyon szexi voltál, ahogy előttem mentél. Itt végre mindkét karommal átfoghattalak. Annyira kívántalak, hogy tényleg vissza kellett fognom magam, nehogy fájdalmat okozzak neked. Nehéz volt elválnom tőled egy fürdésnyi időre is.

Tusolás közben magam elé idéztem a testedet. A fehér bőrödet. A mosolygós arcodat, a finom ívű nyakad. A két cicidet, amik, - ahogy Te írod: pont elfér (egy-egy) tenyeremben - igazi tinis bimbókkal vannak megáldva. A combjaid közt pedig a számomra ellenállhatatlan, csodaszép és kívánatos örömforrást.

Az ágyra heveredtünk. Csókolgatni kezdtelek és üggyel-bajjal, némi segítséggel levettem rólad a bodyt. Aztán hasra feküdtél. Ahogy incselkedően megemelted a csípődet, a harisnyanadrágod nagy mintái közt átsejlett a kéj izgató forrása. Majd azt is levettem rólad és Te megfordultál.

Ott feküdtél előttem meztelenül. Föléd hajoltam és csókolóztunk. Majd lassan a nyakadtól kezdve, lefelé haladva puszilgattalak. Érzékeny cicidet lágyan cirógatva csúsztam lejjebb a köldöködhöz és tovább a vénuszdombod alá. Simogatni kezdtelek a nyelvemmel. Szinte rögtön éreztem, hogy vágyaink most találkozni fognak. Mozgásoddal segítettél nekem, hogy átélhesd az érzések érzését. Kedvesem! Ilyennek még nem láttalak. Remegve, hosszan és hangosan jártad meg a mennyországot, s közben egymás kezét szorítottuk. Csodálatos érzés volt ez nekem is!

Tovább szeretgettelek, várva, hogy visszatérj hozzám. Ajkaimmal finoman harapdáltalak; nyelvemet, most kicsit másképp és máshol, legérzékenyebb pontod alá menve, kelyhed bejáratába dugtam. Hirtelen és váratlanul megrándultál. Alig hittem el. Éreztem, hogy újra szeretnéd és át is tudnád élni a gyönyört. Ugyanazt a gyönyört, de más úton. És jött is hamar. Aztán gyöngéden segítettem a visszaérkezésedet.

Édes kis Blanche!
Azon a szép vasárnapon kétszer ajándékoztál meg engem az örömszerzés csodálatos és kéjes érzésével.

Fáradtan, hanyatt fekve nyúltam el az ágyon. Pár perc közös pihegés után Te lágyan, érzékien kezdtél a szeretgetésembe. Megcsókoltál és puszilgatva kezdted felfedezni a testemet. Kezeddel rátaláltál és ébresztgetni kezdted a vágyamat. Majd oldalt fordulva ajkaid közé vetted. Néha a szemembe néztél. Kezemmel a popsidat fogtam és markolásztam. Aztán kértelek, hogy fordulj tovább. Legizgatóbb testrészed így a szemem és a szám elé került. Felváltva néztem és nyalogattam. Egyre közelebb kerültem a kitöréshez. Rándulásaimból és nyögéseimből pontosan érezted, hogy milyen mozdulatokkal kell eljuttatnod a csúcsra. Testem megfeszült, csípőm megemelkedett és a szádban ért a beteljesülés. Addig maradtál így, amíg fel nem szakadt belőlem egy nagy sóhaj. Teljesen kész voltam. Csak ekkor törölköztél meg és törölgettél meg engem is.
Jóleső érzéssel bújtunk össze.

Drágám! Tudom, hogy azt írod valahol a virágokról, hogy „pont annyi van, amennyi kell”, én mégis egy kerek csokor liliommal állítottam be hozzád. Mentségemre szóljon, hogy két apró ajándékkal sikerült a figyelmedet elterelnem róla. :)

Édes kis Blanche-om!
Tudom, hogy szokatlan, hogy egy levélben idézem fel a találkozásunkat. De ez most más volt. Az eddigi jók közül is kiemelkedő. Tényleg a „szerelem” egy órája volt, amit vasárnap átéltem Veled. Az első perctől az utolsó csókig az ajtóban. Szeretem a finom nőiességedet és erotikádat, szeretem, amikor rám mosolyogsz, amikor simán csak ölelsz, amikor az ágyon mezítelenül fekve kacagsz, miközben én határozott szándékkal a fürdőbe elindulva már negyed órája támasztom az ajtófélfát, mintha az ki akarna dőlni. De ez csak mentség. Dehogy is akar az kidőlni! Csak nehéz elválni Tőled. Mert jó Veled csevegni, jó érzés látni a testedet, egész egyszerűen jó Veled lenni.

Édesem!
Ha ez most nem egy magánlevél lenne, akkor azt írnám ide a végére, hogy aki nem hiszi, JÁRJON utána!

Így mostanra csak annyit: csók és ölelés a viszontlátásig!