Történt, hogy egy új hirdető balga módon megszédített a kívánatos fotóival, majd meg is vezetett (nem fogadott - lehet, hogy majd ezt a sztorit is megírom), mindenesetre kényszerűen a szomorú irányba tartó szombat délután megmentésén mesterkedtem: valamennyi bevált kis kedvencemet felhívtam, de egyikük sem volt elérhető (volt, amelyikről tudtam is). Kedvenc Marina Part-i szalonom telefonos kisasszonya azonban kedvesen próbált segíteni és felsorolta, kikkel kárpótolhatom magam az ottani "non plus ultra" szívem hölgye helyett, aki kivételesen szabotálta a szombati műszakot. Időt kértem, majd visszacsörögtem, de ekkor már a kiszemelt Vivien számán (és az sem riasztott el, hogy nincs beszámolója, a szalont ismerve bíztam benne, hogy egy újabb tehetséget fedezek fel). Ő vette fel és olyan kedves volt, mintha már ismernénk egymást. Kicsit talán kacérkodott is velem, nem is lehetett más a végkifejlet, mint hogy megegyeztünk egy aznap délutáni, másfél órás randiban.

Szerintem, már behunyott szemmel is odatalálnék. A Marina Part egyik saroképülete, amely nincs messze a Duna Plazától, addig meg mostanában leginkább metrópótlóval lehet közlekedni, de privát négykerekűvel sem lehet gond.

Top szalon a szakmában, kellő hozzáértéssel és empátiával megkomponálva és működtetve. Az emelet sem alacsony, a színvonal sem. Mindig tökéletesen érzem itt magam. És ez ugyebár a nüanszokon múlik. Ha negatív definícióval akarok élni, akkor a nüanszok az indiszkréció, a lányok hangoskodása, a szervezés esetlegessége vagy a nem megfelelő környezeti, higiéniai feltételek lehetnének - az emberi alkalmatlanságról nem is beszélve -, na, ezek azok, amelyek itt nincsenek. Csak az ellenkezőjével találkoztam ezúttal is, mint mindig: rend, fegyelem, szervezettség, mégis intim légkör, tisztaság, nyugtató (és egyben izgató) aura, pazar berendezés és tükrök még a plafonon is. Profizmus és magával ragadó örömműhely - minden a vendég igényei szerint.

Vivien képeit látva az tűnt fel - ugyan mi más -, hogy milyen formás idomai vannak ennek a lánynak, de a retus miatt nyilván nem tudtam magam elé képzelni. Nos, nem is lehet. A titokzatosan nyíló ajtó mögött egy különleges lány várt rám - különös arccal, helyesnek mondanám és egyedinek, széles mosollyal, a randi végére egyre jobban megtetszett, noha elsőre kevésbé volt az esetem. Két dolog azonban ennél is jobban meglepett: sejtettem, hogy a fotók nem lehetnek légből kapottak, a mellbevágóan bitang teste azonban szinte letaglózott, mint ahogy a tetoválásai mennyisége is (ez utóbbi kevésbé pozitív értelemben). Az egyik kedvenc jelenetem, amikor a cipőlevétel után megmutatják nekem az - oly jól ismert - utat a lányok a szoba felé, nos, ebben Vivien is nagyot "alkotott", pedig csak gyalogolnia kellett, na, de ilyen fenomenális popsival, tűsarkúban és egy szál, oldalt megkötős tangában ez minimum vérforraló látvány volt. Elnézést, ha nagyon indiszkrét vagyok, de Viviennek nemcsak a popsija, hanem a lábai és az ezen domborulatok völgyében meghúzódó "puncikája" (ő mondta ilyen édesen) is tökéletesen szép. A mellei picik, hetykén csúcsosodnak előre (imádom az ilyet is) és hogy végre egy olyat is mondjak, aminek ő is örülni fog (mulatságos műfelháborodást produkált, amikor a popsiját dicsértem, a lapos hasát meg nem), szóval: NAGYON SZÉP, LAPOS HASA VAN. :-) Összességében nagyon formás, szexi lány, selymes bőrrel és makulátlan ápoltsággal. A személyisége is izgalmas, egyszerre zárkózott és meglepően szókimondó, szende és csipkelődő, ugyanakkor kedves és őszinte - élveztem a társaságát.

A kötelező tisztálkodás után az egyik nagyobb szoba közepén találkoztunk ismét: ő már tűsarkú nélkül, de még a falatnyi, bézs színű bikiniben, én meg a törölközőt ledobva, Ádám-kosztümben. Kettőnk közül nyilvánvalóan én vagyok a rutinosabb, ezért nem bíztam rá a kezdeményezést: magamhoz húztam, megöleltem és puszilgatni kezdtem. Előbb a melltartótól, majd a bugyitól is megszabadultunk. Utóbbi lehúzása közben leguggoltam, úgy csodáltam meg a gyönyörű popsit (állítólag hízott rá az utóbbi időben és milyen jól tette!) és halmoztam el puszikkal. Ő közben a masszázspadra támaszkodott és egyszer picit megemelte az egyik lábát, én ebből ötletet merítve teljesen felemeltem a bal lábát és padra térdeltettem, így a popsija puszilgatása után könnyedén folytathattam a nyalakodást a lába között is. Nem akartam a mohóságommal egy kényelmetlen pózba merevíteni őt, ezért kisvártatva azt javasoltam, hogy sétáljunk át a tatamira. Kértem, hogy helyezze magát kényelembe és bízza magát az autodidakta nőgyógyászra. Nem biztos, hogy ő is hitt a beavatkozás sikerében, én azonban elszánt voltam és hittem a praxisom lehengerlő mivoltában. Előbb csak saját örömömre ismerkedtem a csodás testtájakkal, ám hamarosan egyre szaggatottabban vette a levegőt, egyre jobban átadta magát a ténykedésemnek, lassú, élvezetes menetelés volt ez közösen az ekkor már szinte biztos csúcs felé, amely egy idő után nem volt kérdés: hatalmas rángásokkal, görcsös levegővétellel, kéjes hangokkal, nedvesedéssel, majd érzékenységgel jelezte, hogy sikerült. Elégedett napközisként vetettem magam hanyatt, várva a "jutalomra", Vivien picit viccelődve húzta az agyamat, mintha nem értené, hogy mit szeretnék, szerencsére, erről szó sem volt. Előbb a lábaim közé telepedve, majd 69-ben kényeztetett, sok száj- és kevés kézimunkával (én az utóbbit is szeretem), de nagyon kellemes volt, nem is kellett sokáig "várni" a végkifejletre, amely a hasamon landolt (jórészt).
Ezt követően picit megfürdettük egymást, majd jöhetett a masszázs. Érezhetően nem professzionális, de kellemes masszázst kaptam, talptól nyakig, ahogy kértem. Közben őszintén kitárulkozós beszélgetés alakult ki (a részéről, ő nem nagyon kérdezett, de nem bántam, ez így is nagyon érdekes volt).
A nap jelenete azonban az volt, amikor - a szalonban megszokott módon - a fejemhez guggolt/térdelt, úgy masszírozta a vállam. A háta mögötti tükörben pazar volt a látvány, nem tudtam vele betelni. Közben valahogy egy hajszál került a számba, amit kivettem, egy "lehet, hogy az enyém" fonéma kíséretében (alig van hajam), ezt megfejeltem még egy mondattal, ami olyan fergeteges poén lett, ami engem is meglepett, Vivien pedig hahotázva omlott arccal a hátamra. Hirtelen azt sem tudtam, mi a jobb dolog, ami velem abban a pillanatban történt: ez a felszabadító, közös nevetés, vagy az a világbajnok pucsítás a tükör felé, ami ekkor égett a retinámba - azt hiszem, a kettő együtt.

Alig maradt időnk, azonban az agyam még kívánta a kisasszonyt - és bíztam benne, hogy más is. Így hanyatt fordulva megkértem, hogy egy picit még hozzunk ki valamit ebből a légyottból. Mivel éppen a fejem fölött térdelt, kértem, hogy ezen ne is változtasson, így heves 69-be kezdtünk. Nem gondoltam volna, de pillanatok alatt megtáltosodtam derékon alul és a szűkös időkerettel tökéletesen gazdálkodva pár perc alatt átadtam magam Vivien átható munkálkodásának. Újabb közös fürdés, öltözködés, közben a tréfálkozás folytatása, illeték és búcsú.

Utólag helyeztem el hálám jelét a masszázspadon. Nem is került szóba, tudom, mi a dörgés errefelé. Nem kérdés, mennyire érte meg.

Egy meglepően szexi és kellemes társaság volt nekem Vivien ezen a délutánon. Megtisztelő, hogy az elmúlt két hónap "lapos sumákjai", "beste kurafiai" és p...airigy "lézengő ritterei" helyett, akik restek voltak megemlékezni eme kisasszony bájairól és odaadásáról, én lehetek az első, aki laptopkarmolásra adta a fejét az átélt eseménysor kapcsán. "Jó mulatság, férfi (és női) munka volt", visszajövök még... :-)