Az egyeztetés nagyon könnyen ment: jókor hívtam, egy kevéssé frekventált napon, egy kevéssé frekventált időpontban (délelőtt), és sikerült még aznapra megtalálni az ideális időpontot a déli órákban.

Hozzá kell tennem, nem először hívtam és látogattam meg Szonját, és pontosan tudtam, hogy - miután kölcsönösen kedveljük egymást - szívesen lát, így nem lesz nehéz egyeztetni vele.

A hely az Örs vezér tér szomszédságában van a kőbányai oldalon, az újabb építésű bevásárlóközpont háta mögött közvetlenül. Jól megközelíthető kocsival és tömegközlekedéssel is. A parkolás fizetős de üres hely biztosan található napközben. Ezt nem tudtam előre és a városi forgalomban sem bízom, ezért inkább metróztam. A végállomástól szűk 10 perc sétára volt a megfelelő kapucsengő...

A tett helyszíne egy újonnan, a modern igények szerint felújított klasszikus panelban volt. A szokványos kapucsengős beengedés és liftezés után lehetett bejutni a felújított lakásba. De még milyenbe! A lakás ugyanis meglepően ötletesen és igényesen felújított volt, egyáltalán nem ilyet várna az emberfia, aki látott már lakótelepi panelt.

Igényes padlóburkolat, jópofa belső terek, rejtett fények mindenütt. A fürdőben óriási fél-sarokkád, felette beépített spotlámpák, amik fénye tetszés szerint variálható: nálam csak a vörösek világítottak és adtak egy sejtelmes és erotikus hangulatot - a zuhanyzáshoz. A fürdőben minden megvolt, ami kellett, de nem számoltam össze a tusfürdőket... de szájvíz volt, ami ma már követelmény bizonyos szint felett.

A "foglalkoztató" szoba is igencsak figyelemre méltó volt: óriási franciaággyal, impozáns és rejtett világítású szekrénnyel, és egy olyan ruhás-gardróbbal, ami a szoba egész falát elfoglalja és az ajtajai kizárólag tükörből vannak. Vagyis - vizuális felfogású kollégáknak írom: egy egész fal tükörből volt!

Szonja külsejét talán nem kell túlságosan részletesen lefestenem, mert a korábbi beszámolókhoz képest kevés újat tudok mondani. Én nagyon szeretem benne a kis közepes testmagasságát és a különlegesen buja formáit, az intim testrészeit, a kedvesen csinos alakját. A tetoválásokért nem nagyon vagyok oda, de nincs rajta extrém sok, így nála jól viselem.

A megérkezésemkor kapott sok-sok puszi kapcsán szóba került az arcbőröm simasága: ehhez kapcsolódva meg is beszéltünk hogy mindketten mostanság borotválkoztunk :-)) Erről aztán később módom volt alaposan meggyőződni.

Ezen a szép napos déli órán háromfelvonásos akcióban volt részem. Kilépve a fürdőből és a szobaajtó felé pillantva láttam, hogy félig takarásban Szonja ott vár a szobaajtóban, és már átvette a munkaruháját, azaz nem volt rajta semmi :-))

Igazi romantikus ölelkezés és csókolózás következett, amibe élmény volt belemerülni. Az ágy szélére ültem és szemből az ölembe ültettem édes kis Szonja-barátnőmet, így az ölelések még közvetlenebbek és szorosabbak voltak. Külön művészet volt Szonjától úgy terpeszben ölbe ülni, hogy a merev cerka közben nehogy rossz helyre csusszanjon. Aztán "lebirkóztam", ő került alulra és nem tudtam megállni, hogy ne csókolgassam össze-vissza mindenét. Persze "kilyukadtam a lyuknál" , az édes finom, simára borotvált, párnázott lyuknál. És nyalogattam, csócsáltam, puszilgattam, de leginkább nyelvem volt munkában. Perceken át. És amikor kicsit megálltam pihenni, Szonja visszaküldött, hogy folytassam. Kell-e ennél nagyobb biztatás a férfiléleknek, mint amikor egy édes bombázó azt mondja, nehogy abba merd hagyni!? Próbáltam a fejembe vésni a punci felől élvezett tájkép-perspektívát, sajnálom, hogy nem készítettünk legalább egy fotót... Végül meg lett az eredmény Szonja testének halk összerándulásai és révült tekintete formájában. Aztán kérdezte, van-e ebben valami jó a férfiaknak, és én széles mosollyal kísért önelégültséggel bólogattam: van. (Egyáltalán hogy lehet ilyet kérdezni?!?)

A második felvonás egyszerűbben leírható: én hanyatt dőltem, hagytam, hogy Szonja dolgozzon a férfiasságomon. Már nem emlékszem hányféle módon adtam a szájába a cerkát, de tudom, hogy a vége felé az ágy széléhez álltam és ő négykézláb elém helyezkedett, az ajka éppen csípőmagasságban volt és használta is. Én lágyan összefogtam a haját, és egy kis irányításra is használtam, plusz a tenyerembe fogtam az állát. Sokáig nem tartott ez az idilli állapot, mert a tartalom kiszökkent a csövön - jó helyre.

A szünetben Szonja sokat csevegett amit én nagyon élveztem. Bár hallottam már, hogy ez másoknál tud zavaró is lenni, én mégis imádtam, mert így csak az cseveg, aki "bírja" a másikat.

A harmadik felvonásban szexuál-tudományos értekezést folytattunk avagy pornó-technikait: melyik póz számít teljesen önállónak és melyik csak alternatív változatnak? Természetesen gyakorlati szemléltetéssel. Először Szonja klasszikusan, térdelősen lovagolt, majd ülve maradt rajtam, de guggolásban. Aztán megfordult és nekem háttal lovagolt, és amikor előredőlt én tudtam gyönyörködni a szép kis punciba ki-be csúszkáló bőrcerka látványában is. Ez eddig három. Aztán fordultunk, Szonja került alulra, klasszikus misszihez, aminek a lány-előtt-térdeplős változatát kedvelem legjobban. Egy pillanatra még felemeltem párhuzamosan Szonja lábait a mennyezet felé, de ő úgy ítélte, ez nem önálló póz, ezért hamar visszaengedtem. Javasolta, hogy vegyük fel a próbalistára a klasszikus kutyust is, de annyira jól érzetem magam, hogy nemet mondtam az újabb váltásra, és így négyig jutottunk, miután "kileheltem" az utolsó szuszt (meg mást is)...:-)

Törcsi, öltözés, lányimádás, távozás.

Pont annyi virágszálat hagytam nála, amennyi régebben, egy régi nagy magyar politikusra emlékezve. Meg sem beszéltük, csak ott hagytam. Babonából nem engedte kézbe adni, ezért letettem valahova az ágy melletti szekrényre. Fogalmam sincs mi lett vele :-)) nem került szóba.

Szonja egy imádni való tündér (buja tündér :-). Különleges adottsága, hogy egyszerre tud barátnői és pornósztáros érzést kisugározni. De megjegyzem, nálam a bájos-kedves barátnő volt túlsúlyban. Nem könnyű őt elérni, mert gyakran eltűnik, aztán meg előtűnik a hirdetése. Amikor viszont látható, és sikerül időpontot is szerezni, akkor csapot-papot ott hagyva érdemes hozzá rohanni. Így voltam vele én is.