Üdv Matador!
Kicsit elfoglalt voltam mostanában így elnézésedet kérem, hogy csak most van időm reagálni az írásodra. Napközben is elkezdtem már összeszedni a gondolataimat, de túl sok volt az inger és az ihlet sem jött. Úgy látszik nekem az éjszakai írás jön be, amikor már minden csendes körülöttem én pedig kezdek lelassulni.
Vicces amikor a tömegközlekedéssel kapcsolatban olyan személy nyilatkozik aki nem is emlékszik már rá mikor volt utoljára, hogy nem kocsival indult el otthonról. Segítek hátha legközelebb busszal jönnél: jár erre többfajta is, méghozzá elég sűrűn és a háztól kb ötven méterre tesznek le.
Mikor beléptél tudod min akadt meg először a szemem? A cipődön. Látszódott rajta, hogy egy nagyon finom bőrből készült minőségi darab, és még a színe sem az átlagos volt. Ez rögtön feltűnt. Az az igazság, hogy két dolgot már ösztönösen megnézek egy vendégen: a cipőjét és az alsónadrágját. Bárki elmegy tőlem utána le tudom írni, hogy milyen volt e két ruhadarabja. Az összkép persze a fontos, de a részletek sokat elárulnak a másik személyiségéből, gondolkodásából. Ha például valaki a felsőruházatát gondosan összeválogatja, és még arra is ügyel, hogy minden “márkás” cucca könnyen beazonosítható legyen, de a nem látszó darabok nem a legjobb minőségűek akkor valószínű igazi kirakat-emberrel van dolgunk, aki szereti többnek mutatni magát és kissé felszínes is hisz a részletekig már nem jut el. Még mielőtt bárki rosszra gondolna, nálad minden nagyon rendben volt, a cipőtől az alsóruházatig.
Gyerekkoromban a praktikusság és szükségesség ami fő szempontnak számított az öltözködésben. Akkor vettünk cipőt ha az előző már nem volt hordható. Sajnos/nem sajnos én szeretek úgy vásárolni, hogy azért veszem meg mert tetszik. Gyerekként hogy örültem volna ennyi ruhának meg cipőnek mint amennyivel most rendelkezem. Akkor volt egy szandálom, papucsom, egy csizmám, és egy Tisza cipőm. Ez utóbbim mondjuk most is van. Emlékszem egyik évben kaptam egy olyan trükkös vászoncipőt aminek kétfajta felsőrésze volt. Egy kék és egy sárga. A talpa és a teteje nem össze volt varrva hanem össze volt cipzározva, ezért cserélhető volt. Írtózatosan büszkén feszítettem benne. Ha most elképzeled biztos szörnyűlködsz magadban...jogosan.
Visszakanyarodva a találkozásunkhoz, az elején volt egy kis hullámvölgy, nem találtuk meg rögtön a közös hangot, de aztán szépen lassan sikerült összemelegednünk. Én nem szoktam szégyellni ha nem minden klappol már az elején. Ez is egy kapcsolat - főleg ha több találkozásról is szó van-, ami valahogy elkezdődik, jó esetben van egy íve és pozitív irányba fejlődik. A kevésbé sikeresek pedig szakítással végződnek.
Uraim! Nem mindenki lehet romantikus hősszerelmes típus, így amikor az átélt élményeit “papírra veti” akkor nem egy pornó novella lesz belőle hanem egy viszonylag tárgyilagosabb írás. Nincs is ezzel semmi baj. Néha ez kell, néha pedig más.
Kíváncsi vagyok, hogy fogunk-e még találkozni a jövőben. Erre azért nem vennék mérget. Viszont akkor a dresscode minimum egy kalappal kezdődne.
Nagyon köszönöm, hogy vetted a fáradságot és megörökítetted a randinkat, és őszintén örülök, hogy még jól is érezted magad.
A legjobbakat kívánom:
Aliz