Action:
Mint már írtam a telefonban nem gyanakodtam semmire, normálisan tájékoztatott, és azt mondta, az órában minden beletartozik amit szeretnék. Na, ez csak telefonon volt így, a helyszínen már vagy kifogások, vagy csak le se szarta, amit megbeszéltünk.
Megérkezünk, elmegy Wc-re, és ott el is van, vagy öt percig. Visszajön, rendezem amit kell, javaslom, akkor talán kezdjünk neki. Jó, de elfelejtett gumit hozni. Sebaj, nálam van, ennek nem örült annyira. Én már rég meztelen vagyok, ő még a pulóverjével bibelődik. Jó öt percbe telt, amíg a ruhái nagyrészét levette, de a zoknit, és a pólóját magán hagyta, mert ő fázik. Oké, akkor várom, hogy elkezdjen franciázni, amikor nagynehezen hozzám ér csörög a telefonja, és felveszi. Közli a hívó féllel, hogy már megérkezett stb. Akkor végre nekiállt, de alig éreztem valamit olyan gyengén csinálta, és amint felvettem volna a ritmust mindig abbahagyta. Jó öt perc szenvedés után, mondtam, majd én felállítom magamnak, ő csak feküdjön le, és várja a támadást. Ezt hallva érezhetően megkönnyebbült, én viszont már kissé idegesebb voltam. Amikor készen álltam, felhúztam a gumit, és betettem. Elfogadom, hogy nem lehetek mindenkinek szimpatikus, de itt a minimális elvárás is hiányzott. Csak feküdt alattam, két keze széttárva, feje oldalt hajtva, a félhomályban ugyan nem tudtam tisztán kivenni az arckifejezését, de valószínű nem volt a legpozitívabb. Csókkal nem is próbálkoztam. Minimális hanghatás, vagy reakció nélkül tűrte, hogy tegye a dolgom, de ennek fényében nem is csoda, hogy nem sikerült ellőni a patront. A gyenge francia miatt meg sem fordult a fejemben, hogy így fejezzük be, unott arcát látva, oda sem akartam élvezni, meg valószínű nem is hagyta volna, a pólójától az Istennek sem akart megszabadulni, így javasolta, hogy a hasára tárazzak ki. Jobb híján így is tettem, azon én lepődtem meg a legjobban, hogy jó sok anyag messzire kijött belőlem, így elkerülhetetlen volt, hogy a pólójára is jusson néhány csepp. Már az első élvezés közben mondta, hogy "a francba! Erről nem volt szó" teljesen elrontva a minimális élményt is. Ez volt az a pillanat, amikor végképp meguntam ezt a szenvedést. Mondtam, hogy öltözzünk, és vegyünk érzékeny búcsút egymástól. Ez volt az egyetlen kérésem, amit örömmel, kifogás nélkül teljesített.