Hirtelen támadt szabad délutánomat szerettem volna tartalmasan eltölteni. Amy beszámolói már az értékeléseknél felhívták magukra a figyelmem. Ezért már csörgettem is, a kapcsolat azonnal létrejött. Egy órával későbbre beszéltük meg a randit. Autó nélkül menetem, ezért megkérdeztem, hogyha előbb érnék oda, kezdhetjük e korábban.(Nem akartam az utcán fagyoskodni.) A válasz igen volt és így tíz perccel korábban is kezdtünk

Amy rendelője - amit hamarosan egy másikra szeretne cserélni - a Széll Kálmán tértől mintegy 6-8 perces sétára van. A bkk esetében könnyebb lenne felsorolni, hogy melyik járat nem érinti. :) Autóval, főleg most karácsony előtt, egy horror a megközelítés és a (fizetős) parkolás is. Miközben a hatos villamoson ültem, elégedetten nyugtáztam a helyesnek bizonyult döntésemet.

A régi, ámde karbantartott házba a kód megkapásával jutottam be. Egyszerű volt az ügymenet, mert Amy azonnal felvette a telefont. Gyalog mentem fel, mivel csak másfél emeletnyit kellett lépcsőzni. Ahogy felértem megpillantottam őt egy résre nyitott ajtóban. Máris az előszobában köszöntöttük egymást egy puszival. A fürdő mellett elhaladva a konyhába értünk, ami egy légyott alkalmából általában nem egy jelentőségteljes esemény, de itt a sütőből az éppen sülő sütőtők illata és az üvegablakon át látszó sárgás mosolya vont kérdőre, hogy döntsem már el, valójában miért is jöttem ide. De én erős jellemként tovább követtem Amyt a szobába. Itt azonban meglepetés ért. Ki volt égve az égő. Bizony csak néhány gyertya tudta volna pótolni. Pedig az a szép nagy franciaágy…
A fürdő közepesen ellátott, de elégséges. Zuhanyfüggöny nincs és az ablakon is belátni. Sötétedés után ezt figyelembe kell venni. A kád viszont nagy. A lakásban egyébként tisztaság volt.

Amy egy utcai ruhában fogadott. Arca kifejezetten helyes, kedves. A portrén láthatónál sokkal szebb a valóság. Tekintete vonzó, erotikát sugárzó. A cicik kicsik, kézbe illőek. A punci pillangós. Popsiját is kellemes markolászni. Ajkai hívogatóak.

Amy a fürdőbe is elkísért. Amíg én zuhiztam, Ő lassan levetkőzött. Mindeközben előhozakodtam az ötletemmel, mi lenne, ha az akciót hármasban (Amy, én és a sütőtök) a konyhában bonyolítanánk le? És így lett! Ezen úgy felizgultam, hogy látható módon felkészülten érkeztem vissza a konyhába. (Nagy kör alakú asztal, kárpitozott székek, szőnyeg. stb. a felszerelés. A sütőből az egyebek mellett plusz meleg is áradt.)
Ekkor kezdetét vette a franciaóra. Először Ami egy székre ült, én pedig eléje álltam. Finoman csak a makkomat kezdte nyalogatni, majd egyre mohóbbá vált. Hirtelen átváltott a várt mélytorokra. Fejét két kézzel húztam magamra. Aztán egy kispárnára térdelt, én továbbra is előtte álltam, és így folytattuk. A fejét kissé oldalra fordítottam és az arcát dugtam, ami egészen kidomborodott, ahogy odafeszítettem. És hosszan. A végéig több alkalommal meg kellett állnom, mert nem bírtam volna tovább. Majd a szőnyegre ültettem, háttal a konyhaszekrénynek. Mintha egy régi falusi házban lettünk volna: a sütő melege. az illatok… Újra DT. A szekrény fala a fejecskéje mögött, előtte pedig én. És tövig, és ezt is állta és hosszan. Ha kivettem pihenni, Ő máris folytatta. Húúú! Ezután hanyatt feküdt a szőnyegen, én pedig fölé térdeltem. És ismét igazi DT. Aztán odébb húztam a szőnyeget, hogy a fény jobban megvilágítsa az arcát. Nyomtam, ahogy csak tudtam. Meg se kottyantam neki. Közben- közben egy kis pamacsolás az ajkain és az arcán. Ha csak egy pillanatra abbahagytam, már Ő vett kezelésbe. Mindezt az elejétől úgy, hogy szinte mindig nézett rám. A szemembe is, de néha akkor is nézte az arcomat, amikor én a szája körüli eseményben gyönyörködtem. Lassan, de megállíthatatlanul közeledtem az utolsó pillanatokhoz. Amyt megkértem, hogy a gyönyör pillanataiban is végig nézzen majd a szemembe. A kezemmel fejeztem be az arcára és a szájába. Tekintetem megosztottam a szép szemei és a beteljesülés látványa között. Most vettem csak észre, hogy remegnek a lábaim. Amy még szopogatta volna, de nem bírtam tovább. Lassan kihúztam a szájából és ezzel befejeződött ez a hihetetlenül izgató konyhai kaland.
Sajnos csak én puhultam meg, a tök nem.
Kicsit rendbe szedtem magam, közben beszélgettünk. Az időnk lejártával egy öleléssel köszöntem el tőle. (Ekkor azért felmerült bennem az otthon hagyott autó kényelme…)

Az egy extrával kibővített ajándék mértéke érte el az átlagot. A randi elején raktam a konyhaasztalra egy kis figyelmesség alá. Eljövetelemig ott is maradt.

Amyt a DT kedvéért látogattam meg és nem csalódtam. Azt mondja, hogy imád franciázni, mélytorkozni. Elhiszem neki. Ezt ilyen színvonalon másképpen nem is lehetne csinálni. És milyen a véletlen? Egy kiégett égő segítségével dupla élvezetben részesültem. Pedig ma csak ez volt, az én kényeztetésem, semmi más. Soha rosszabb franciaórát! Aki nem hiszi, JÁRJON utána!