Aznap minden összeborzolódott körülöttem, rohangáltam össze-vissza, elbuktam ezt-azt. Persze, mire magamhoz tértem és kitaláltam, hogy nekem "mára" márpedig kell az élmény, kell a "szerelem", addigra már szinte éjszakába fordult a nap.
Tudtam, hogy Honey későn is szokott vendéget fogadni. Ránéztem és láttam, hogy villogva mindjárt hívható. Van VTR-e is, épp online-nak tűnt, ezért előtte ráírtam, hogy ne csak úgy rátörjek ismeretlenül. Mivel (egy darabig) nem jött válasz (ezzel nem volt gondom, amúgy is este volt már), a 'Most hívható' státusz pedig aktív lett, ezért inkább felhívtam. Nagyon aranyosan kommunikált, a tündéri hangján elcsilingelte, hogy rá is fog érni még éppen aznap, úgyhogy le is fixáltuk, aztán nyomtam VTR-t is. (Meg is kavartam egy picit ezzel a tripla letámadással, de aztán könnyedén tisztáztuk, hogy a telefon, a VTR és a privát is én vagyok. :D)

Nagyon kellemes környéken fogad, tömegközelekedési pontokkal és lombos fákkal szépen körbe van pakolva. Volt időm, így picit messzebbről érkeztem és kifejezetten jól esett errefelé sétálni a meleg nyáresti szellővel körbeölelve.
Napközben nem tudom, hogy milyen lehet a parkolási helyzet, de a nyugovóra tért rakparton alig láttam szabad helyet. Biztos lehet találni, de figyeljetek erre az időkalkulációnál.
A becsapódási pont picit mellé van lőve, de ez csak azért lehet, hogy nekünk könnyebb legyen tájékozódni, a tényleges helyszín is ott van pár lépésnyire. Abszolút korrekt.

Életem legsimább, leggyorsabb, legdiszkrétebb randilakásba jutása volt ez - a kódos kapun átjutás után. :) Benn igényes minimál környezet fogadott. Látszik, hogy Honey figyel arra, hogy milyen bútorokkal veszi körbe magát. Nem csak a belső alapszín miatt, hanem amúgy is: ragyogó tisztaság fogadott.
A nappaliban a sarokülőre pakoltam le a cuccaimat, itt kaptam egy hatalmas törölközőt is, aztán azt kicipeltem a modern fürdőszobába, hogy javítsak valamit default zselé állagomon... (hint: nem sikerült)
A játszószoba pici, pont elfér benne az ágy, de ennél nem is kell nagyobb. Meg egyébként is tágítja a teret a körbetükrözés. Némileg rontja az összképet, hogy időnként magamat is meglátom benne, dehát...

Kinyílt az ajtó, aztán meg a szám - mert mintha egy ellentét-tükörbe bámultam volna: egy elragadóan bájos, rendkívül formásra, vadítóan csinosra sportolt, melegen kedves tekintetű bombanő mosolygott vissza rám. (Picit magasabbnak is tűnt elsőre, mint az adatlap és a beszámolók alapján gondoltam, de csak a cipő viccelte meg az arányérzékem.)
Szóval örültem, hogy nem zavart el a francba és maradhattam, annak ellenére, hogy - és bocs a hasonlat jellege és sutasága miatt, de - ez a találkozó inkább egy Real Madrid Dunakiliti "rangadóra" emlékeztetett (igen, én vagyok a Kiliti) - ahogy kevesebb és kevesebb ruhadarab maradt rajtunk, még inkább.

Honey szépen terelgetett, amíg magamra nem találtam és meg nem nyugodtam hason fekve az ágyon. A felkínált lehetőségek közül az illatmentes krémre esett a választásom. A lábaimnál helyezkedett el és onnan kezdett értő mozdulataiba. Lassan tolta fel a vádlikon a kezeit. Érezhetően van gyakorlata a rostok közötti navigálásban. Lehet, hogy nem volt tökéletesen szakszerű, de ott én mégis úgy éreztem, hogy úgy nyúlt az izmaimhoz, ahogy azt kell.
Alaposan végigvette a zónákat, a problémásabb területeknél meg-megállt, hogy semmi feszültség ne maradjon utána. Amikor végzett a lábaimmal és a hátamhoz ért, akkor megjegyezte, hogy ide azért több időt kell majd szánnia, vannak gondok. Meg is kaptam a törődést a klasszikus svédmasszázs fogásokkal, néha-néha - ha jól éreztem - könyökkel kiegészítve.
Nagyon jól esett, hogy nem csak átpörgetni szánt simicsokor volt az érintése, hanem kifejezetten figyelt rám, átjött a segíteni akarás is.
Közben beszélgettünk is (még jó, mert különben tócsába gyűlt volna a nyálam a párnán az elmélyüléstől), de nem ilyen személytelen, közhelyes témákról. Megismertem a realitását, a céltudatosságát, érdeklődve hallgattam, hogy bizonyos kérdésekben mi az álláspontja. Mesélt az életének még vendég elé tárható részéről is - a kis plüsskedvencet különösen megsajnáltam, hogy mennyi atrocitást és abúzust kellett már átélnie. :)

Megfordulás után olajjal játszadoztunk kicsit egymáson. Itt ismerkedtem meg közelebbről az ikrekkel. Gyönyörű mellei vannak! Egy ügyes sebészi kéz kicsit rásegített a természetnek ugyan, amivel -előfordul, hogy - nem tudok azonosulni, de itt, Uraim, telitalálat van! Nagyok, formásak, érzékenyek. Nem is nagyon akartam elengedni őket, amikor hozzájuk fértem, ahogy Honey fel-alá csúszkált rajtam.
Puszilgatott, simogatott. Nagyajkai először a combom simogatták, aztán egyre csak közeledtek a farkam felé. Közben fenn összeért a szánk és nem is csókolózni, hanem smárolni kezdtünk. Finoman vadító stílusban varázsol. Érzed a szenvedélyt, a feszítést, a vágyat, de nem durvul. Birtokol inkább. A szád, a tested, a lényed. És mindezt csak a csókjával! Hát, mit tudhat még ez a lány, ami számunkra, vendégnek rejtve marad?!
Én "kapálóztam": habzsoltam az ajkait, a melleit, húztam a csípőjét, martam a fenekét, ő pedig azt éreztette velem, hogy a világ tetején üvöltözök. Úgy fogott, úgy forgott és mozgott rajtam, mintha szexeltünk volna. Voltam a kezében, a mellei között, a szájában. Az szájában elég sokat. :) Néha megálltunk kicsit, újra csókolóztunk. Volt, hogy a hasamra feszített farkamon eljátszottuk, hogy lágyan szeretkezünk - mondjuk kb. 4 másodpercig, mert aztán újra kergetni akartam a pillanatokat és visszatértünk a franciához.
Aztán, mielőtt a szájával messzire vitt volna, átfordítottam a hátára, de a csókjától nehezen tudtam szabadulni (nem akartam, na). Kezem a feneke alatt, combom a combjai között, Honey pedig alig észrevehetően rámozgott csípővel. Lejjebb mentem rajta a puszikkal, "megpihenve" a melleinél, végül leértem a puncihoz. Nem mindennapi volt - a látvány, az élmény egyaránt (nekem, persze :D). Igyekeztem megtalálni, hogy a lágy, dús ívekhez hogyan kell közelíteni, hogyan kívánják a kalandot. Végig a klasszikus francia szabályok szerint játszottunk, a kezeim csak a akkor közelítettek, mielőtt-miután már 69-be fordultunk. Feneke a két kezemben, nyelvemmel, számmal mindenfelé tekeregve rohantam bele a boldogságba. Honey érezte, hogy feszülök, én éreztem, hogy gyorsítja, mélyíti a mozdulatait, aztán egy utolsó rohamban - számmal a punciján - beterítettem a melleit, a hasamat és még talán a lepedőt is.

Előre leegyeztettük. Külön jelezte, még telefonáláskor, hogy magasabb, mint az átlag. Korrekt. Sőt, ha belegondolok, ilyen szeánszért, ilyen varázslatért bagatell.

Picit tartottam tőle. Mert késő volt, mert jók a fotói, mert kissé elfogultnak tűntek a beszámolók, és mert önbizalomhiányos kretén vagyok. Ennek ellenére minden előzetes elképzelésemet pozitívba sokszorozta. Hátha lesz legközelebb és akkor bátrabb leszek, és ügyesebb is.
Kedves, elragadó személyiség, aki kifinomult szexuális kultúrával rendelkezik és ennek egy jó részét hajlandó is megmutatni nekünk, halandóknak. Már-már tökéletes élménycsokor! A félisteneknek tartogatott, rejtegetett igéit pedig amúgy sem tudnánk feldolgozni, kezelni. :)