Mivel kizárólag Ő kezeli a telefonját ( plusz az életvitelem ), nehezen értem el.
Főleg VTR-en egyeztettünk, de azért mindenképpen szerettem volna vele ( telefonon ) beszélni is. Sikerült. Beszéltünk. Megyek!!!

A hirdetésben van térkép, ami szokatlanul pontos! A kapott cím teljesen. Kapukód, emelet a helyszínen. Parkolni kis szerencsével, helyismerettel, vagy találékonysággal könnyedén lehet. Ingyé.

Fiatal társasház magasában ( van lift ), fiatal lakás mélyén fiatal lány(ok).
Fürdő tiszta, rendezett, tusfürdők, szájvíz, törülköző(k), formatervezett ( szerintem formaelrontott ) kád, friss, tiszta függöny ( lett ).
Kis szoba, nagy ágy, éjjeliszekrény, szobainas, redőny, stb.

Wandának tényleg ~"szeretni való nőiesen telt idomai, hatalmas eredeti cicijei, telt ajkai"~ vannak.
Többek közt.
Sodró lendületű energiabomba.

Megérkezésemkor már úgy fogadott, mintha régi ( rég nem látott és nagyon várt ) szeretője lennék.
Úgy örült nekem, mint majom a farkának! Hö-hö. Mondtam is később neki, hogy a bolondok felismerik egymást... ( Értsük, ahogy kell! Nem őrült, bolondos. Ő sem nem értette félre, sem nem sértődött meg. )
Becsókolt a szobába, elkezdte lehámozni a ruhámat én folytattam inkább lerángatva magamról.
Elkísért a fürdőbe, mielőbb legyek túl a kötelező körökön. Visszaértemkor mondta, helyezzem magam kényelembe, rögtön jön. Mire megtettem, jött. Immár csupasz, szín tiszta valójában. Folytattuk immár még közvetlenebbül. Felháborítóan felborzoló volt.
Bolond vagyok, azt mondok, amit akarok. És hát annyira fesztelen légkör izzott, hogy konkrétan megkértem, enyhítse sürgető vágyam feszültségét. Jelesül: Szopjál le, Bébi! Jól értette, és értékelte. Mosolyogva megtette. Konkrétan. Végeztével ( végeztemmel ) nem ment sehova, nem "csinált semmit", csak mosolygott.
Na, mondtam magamban, letörlöm én azt a mosolyt! Varázsolok én oda kéj-gyötrelmet!
Szerettem, hogy szerette, ahogy szerettem. Jólesett kényeztetni hálás-kéjsóvár-lányos kincsét.
Miután megröptettem körülötte a pillangókat, még melegében magamra pattantottam.
A meglepetés akkor ért, mikor így is megtapasztaltam vágyának mértékét. Fáradhatatlan hevét.
Olthatatlan.
Leírhatatlan.
Úgy nem, hogy guggolva, térdelve, előre hajolva, felegyenesedve, száját számmal tapasztva, szabadulva sóhaját hallatva, megfeszülve, ellazulva.
A művészetet nem lehet rőfre mérni...
-Gyújtsunk rá!
Ja, beszélgettünk is.

Az előre megbeszélteknek megfelelően, utólag letéve, köszönettel.

Wandangyal olyan kincs, amilyen kevés van. Felejtette minden gondomat, feltöltött, megnyugtatott.
Nem számít mit és hogyan csinált, méltatlan lenne puszta "action"-kén emlegetni, megemlékezni róla, vagy részletezni.
Lehet, hogy csak mi ( velem ) találtunk ilyen harmóniát, de nekem EZ az "összbenyomásom".
Minden esetre, kérem ( remélem ), hogy energiavámpírok kíméljék!
"Maradj mindig ugyanilyen!" - Tunyogi Rock Band