Kis kergetőzés után, sikerült végre telefonon elérni. Igaz csak SMS formájában, de így is rendben voltunk. Mivel már voltam nála, így nem kellett a hang teszt vizsgán sem átmennem.
Néhány további SMS pingpong után le is fixáltuk a randi időpontját.

A Fehérvári és a Prielle K. utcák kereszteződése jó támpont a megközelítéshez. A Fehérvárin millió villamos és talán busz is segítheti a BKK-val közlekedőket. (pl. 17,41,47-es villingerek).
Parkolóhely az autósoknak szemmel láthatólag van, de részleteket sajnos nem tudok mondani.
Tőlem 10 perc járásra van, így egy sportosan tempós bemelegítő séta után már a helyszín közelében cirkáltam, várva a bebocsátást.

Új építésű, lakópark-jellegű háztömb alsó részén található a kéjkuckó. Kívül-belül nagyon rendben van, tisztaság, illem és kellem hatja át a környéket.
Ha jól érzékeltem, egyedül rendel egy kétszobás kis lakásban. A másik szoba feszesen be volt zárva, de szerintem ott sem volt senki.
A fürdőszoba is OK, kádas zuhanyfüggönyös, mindenféle piperével felszerelve, de ezek milyensége nagyon kívül esik érdeklődési körömön. A szájvíz beazonosításánál vigyázzatok, mert van ott egy ravasz külsejű folyékony szappan, amit nagy igyekezetemben majdnem sikerült meghúznom, és állítólag nem én voltam az első.
A szobácskában jó minőségű és rugózású ágyat és karszéket találunk a lepakoláshoz. Az utóbbihoz akár használhatjuk az előtérben rendszeresített fogast is.
Külön kiemelném nagy kedvencemet, a tükörcsempés falat.

A képei jól visszaadják gida alkatát, hihetetlenül vékony, kétkezes derekát, karcsú hosszú lábait.
Kicsi, hamvas, kézbeillő cicikkel büszkélkedhet, nagyon szép világos színű bimbókkal, az egész nagyon gusztusos, csókolni való. (persze tuningoltatni akarja, ami szerintem nagy hiba lenne, de valószínűleg hiába lenne minden szó … )
Vékony, modell alkatú lányoknál előfordul, hogy a popsi picit lapos. Nos, Enikőnél szerencsére inkább enyhén hátrafelé gömbölyödik, amit a rafinált francia bugyi még jobban kiemel, szinte már-már könyörög egy becéző férfikéz után.
Szép szolibarna bőrén szerencsére csak néhány ízléses írásos tetoválás látható.
Helyes arca van, vastag szopós-csókos szája, dús erős szálú hajkorona, egyszóval a kishölgy nagyon egyben van .

Kicsit álmosan fogadott, de valahogy az is szexis volt. Mondatait kicsit elnyújtva lustán, cicásan mondta ki. Felidéztük, hogy kivel mi történt mióta nem láttuk egymást, fénykép mutogatás, (képek a kutyáimról, sí táborról,etc), meg ez meg az.

Már itt jól éreztem Vele magam, de aztán belém hasított jövetelem célja, ami negatívan korrelált az eltelt idővel. Ezért gyorsan törülközőt kértem, és elrobogtam gyenge testem leveretni.

Fürdés után állva kezdtük a szeánszot. Kis bemelegítő simogatás, puszik, majd csókok után nem bírtam tovább, bal kezemmel megfogtam a tarkóját, kicsit hátradöntöttem és egy alapos nyelves csók formájában letámadtam. Eközben, jobb kézzel benyúltam a lábai közé, és bugyin keresztül keményen megmarkoltam a punciját. Egy hosszú percig nem mozdultunk, csak feszesen fogtam, majd a középső ujjammal simogatni kezdtem… picit remegett, és éreztem, ahogy finoman elkezdett lüktetni a kis puncija.

Ekkor már én is acélkemény voltam, és örömmel konstatáltam, hogy Enikő kis keze is megtalálta az ezredest, „aki” ekkor már vigyázz állásban feszített, és épphogy nem tisztelgett örömében. Ez a kis boszorkány valahogy tudta, hogy hogyan kell még jobban felpörgetnie, mert ügyes kis kezeivel lustán, mintegy frivol időtöltésként le-fel járatta a rúdon az ujjait. Nem markolta meg, pedig én a fele királyságomat is odaadtam volna akkor már azért az érzésért … mégis valahogy emiatt volt az egész talán még izgatóbb.

Aztán kihámoztam a ruhácskából és csak a combfix, bugyi és a magas sarkú maradt rajta. Leültetett az ágyra, elém térdelt, és lágyan, elengedett kézzel, franciázni kezdett. A megkezdett zeneművet az ágyon folytattuk, én állva, Ő előttem térdelve. Időnként a tükörcsempékre pillantottam, hogy láthassam csodálatosan ívelt derekát, és rajta az igényesen tetovált kis írást. Ott térdepelve, olyan volt, mint egy bűnbe esett angyal, aki nem tud, de nem is akar már megváltozni.

Akkor már nagyon vágytam rá… vágytam arra, hogy benne legyek. Gumit tett rám, hátamra feküdtem, és a bugyit félrehúzva, szép lassan, popsiját markolva, felhúztam a farkamra.

Hosszan szeretkeztünk,dugtunk ? ..nem is tudom melyik szó illik rá jobban. A lényeg, hogy teljesen átadta magát nekem…csókoltam érzékeny, tinisen szépséges, hegyes melleit, vastag száját, markoltam csinos kis kerek popóját. Úgy tűnt szerette, ahogy szövegeltem közben, de az biztos, hogy én nagyon imádtam ahogy elengedte a fantáziáját, kérte,követelte, hogy mit csináljak vele. Mocskos, gyönyörű szavakat suttogtunk egymás fülébe, aztán megmarkolta a kezem, és egyik ujjamat a szájába vette, és vadul elkezdte szopni .... Na, azt hiszem ez volt a végső pont, ahol beindult nálam a visszafordíthatatlan folyamat, és egy percen belül, néhány végső vad futam, csörgés, hörgés, csattogás kíséretében telelőttem a gumit.

Néhány perc pihegés következett, majd Enikő hozott be mindkettőnknek egy-egy pohár frissítőt. A szokásos kis összebújás, beszélgetés erről-arról. Ilyenkor alkalmanként eszembe jutnak kedves makktársunk, lev.tol, halhatatlan szavai:

„Élemedő korom miatt a gyorstüzelő karabélyt jó ideje súlyos szavú medveölőre
cseréltem, ahol egyetlen lövés az élet.”

Talán megbocsájtja nekem, hogy idéztem munkásságából, de ez az, ami nagyjából ki is fejezi a lényeget. Ennek fényében már nem reméltem újabb örömöket ebben az egy órában.

Néhány perc elteltével azonban kiderült, hogy vannak még rejtett tartalékaim, mert Enikő bája, közelsége, érintése mégis kihozta belőlem az ott rejtőzködő vadállatot és egy újabb csúcstámadásba kezdtünk. Lovaglás, misszi, majd újabb lovacska következett. Hasonlóan az első menethez, itt is mindent beleadtunk, de nekem a második lövés már nem adatott meg. Úgy tűnt Enikőnek jó volt, de ha nem, akkor nagyon közel járhatott hozzá. Teljesen lefáradva, boldogan hagytuk abba.(én mindenképpen).
Ja, és a klasszikus masszázsos mondat esetünkben igaz volt, vagyis „a bugyi végig fenn marad”, de ettől valahogy még izgalmasabb volt az egész.
Még gyorsan elmentem lecsutakolni magam, érzékeny búcsú, és tovasuhantam a dolgomra.

A szeánsz végén adtam oda a rózsákat. Számossága a régi pesti átlag, megspékelve egy extrával ami még így sem érte el (sem az újpesti), sem az új pesti átlagot.

Ha rájönnék, vagy meg tudnám fogalmazni, hogy mi az az x-faktor amitől Ő egy kicsit más, akkor talán már le is esne rólam a rózsaszín szemüveg. Így inkább nem is agyalok ezen.
Emberileg nyílt, kedves, őszinte, és egészségesen nagyvonalú. (kivéve, ha munkaidőn túl hívogatják :)
A szexben igazi ösztönös tehetség, van benne valami dögös-vampos vonás, megspékelve egy kevés jó értelembe vett játékos bolondsággal és merészséggel, ami hat rám, és beindít.
Szóval számomra ilyen Ő, a drága Enikő. :)
Enikő! Puszi és köszönöm!