A hétnek végén jutott eszembe, hogy meglátogassam Amandát, mivel beszámolói és képei kellően figyelemfelkeltőek. Először a hétfői napban gondolkodtam és a VTR-en keresztül be is jelöltem, majd mielőtt visszajelzést kaptam volna (szerencsémre később kezdett) közbejött valami, így új időpontot javasoltam. Némi várakozás után egy az enyémhez közeli, mindkettőnknek megfelelő időpontban állapodtunk meg, zöld lámpát kaptam.
A hangját sajna ekkor még nem hallottam csak később a ház előtt a telefonban, illetve még később élőben, de így utólag meggyőzött, mert az is igen kellemes.
A címet a VTR-en keresztül megkaptam, bár ez csak tájékoztató jellegű, mint később kiderült számomra (magyarul érdemes felhívni… a pontos címért IS!!!).

Az egyeztetett időpont előtt, vidéki versenyző lévén autóba ültem és az egyébként már hozzávetőlegesen ismert helyszínre mentem (az üvegépület felöli sarkon lévő közért típusú helyhez annak előtte volt némi közöm). Sajna a környék alaposan fel van túrva, így az utolsó kb 2km-t lépésben tudtam csak megtenni, ennek okán majdnem lemondhattam a királyi erényről, de a sors kegyes volt hozzám és kb pontosan érkeztem. Mivel percre ki volt hegyezve az időm, az általam kötelezőnek vélt ajándékot nem tudtam beszerezni… pedig több hely is alkalmas eme célra a környéken.
Parkolóhelyet viszonylag könnyen kaptam a közelben (ld.: palotát megelőző utca), de errefelé a nem létező szolgáltatásnak díja van. A parkolás után automatát kerestem, a semmiért fizetésre (itt legalább nem horror a díja), majd ezt követően hívtam, hogy megérkeztem.
Tömegközlekedéssel helyszínt megközelítő MT-k válogathatnak a BKV különböző kötöttpályás és szabadpályás járművei között bőven. Autós kollégák mosót és töltőállomást is találhatnak.

Az utca régi bérházakkal övezett, néhol újabb stílusú (mindencsupaüveg) létesítményekkel megtűzdelve. Míg vártam, hogy kiszaladjon értem, az utcán sétáltam, eközben megfigyelhettem az éttermek és egyéb üzletek kínálatát is.
Váratlanul bejövő hívásom érkezett, és kedves reménybéli vendéglátóm tájékoztatott, hogy az utca egészen rossz oldalán állok, tehát próbáljak meg inkább a zöldség és gyümölcskereskedés oldalán várni rá. Megtettem, így meg is talált… pedig igyekeztem magam ostoba turistának tettetni (én elhittem volna…).
A kapun betalálva egy földszinti, kis méretű, de otthonos garzonba vezetett engem, mely akár lakásként is funkcionálhatna.
Az előszobában, mely elvileg konyhai célokat is ki tud elégíteni, megismerkedhettem egy mókás kis kutyussal, aki nagyon örült nekem…
A cipőm és kabátom levetvén egy lépéssel a „közösségi” szobában teremtem, melynek igen nagy hányadát egy kellemes franciaágy foglalta el. Ezen felül némi bútorzatként TV, szék, szekrény miegymás. A fűtés konvektoros.
További két lépés a fürdő, mely zuhanyzóval ellátott villanybojleres. Tusfürdő választék, nem mintha válogatós lennék, csak a tájékoztatás végett 2-3 különböző. A mosdó felett többféle szájvíz és műanyag pohár, ez nálam igen pozitív, mivel a dohányfüst erőst beivódik az ember szájába, és ez olykor igen rossz fényt vet rá…
A fürdőben a víz hőmérsékletének beállítása számomra gondot okozott, mivel nem az egykaros, hanem a hagyományos (nem tudom mit szeretnek ebben az angolok) tekerős csaptelep van beépítve.
A lakás csak kevés ideig lesz még a kedves hölgy meglátogatásakor megnézhető, ez mondjuk nem akkora baj, Amanda viszont a környéken tud maradni, ez mondjuk jó hír (minimum nekem).

Már a kapuban megcsodálhattam kedves, nekem kislányosnak tűnő orcáját és mély barna szemeit, melyben el lehet veszni. A további testrészek tekintetében sem csalódtam, az archoz tartozó termet az adatlapon kiírt korát meghazudtoló.
Utcai ruhában is igen csinos, fekete combfixben és tangában még csinosabb, ruha nélkül uff.
A szoláriumozott bőre selymes tapintású, és amit fogni illik jelen helyzetben (szinte minden) az mind jóleső érzéssel tölti el a férfiembert (jelen esetben engem).
Aki a nagy szilikon csodát keresi, ne itt álljék sorba, de aki szereti az apró tenyérbe illő, kemény bimbójú ciciket, az megfelelő helyen kopogtat.
Míg az előszoba és a háló közötti távolságot megtettem, és még kicsit a szobában is beszélgettünk. Nekem ekkor kitűnt, hogy inteligens is, nem csak csinos és kedves…

A hálóban míg ő ruhástól elheveredett én álldogáltam kicsit (mitmondjak én kicsit mindig zavarban vagyok az első találkozón, és talán Ő is) és beszélgetés közben arra jutottam, hogy mennyire kellemes ez így is.
„Váratlanul” rátértünk jövetelem céljára és kaptam egy törölközőt, mely ugyan nem a bársonyos puhaság megtestesítője, de nem is a smirglié. A fürdőbe három lépéssel jutottam, és megtaláltam minden ott keresendő holmit. A ruháimat a mosógépen helyeztem el, a zuhanykabin és a mosdó használata után a kapott törölközőt magam köré fogva visszaléptem a hálóba.
A franciaágyon fekve Amanda fekete combfixben és tangában várt, megcsodáltam gazella termetét, majd az ágyra ültem mellé.
Először apró simogatásokkal, majd némi csókokkal jártam körbe a testét. Majd csókolóztunk kicsit (finom a szája). Megjegyezte, hogy hideg a kezem, kérdezte, hogy nem volt meleg víz (az arcán igazi aggódás látszott), de megnyugtattam, pikk- pakk felmelegszik majd (egy ilyen nő társaságában az ember vérkeringésének mértéke túllép az általánoson).
Kölcsönösen folytattuk egymás testének feltérképezését, Amanda térdelve, jómagam fekvő pozícióban, majd kérdezte, hogy a 69 kedves szám e számomra. Igen feleltem (egyébként az egyik kedvenc pózom ez, úgyhogy rátapintott).
A külcsönösség elvén működő francia nyelvlecke közben megtapasztaltam, ami szerintem axióma, hogy a magukat dohányzónak valló, esetlegesen valóban dohányzó, de azt letagadó hölgyek orális technikája fergeteges.
Egyre inkább belemelegedtünk a helyzetbe, így ujjammal segítettem a nyelvemenek, apró csoda volt számomra, hogy Amanda képes volt megszorítani azt.
A francia nyelvtan átvétele után megkérdezte, van e kedvenc pózom, mert neki a kutya (egyébként ez nekem is a z első háromban van), de én a lovaglást mondtam így megegyeztünk a sorrendjükben…
Gumi került rám, és háttal térdelt fölém, mit ne mondjak izgató látvány, ahogy az ember látja a saját szerszámát eltűnni, majd felbukkanni (rég tapasztaltam ezt, és rá is csodálkoztam).
Pozícióváltás következett, mögé térdeltem és az égnek meredő popsi, valamint a kellemes női test látványában gyönyörködtem, miközben folytattuk. A tempó gyorsult, markoltam a formás csípőt, majd lassult, ekkor csókoltam a nyakát, majd gyorsult és lassult és végem lett…
Amanda némi rángása és megjegyzése miszerint „mondtam, hogy jó lesz a kutya”, arra engedett következtetni, hogy neki sem volt azért nagyon rossz…
Lenyugodtam a kellemes, nedves melegben, majd törlőt kaptam és megtisztítottam a szerszámot, míg Ő saját altestét igazította.
Némi beszélgetés az ágyon heverészve, majd mellette állva, de az időm sajna lejárt, rohannom kellett tovább, pedig maradtam volna szívesen.
Ismét zuhany, öltözés, kicsi öltözés közbeni beszélgetés, majd az ajtóban kapott „?”után el.

Utólag történt, korábban meg sem lett említve, nekem is csak akkor jutott eszembe…, mivel annyira belefeledkeztem Amandába. A budapesti átlagos kisebb és nagyobb csokor közötti átmenet, melyet kerekítettem, mert mint korábban írtam nem volt időm ajándékkal kedveskedni. Először természetesen vissza szeretett volna adni, de nem hagytam magam, szerintem így is bőven megérte…

Amanda az általam utóbbi időben meglátogatott hölgyek közül talán a legjobb választásom volt. A kedvességgel fűszerezett gyengéd barátnő és a rosszkislány kellemes elegye. Jómagam ugyan kevés helyen vagyok törzstag, de Hozzá biztosan elmennék akár holnap is…