Itt az oldalon egyeztettünk VTR-en egy másnapi időpontot, elfogadta így mehettem.

Tömeggel közelítettem. Árpád híd metró megállótól kis egészségügyi séta. Szerencsére pontos voltam, mint a Schaffhausen, így nem kellett várnom a bejutásra, mert lefagyott volna a tököm. Parkolóhelyet mindig lehet találni. Fizetős, de nem tétel.

Panelház sokadik emelete, zsilipes rendszerű bejutással. Amint belép a "nyúl üregébe" egy más világban találja magát a látogató. Kicsit keleties hangulatú, mint egy kolléga írta "ezoterikus" a miliő. Füstölők, gyertyák, hangulatvilágítás. A tetthelyen franciaágy mely a szoba nagy részét elfoglalja, szék a ruháknak, polc az ajándéknak, fogas a kabátnak, zenedoboz. Fürdőben kád, zuhanyfüggöny, kilépő, tusfürdők, szájvíz.

Törékeny kis virágszál. Légies, erotikus megjelenéssel. Rövid szőke haj, nagy sötét bambi szemek. Szép ívű száj, huhhh de micsoda száj. Kerek kis popsi. A képek elmondanak mindent, csak a kisugárzását nem. Egy egyberészes nyári ruhában engedett be a külső ajtón, magassarkúban. Ez később lekerült róla és maradt egy piros cica-ruha(vagy mifasznak hívják, baby-doll? Szóval ilyen egyberészes hálós cucc. Ritkán hordok ilyet, szóval nem tudom.)

Megérkezés, vetkezés, ajándék letétele, zuhanyba el, öblítés, mosás, szárítás, illatosítás. Szobába vissza, füstölgő lábakkal. Megfordítom hátulról simogatom, markolom a kis popsiját, csókolgatom a nyakát, megfordul kis nyelvelés, kicsi én kezd ébredezni, túrok a hajába, beszívom az illatát. Lecsüccsen az ágyra, beköszön kicsi én-nek azonnal tövig, testrészem érzi, hogy jó helyrekerült, kihúzza magát. Na csapjunk a lovak közé... Elszabadul a pokol. Én hátamat a falnak vetve, ő ülve, guggolva nyelte el amit kell. Bőnyál, őrjítő hanghatások, kényszerfrancia közben néz rám azokkal a gyönyörű szemeivel és olyan könnyedén vesz be tövig, mint ahogy más levegőt vesz. S bár "átlagos" pali vagyok ez szememben szemernyit sem csökkenti a teljesítményt. Ágyra föltesz, megfordít, fej lelógat és így torkoskodik tovább. Közben kicsit nyalakodok én is. Bár úgy tudnék nyalni ahogy házigazdám a torkát tudja használni...egymásnak adnák a kilincset nálam a nők. Később megfogom, felemelem, csak hogy fokozzuk a helyzetet és állva is hatvankilencezünk egy sort. Tartanom kell, így nem fogom a fejét, de így is tolja rá magát tövig. Elképesztő ez a nő. Leteszem az ágyra, fölé megyek és folytatódik a 69. Végül fölültetem, háta a falnak eléállok és mozgok még kicsit a szájában torkában, de ez már a végjáték. Nem bírom tovább, beleengedem a magoncokat a szájába. Lerogyok az ágyra, vérnyomásom a bányászbéka segge alatt...kiszívta minden energiám. Imádom. Pohár víz, gyors zuhany, öltözködés, búcsú.

Egy hosszú szál rózsát szoktam otthagyni a polcon, tiszteletem jeleként. Ott is szokott maradni, nem szoktuk szóba hozni.

Nem tudok csalódni ebben a nőben, bár nem is akarok. Amit kapok tőle az számomra a non-plusz ultra. Nem ok nélkül vagyok visszatérő vendége és nagy tisztelője a munkásságának.