Az egyeztetés tulajdonképpen ott érlelődött meg, hogy egy kedves Kolléga felhívta a figyelmemet arra, hogy az Anna név alatt egy régi kedvencem rejtezik. Nosza fel is hívtam a számot, hogy megtudjam, igaz-e ez. Többször telefonáltam, mindig kolléganő vette fel, aki vagy elmondta, hogy Anna épp akkor nincs ott, vagy magát ajánlgatta...szóval elég nehéz volt eljutni oda, hogy végre Vele beszélhessek...néhány kérdésből ki is derült, hogy valóban ő az, aki pár éve szívem egyik hölgye volt, csak aztán külföldre távozott...de most újra itt van és újra látogatható! Azonnal le is fixáltunk tegnap délutánra egy időpontot, még azt is eldönthettem, hogy milyen felszereltségű szobát szeretnék. Egyszóval az egyeztetés attól a ponttól fogva, hogy végre az Ő hangját hallhattam a vonal túlvégén gördülékennyé és egyszerűvé vált. Innen már csak a hátralévő idő számolgatása és az izgulás maradt.

Gondolom, sokan jártak már itt, ez az a bizonyos "Cápás" ház, a Szépvölgyiről nyíló utca elején. Valaha étterem volt, most már (szerencsére) nem kulináris, hanem más élvezetek kaphatók benne. A közlekedés korrekt, akár a fonódó villamossal, akár buszokkal is megközelíthető, a HÉV sincs túl messze. De természetesen autóval is rém kényelmes, az utcában mindig van parkolóhely, fizetős, de még a "nem fáj annyira" kategória. Én kocsival érkeztem és egy pár méterrel feljebb volt is hely.

A szalonba a ház oldalában lévő lemezkapun át lehet bejutni. Becsengetés után a lányok nyitják a kaput. Érdemes a lábunk elé nézni, könnyű "csak úgy beesni", főleg az izgalomtól elhomályosult szemű makktársak vannak itt veszélyben. Bent egy kis fogadó előtérbe léphetünk be, ide jött le elém Anna, akit persze azonnal felismertem, és ő is engem, így a jó hangulat máris adott volt. Kaptam egy nagyon finom csókot afféle aperitifnek. Cipőt még itt le kell tenni, aztán már másztam is Anna után a lépcsőn és máris kéjes gondolatok száguldoztak fejemben...
A szoba nagyon hangulatos és szerencsére kellemes meleg volt bent. A kanapéra pakolhattam és egy törölközőbe öltözve mehettem is zuhanyozni az egyik nagy sarokkádas fürdőbe. Sokféle tusfürdő, valamint öblögetős szájvíz is van. Bevallom, siettem a zuhanyozással, mert már nagyon vágytam Anna érintésére. Visszatérve elhelyezkedhettem a matracon, Anna zenét kapcsolt, aztán pedig mellém térdepelt...

Azt kell mondjam, hogy Anna a közzétett képekkel köszönő viszonyban sincs! Sokkal szebb!!! Nem értem, minek kellett a photoshop (illetve tudom, a hely "kötelező specialitása"), de most nagyon melléfogtak. Elég legyen azt mondanom, hogy ha a Kolléga nem szól, a képekről rá se ismertem volna! A valóság viszont az, hogy Anna egy gyönyörű, izgató idomokkal, vadító szemekkel, bársonyos bőrrel, csodaszép keblekkel és - egyelőre még bugyival takart - kerek posival és izgalmas puncival felszerelkezett nő, aki az első pillanattól fogva azt leste, hogyan tudna nekem (még nagyobb) örömet szerezni! Emellett egy intelligens, nagyon jó beszélgetőpartner is, akivel a masszázs alatt végig kvaterkáztunk, ez nekem mindig segít ellazulni. Vannak tetoválásai, de ez engem nem zavart, még izgatott is valahol, olyan igazi "dögös" lett tőlük Anna.

Szóval ott tartunk, hogy visszatérek a fürdőből... Először is kaptam néhány valódi, kemény csókot. Aztán le lettem parancsolva a matracra szigorúan hasra (nehogy már bizonyos kósza gondolatok verjenek tanyát a fejemben...). Ezután Anna megszabadult a rajta lévő semmiségek nagy részétől (bugyi maradt egyelőre), krémet rántott elő és megkezdte a megdolgozásomat. Mielőtt bárki is azt hinné, hogy a masszázs csak egy himihumi simogatás volt, azonnal cáfolom is: Ez kérem egy valódi, kemény masszázs, a csomókimasszírozós fajtából. Néha sziszegtem, néha még nyögtem is valószínűleg. Sőt, a belső combok kínzásakor szerintem végig keményen szorítottam össze a s.ggemet...az ugyanis még fájt is. Ráadásul rájöttem, hogy néhány olyan izmot, amire egyébként igazán ráférne a gyúrás ezidáig még senki nem vette Annán kívül kezelésbe. De kapott a jóból a hátam, a nyakam, a vállaim, a karjaim, még a lábujjaim is. Egy kerek órán át tartott a - mondom: nagyon alapos és kemény - kínzás, amin persze enyhített az ide-oda mozduló, hol itt - hol ott térdelő lány (és hát persze a csodás mellek) látványa. Nagyon nagyon jól éreztem magam a végén és a java csak most jött!

Eddig ugye beszélgettünk is, de innentől már bizony belém akadt a szó. Anna ugyanis hanyatt parancsolt és szép lassan, de határozottan csúszkálni kezdett rajtam azokkal a csodálatos mellekkel. Felfelé csúszva közéjük szorította a már teljesen feléledt Rudolf kollégát, aki ezt nagyon helyeselte. A felső végpontnál mindig csókolóztunk is, de nem sokáig, mert máris indult a völgymenet... És a völgymenet hogy-hogy nem mindig cuppugásban végződött :) Kapott Rudolf is, de a csatolt részek is folyamatos izgatást kaptak kézzel-nyelvvel-szájjal, a golyók is fényesre lettek polírozva, én meg csak a levegőt kapkodtam...közben persze levarázsoltam a maradék textíliát is, hogy én se hagyhassam ki Anna stratégiailag rendkívül fontos részeit. Először átfordultunk 69-be, már így is szuper volt, hiszen jól elértem a nedvesedő kelyhet, a gyönyörű kerek popsit gyurkászva, táncoltattam a nyelven én is északtól-délig...és úgy éreztem, ez Annára is jó hatással volt...Mivel félni kezdtem, hogy ezt a sok-sok jót nem fogom tudni sokáig könnyezés nélkül elviselni, javasoltam egy fordulást, hogy jobban hozzáférhessek Anna puncijához, amit finoman, majd kitapasztalva a legjobb stratégiát, kicsit erősebben is nyalni kezdtem, meg-megszopogatva a megkeményedett csodás csiklót, közben végigsimogatva a testet, a ciciket, a bimbókat, mindent, amit elértem...Egyre méjebb és sűrűbb lélegzetvételek hallatszottak, lassan a combok is remegni kezdtek, mígnem elérkezett a borzongós-megfeszülős happyend Annánál.
Aztán kis pihegés után, amit feljebb csúszva mély csókokkal töltöttünk, Anna újra kikövetelte magának Rudolfot (és közeli rokonait), mondhatni külső prosztatamasszázzsal fokozva az amúgy is felfokozott állapotot...és megint cuppogás a golyókon, a nyelv ismételt fel-le szánkázása, a pattanásig feszült rúd szopogatásával egybekötve, ami - hát mondjuk úgy - visszafordíthatatlan folyamatba torkollott (szó szerint), és elvesztve a maradék kontrollt hatalmasat durrantam a szájába, miközben az összes idegszálam vitustáncot járt. Hosszú percekig. Nem tudom mi lett a sörétek sorsa... Aztán mellémbújt, még elcirógattuk egymást, kis semmiségeket suttogva egymás fülébe....és a második óra is eltelt sajnos. Mentünk zuhanyozni.

Most mondjam azt, hogy megérte? Jó, mondom! Még azt is mondhatom, hogy meglepően kedvező volt a kapott frenetikus élményhez képest! Csodálatos!!! Ja, utólag tettem le (mondjuk évek óta ismerjük már egymást)...Szóval ez is pico bello.

Ha lehetne, akkor azt kérném a jó tündértől, hogy sok sok időt tölthessek vele. Mert feltölt, mert lestrapál, miközben egy bombanővel lehetek...Szóval nincs rá szavam, ő a legjobb.

Ja, Főnökasszonynak ezúton is kézcsók, hogy felvette Annát a portfólióba...nagyon örülök, hogy újra látogathatom. És még sokszor szeretném ezt megtenni!!!

Az agyonfotosoppolt kép helyett pedig inkább egy olyat csatolok, amin valóban "Anna" látható.