Előzetesen már írásban is kerülgettük egymást, sőt korábban már - még a 3. kerületben töltött időszakában - beszéltünk is egymással...Tegnap azonban a kerülgetés tetté magasztosodott. Tulajdonképpen rém egyszerű volt. Először rácsörögtem fél tíz körül (nem vette fel)...aztán ráírtam VTR-en...és mire épp elküldtem a VTR egyeztetést vissza is csörgetett (épp akkor kelt fel). Úgyhogy azon melegében letárgyaltuk telefonon keresztül is a VTR-ben ajánlott időpontot és pár perc múlva vissza is igazolta, így a napom a továbbiakban már a kellemes punnyadós várakozással telhetett el.

Elmondható, hogy a Várat 1944-ben elfoglaló SS csapatok nyomában játhattam... Merthogy a tetthely a budai Várban található. A parkolás nyilván fizetős, én az Attila út felől mentem fel egészen a Lovas út elejéig, ott tettem le a kocsit (parkoló mindig van) és onnan csak három perc laza séta a Dísz tér. Aki a laza sétát is hanyagolni akarja, menjen fel a 16-os busszal. Más arrafelé nem jár. A Dísz térről kell telefonálni a GPS koordinátákért. Pontban a megadott időpontban hívtam Honeyt, de csak csöngött, nem vette fel...sokadszorra sem...épp azon kezdtem morfondírozni, hogy fagyjak-e meg még jobban a Dísz téri mínuszokban, vagy nyeljek egy nagyot és ballagjak vissza a kocsihoz, mikor jött egy sms, miszerint bocsi, de még egy hívást el kell intézzen. Szóval fagytam még egy kicsit. Aztán később megkaptam az utca-házszámot, majd a kapukódot és az emeletet-ajtószámot is. Innen már könnyű volt.

Előrebocsátom, hogy ebben nemsokára változás várható, Honey költözés előtt áll ugyanis. A jelenlegi tetthelyről pedig azt kell tudni, hogy az 1945-ös ostromban a ház megsemmisült, a helyére építették a mai épületet. Kívülről beleillik az utcaképbe, régies hatású, sötét kapualjjal, belső udvarral. Lépcső vezet fel a megadott emeletre. Amikor felértem, a megadott ajtó előtti placcon egy férfi telefonált éppen...többször is végigmért, de szúrósan nézhettem, mert végül elfordult. Nem tudom, de az volt az érzésem, hogy talán Honeytől jöhetett ki. Nem volt túl diszkrét a helyzet, de túltettem magam rajta (hja, a többéves tapasztalat) és bekopogtam.
A lakás nekem nagyon tetszett. Kétszintes, belső üveglépcsős, amolyan penthouse stílusú. Lent ismerkedtünk, ott is tettem le a topogóimat, majd felóvatoskodtam az üveg csigalépcsőn az emeletre, ahol a fürdő és a háló található (meg még biztos más is, de azt nem láttam). A fürdő modern felszereltségű, zuhanykabinos. Szappanos kézzel nagy kihívás kinyitni a hightech krómozott zuhanycsapot, ezzel el is szórakoztam egy kicsit. Aztán erőt vettem magamon és sikerült. :) Törölközők vannak kikészítve, valamint szájvíz is.
Aztán átslattyogtam a hálószobába, ahol egy franciaágy várja a megtört és félig megfagyott férfitesteket...meg persze Honey. A franciaággyal óvatosan, mert körben van egy fakeret, ami meggondolatlan mozdulatok esetén képes a lábujjak, vagy a sípcsont azonnali és könnyezős megbüntetésére. Szóval elhelyezkedtem, aztán Honey is elhelyezkedett.

Honey nagyon szép, formás - mondhatni modellalkatú - lány, szép csináltatott cicikkel felszerelve. Kellemes látvány mind babydollban, mind anélkül. És jó partner a lazulás alatti beszélgetésben. Miközben olajozott, sokat és változatos dolgokról beszélgettünk, ez nagyban segített feloldódni. Mondjuk már a lépcsőn való egyensúlyozás alatt feltérképeztem a stratégiai pontokat, és nem találtam benne semmi kivetnivalót, sőt :) A babydoll egyébként már a masszázs előtt lekerült (nehogy összeolajozzuk, ugye...), ezzel is segítve a kényelmes hasonfekvést (na persze)

Szóval a masszázs... Be kell vallanom, hogy nekem erre a részre mindig szükségem van. Mert ez az az időszak, amikor rá tudom magam hangolni az együttlétre, a kenegetés-beszélgetés alatt folyamatosan azon gondolkodva, hogy "mi jön majd ezután". Tehát ez kell. A masszázs egyébként nagyon kellemes volt és meglepően alapos. Volt benne vádli, combok, fenék- és deréktáji, vállkörnyéki és a karokra kiterjedő kezelés, az erősebb, nem a túlzottan simogatós fajtából. Lehet olajat, vagy krémet választani, mindkettő illatmentes, úgyhogy csak nyugodtan...Én olajat kértem, az a csúszkához is jobban megy. Közben csacsogás-beszélgetés, röhögcsélés, kellemes hangulat. Még az ágy fakeretéről is elfelejtkeztem... Amikor úgy éreztük, hogy eljött a "masszázs vége" felirat, csak egymás szemébe kellett nézni és máris fordultam. Itt is történt azért egy jelentősebb mértékű, de immár kölcsönös olajozás (na ja, a viszkozitás), aztán Honey elindult egy kellemes csúszkamasszázsra. Amikor a szánk egyvonalba került, olyan csókokat váltottunk, hogy csak na...nem is volt kétséges, hogy izzik már a levegő, áramlik a vér "ide-oda", amit nagy megelégedéssel konstatáltam (talán Honey is, de ezt tőle kellene megkérdezni). És hát eljutottunk ennek a fejezetnek a végére.

És kezdődhetett az új élmények tárháza. Először is érezhettem, hogy ami rajtam és a merevvé változott testrészemen csúszkál, az egyáltalán nem borostás. Aztán ugye közben folytatódott a csókolózás (nem kispályás módon), meg elindultak a kezek is bizonyos területek felfedezésére. Jelentem, minden mindenhol a legnagyobb rendben volt! Aztán a csúszkálás során Honey egyre lejjebb került a testemen, mígnem megtalálta amit keresett és birtokba is vette kézzel és szájjal is. Aztán hogy-hogy nem elkezdett úgy fordulni, hogy én is birtokba vehessem a - mint említettem, nem borostás - testtájait. Amit meg is tettem. Uraim, hosszú pályafutásom során nagyon kevés alkalommal találkozhattam a Honeyéhoz hasonló biológiai csodával! Egy gyönyörű, és hatalmas csiklót rejtenek a szeméremajkak, amit élvezet szopogatni-nyalogatni! Aztán az ujjaimat is sikerrel vetettem be a játékba, aztán oldalra fordulva folytattuk egymás kivégzését. Később úgy döntöttem, hogy mégiscsak én vagyok a vendég, én adok először ajándékot, úgyhogy finoman a hátára fordítottam Honeyt és nem fogtam vissza magam. Csiklópöcögtetés, nyalogatás finomabban, erősebben, közben finom ujjazás, G-pont izgatás, picit a posiba is be-becsusszanás....hú, ez nagyon jó volt nekem is, meg szerintem Honey is élvezte a dolgot :))) Aztán újabb csókolózás vette kezdetét, mígnem elhelyezkedtünk úgy, hogy Honey jól hozzáférhessen a farkamhoz (én meg hozzá) és - hát erre nincs jobb szó - rövid úton kivégzett...remegve lőttem a csodás cickókra....húnagyonjóvolt!
Később, amikor úgy éreztem, hogy rogyadozás nélkül ez kivitelezhető, elvonultam a zuhanyzóba, hogy a nyomokat eltüntessem. Közben kaptam vizet is, kellett is pótolni a veszteséget...

Érdekes módon ez sem a telefonban, sem a helyszínen nem került egészen a távozásig szóba. Nem szeretem ott helyben snassz módon megkérdezni, de hát valahogyan mégiscsak meg kellett tennem...végül a polcra tettem le. Picit magasabb a megszokottnál, talán az ingerküszöb közelébe lőhető be, de a kapott nem mindennapi élménnyel mindenképpen arányos.

Összességében jól éreztem magam...az elején talán a fagyoskodás a Dísz téren meg az érzés, hogy be lettem palizva, meg az ajtó előtt telefonáló úr nem volt túl jó, de aztán az együttlét mindenben kárpótolt. El is felejtettem a negatívumokat, csak a szépre érdemes emlékezni, nem igaz?