Dóri meglátogatása nem egy bonyolult dolog, bár van, hogy nem ér rá... Amikor felveszi, és mindig Ő veszi fel..., ezer közül is megismerem hangját (volt, hogy az utcán meghallottam és tudtam Ő közeleg, csak még takarásban :)) Pörgős nyelven beszéljük meg az egyetlent, amit még nem tudok, hogy ráér-e...
Szűken, de belefértem idejébe, így tudtam, nem lesz barátnős beszélgetés, levezető simogatások és lazulás a végén... Pedig ez Dórinál szolgáltatói alaptétel, mint a csoki eszegetés...

Ezen a helyén is voltam már, Óbuda egyik fő csomópontja közelében, az oldal térképe elég precízen mutat rá! Panel az épület, liftet érdemes használni, ha nem combra gyúrsz éppen... Az autósok csak fizetős parkolót találnak, napközben rengeteget, de az automatát nyomozni kell! Cserébe, nem drága...
Dóri füledbe adja a nyomnivaló számokat és berreg is a berregő... Menj!

Nagyokat nem lehet regélni egy hagyományos panellakás belsejéről... Mint szokott: mosdó-kád megosztású meleg víz szolgáltatás, zuhanyfüggöny nehezíti az átváltását, de könnyíti a felmosást... Pláne, hogy kilépő kényelmével is megajándékoz Dóri... Szájvízzel a mosdónál barátkozhatsz...
A titkok kamrája, nem kamra... jó nagy, remek kilátással a hegyekre... A középen, csíkban lepedőzött méretes franciaágy szerintem minden méretet és súlyt kiszolgál... és a lábánál elhelyezett tükrös szekrény rá- és bepillantást enged, vagy is inkább követel az eseményekre... Dóri nem sötétíti be a teret, így nappali világosságban matathatsz, szemlélődhetsz, szuszoghatsz és nyöghetsz...
Mindig ott van a csokis tálka, a munkaruhákat és az egyebeket tartalmazó dobozka, kéznyújtásnyira... Víz érkezik, kortyolj!

Van videó (a másik oldalon kettő is!), rengeteg kép, köztük sok műtermi imitáció, de a lényeg..., megtalálod azokat, amik eredetben mutatják Dórit! Itt egy kicsit módosítanom kell szavaim, mert a képek egy részén, láthatóan van kicsi poci, egy olyan érzet, hogy Dóri most indult el a hízás útján... Örömmel jelenthetem a poci utálóknak, dehogy! Ez egyáltalán nincs!
Dóri, ugye pici leányzó... Testéhez tökéletesen illő nagyságú nagyon stramm cickókkal, éledező és böködő bimbókkal, finom illattal, amikor a nyakát puszilgatod... Teste rugalmasan feszes, popsija nem folyik ki az ujjaid között... Én teljesen elégedett vagyok alkatával, ölelhetőségével!
Igen! Az meg szép rózsaszín, ha már kérdezted... Kívül borotvált, belül lassan táguló és formálódó..., bár ezt nem kérdezted... ;)
Arca... Nem egy szerelembe első látásra arc... De díszíti kedvessége, figyelme! Fürkésző szemek, csintalan félmosoly, lesve elégedettségedet, figyelve mit szeretnél... Szája tabu. Tudod, hisz olvastad adatlapját!

És mivel olvastad, tudod, hogy ami van, az munkaruhában történhet... Nem kapsz elemésztő csókokat, nem lesz natúrban harcostársad felnevelése... Dóri egészség centrikus... Mivel a szenvedélyhez nálam a csók elengedhetetlen, Dórival a szenvedély nélküli játékos prütykölgetést szoktam játszani... Ennek rövid leiratát olvashatod tovább...

Emeletre érkezvén Dóri frissen zuhanyozva, és meztelenül fogadott... Kérdezte, hogy nem baj-e... Ennek csak egy "hátránya" van... Az agyamtól elköszönő vér, nagyban csökkenti annak valószínűségét, hogy egyáltalán köszönjek, hogy válaszoljak a kedvesen érdeklődő, a korábbi látogatásaim beszélgetéseit felidéző kérdéseire... hát persze, ott incselkednek, kicsit lefelé nézve az ikrek, hát hogy tudnék nem elindulni kezemmel és számmal arrafelé... Erőlködöm a válaszokkal és ellenkérdéseket teszek fel, hogy legyen időm szememmel legelészni és apró érintéseket kivitelezni... ennek persze a vége, hogy lehányom ruháim és elhárítva Dóri "Elkísérjelek?" máskor majd elfogadom kérdését, alapos, de gyors mosdás után száguldok vissza...

Dóri nem az a lány aki (velem) extázisba fog esni.. nem szokott. Ezért minden az én forgatókönyvem szerint szokott történni... Dóri ehhez kedvesen és készségesen asszisztál... Játszom hát vele, kedvemre... Összebarátkozom az ikrekkel, bepöccentem őket, majd a síkságon át egy barátkozó nyelvelésre érkezem, amiről tudom, hogy Dóri szívesen adja, de nem váltok ki belőle nyöszörgéseket, Dóri azt jelzi vissza hangokkal, amit érez... Dórival a sikeresség hangjainak hiánya nem zavar... Majd, amikor az ajkak rejtekéből szépen kifordulva a rózsaszín is előkerül, gumiért nyúlok és rántom fel magamnak... Dóri a hátán várja, hogy a munkaruhában feszengő barátom a szájába érkezzen... nem kell sokat várnia... Gumiban ez nem egy isteni csoda, de jó mélyen elrejtem barátomat, elég hosszan...

Misszibe helyezkedve ma síkosítás nélkül engedem be barátomat a rózsaszínűbe és lassú tágulási folyamaton keresztül formálódunk egymáshoz... Van fogása a barlangnak! A prütykölés terén a mai játékunk az volt, hogy szétcsatlakozás nélkül forogjunk a pozíciók között! Dóri a sikeres gyakorlatokat jól megdicsérte, és valóban a vékony alkatával, ezáltal a jó benttarthatósággal rekordot állítottunk fel! Mivel a szenvedély az csak mérsékelt lehet (csók hiánya), a sikeresen abszolvált háttal paci után a szemből lovacskázás közben érdeklődésem puhábbra váltott... Dóri kedvesen felajánlotta, hogy szívesen elterítené adományomat a mellein, de én még mindig nem szeretem ezt igazán... ezért újraépítettem barátomat és egy újabb gumi felavatásával kutyusban tettem pontot a mai randira...
Nem használtam ki hosszan Dóri azon szokását, hogy barátnős, összebújós beszélgetéssel múlassuk az időt, csak 10 percig... :D Majd rájöttünk, hogy még nem takarítottunk, megkerestük merre is van éppen a munkaruha... és elrendeztük...
Kaptam egy sportszeletet, kvázi egy sportszeretetet!
Fürdő..., öltözés, ölelkezés és otthagytam ezt az odaadó, kedves lányt... Nektek! :)

Majdnem mindig... érkezéskor teszem le. Megköszönte. Az Ő ajándékozása nem változott és nem is akar változtatni, a felturbózást sem szereti... Így még mindig csak az új átlag felét fogadja el...

Dóri egy kedves játszótársammá vált! A dolgok nem bonyolultak... Megengedi, hogy élvezzem személyét, odaadását... Örömmel adja, amit adni akar... Figyel rám, emlékszik rám, kedvesen érdeklődik... Alkata, izomzata..., az ikrek mind mind kedvemre valók... érdekel érintésük...
Ezért időről időre megérintem...
Köszönöm Dóri! :)