Igazán szerencsém volt, mert bár általában jó előre szoktunk egyeztetni, ezúttal csak arra jártam, és rácsörögtem Biácskára, hogy nincs-e esetleg otthon, mert legutóbb ott felejtettem a belépőkártyámat... Kivételes szerencsém volt mert otthon volt, így 10 perc múlva már ott is voltam...

Nagyon jól megközelithető közel a még járó metróhoz, villamoshoz és bár komoly dugó van a közelben az útfelújítások miatt, azert igy sem volt nagyon gáz...

Bia lakása nagyon rendben van, tágas nappali, háló, erkély, legkondicionált, ad a tisztaságra rendre. Fürdőben mindig sokféle igényes tusfürdő, kérésre fogkefe, illatos törülköző, bár be kell valljam ezúttal csak a küszöbig jutottam...

Bia továbbra is gyönyörű. Szép arc, fantasztikus cicik, csodaszép popsi, nekem abszolút kedvenc... Ezuttal kis shortban es topban fogadott, mert hát csak a kártyáért jöttem ugye, es nem is nagyon lett volna ideje sminkelni, egyéb ruciba bujni... Ritkan látom így, úgymond hétköznapi szerelésben, mert általában nagyon szexin öltözik, de be kell valljam, a kis topon átsejlő bimbói és a forrónadrág jobban beinditotta a fantáziámat ezúttal, mint legszexibb fehérnemű...

Bia résnyire nyitott ajtóval fogadott, es épp felmoshatott mielőtt jöttem, mert még nedves volt a padló az előszobában, így nem akartam bemenni, hiszen csak a belépőmért jöttem...

Bia kijött az ajtóba kezében a kártyával és meg mielőtt annyit mondhattam volna, hogy "Szia" nyakon radagott, megcsókolt és megfogta a kishavert...

Mivel csak sárga villogóval álltam meg a ház előtt és nem terveztem semmit, próbáltam szóhoz jutni, de Bia nem engedett. Kigombolta a nadrágom, lejebb húzta az alsóneműt és forró csókot lehelt, az éledező, de erősen meglepett kishaverre...

Nagyon finoman puszilgatta és ajkaival izgatta, majd szép ütemesen kezdte cuppogósan szopogatni... Addigra "beletörődtem" sorsomba, és átadtam magam az élvezetnek. Bia egyre gyorsabb ütemben dolgozott rajtam, hol mélyebben, hol csak a hegyét kényeztetve...

Közben arra gondoltam, mi lesz ha a szomszéd ajtaja aminek háttal álltam kinyilik, vagy valamelyik másik szomszéd botorkál elő lakásából... Biát mindez cseppet sem zavarta, és egyre erősödő kézi rásegítéssel (amit én igényeltem) terelt a gyönyörök kapuja felé (vagyis ezúttal inkább ajtója) felé...

Kemény munkájának hamar meg is lett az eredménye és a következő generáció Bia szájában végezte, elkerülendő, hogy a folyosót újra fel kell mosni... Bia ekkor felállt és újra csókolni kezdett átadva egy pár milliót az utódokból...

Kissé összeszedtem magam, és lányos zavaromban egy köszönömöt tudtam csak elrebegni, majd egy-két búcsúpuszi után távoztam...

Leérve döbbentem csak rá, hogy mi is történt itt, és visszacsengettem és visszavittem Biának a virágcsokrot...

Mint mindig, Biával most is élmény volt találkozni. Ellentétben az eddigiekkel, ez most egy "minimál randevú" volt, de legalább annyira izgalmas, mint máskor. Bia hétköznapi cuccban is ellenállhatatlan és a hozzáállása egyszerűen hitetlen... Visszatérek még...