Eh, eddig bírtam ellenállni Lilinek. :) Pedig nagyjából egy hónapig küzdöttem magammal (a beszámolók dátumai ne zavarjanak össze). De minek?! :D
Az egyeztetést az oldalon keresztül intéztük, igazándiból több napra széthúzva, de mégis gördülékenyen. Az utóbbi időben "összefutottunk" párszor itt, aztán mikor már felmerült bennem egy lehetséges időpont, akkor megkérdeztem róla a véleményét. Ezen pontosítottunk később még egy kicsit. Telefonon utoljára akkor beszéltünk, amikor közelítettem a ház felé.

A helyszín a 4-6-os vonalán könnyen megközelíthető. Albuquerque-ből valószínűleg kicsit bonyolultabban és kalandosabban (az nem kérdés, hogy onnan is meg KELL találni az utat hozzá! :D), de egyébként Budapest bármely pontjáról pofonegyszerű a navigáció.
A környező kis utcák kicsit zsúfoltak, úgyhogy a fizetős parkolásra még kalkuláljatok plusz időt, vagy egyszerűen csak használjátok a Mammutot bázisként.

A lépcsőház diszkréten megbújik a sorban - vagy csak én vagyok kreténebb az átlagnál, mert eddig mindig továbbszaladtam a bejáraton. Ok, lehet, hogy csak a hevület teszi... na, mindegy. A telefonos bebocsátás amúgy egyszerűen működik, a szokásos lépésekkel: telefonálsz; kapukódot beütöd; izgulsz, hogy berregett-e, csak nem hallottad, vagy nem is berregett még; de aztán berreg; hurrá.
A lak kellemes, inkább lakás jellegű, otthonos. A fürdőszoba jól felszerelt, bár a tusolóból tényleg hiányozhat egy kis polcocska, mert amikor lehajolok a tusfürdőért, akkor a seggemmel mindig kitolom a kabinajtót. Ezt csak a rohadék maximalista énem mondatja velem, mert egyébként szuper kis helyen fogad a lány. A hatalmas szobában redőnyös erkély, pislákoló állólámpa és függöny, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Középen van egy stabil masszázspad, a szemközti sarkban egy matrac, az ajtó mellett meg egy kanapé. Ezek mindegyikén gyönyörűen mutat Lili, meg úgy általában is, de erről mindjárt bővebben...

Egyszerűen meg kell zabálni! Talán írtam korábban valamikor, hogy a csaj egy csoda. És igen! Újra és újra rá tudok csodálkozni, hogy ott van, létezik, mosolyog, csacsog, érint, bűvöl. A kevésbé grafománok azt írnák, hogy a képeknek megfelelő, azok mindent elárulnak róla, de szerintem nem. Sőt, nagyon nem! És most nyálasan ömlengeni fogok! :P
Letaglózóan gyönyörű, úgy egészben és részleteiben is! Ugyan vannak fenn róla egész alakos és arcos képek is, de élőben mégis más. Sokkal jobb! Ott vannak például a farmeros fotók: igazából nem olyan széles a csípője (lehet, hogy túlságosan bedőlt a fotós gépe, nem tudom), hanem (basszus, csak kimondom... :D) tökéletesen arányos! Viszont az új, erkélyes, fekete fehérneműs fotója elég jól közelíti a valóságot. Ilyen és még sokkal ilyenebb is... Az Ezer Arcú Lili mosolya elbűvöl, a kisugárzása meleg zselébe csomagol - csak ott bluggyogsz az aurájában és nem is akarsz szabadulni. A fizikai közelsége szinte korlátmentes illúziót kínál. Ahogy felül előttem törökülésben csivitelni a padra és én a kanapéról lélegzetvisszafojtva figyelem; ahogy aztán könnyeden mellém huppan, mert közelebb akar lenni hozzám; később, amikor a redőnyön átszűrődő napcsillanás játszik a nyakán, a behódol a melleinek, lefut a csípőjén; vagy ahogy szól hozzám, ahogy kezel... Akkor érzem, hogy az "enyém", értem van minden és elhiszem, hogy igenis szeret velem lenni. Szenzációs élmény!

Amikor kiszabadultam az illatából, elmentem tusolni, aztán kortyoltam az odakészített hideg ásványvízből és felkászálódtam a padra. Jókedvűen és játékosan kezdett hozzám a talpaim felől. Imádok vele beszélgetni. Kevés lány van, aki így fel tud törni. Érdeklődő, de teljesen más dimenzióban, mint az általános "és mit csináltál ma?" vonal. Sokkal őszintébbnek érzem, valószínűleg tényleg foglalkoztatja, hogy bizonyos kérdésekkel kapcsolatban mi a véleményem. Dumáltunk mindenféléről: filmek, csajok, pasik, ilyen élet, olyan élet. Jól látja a világot, vagány, talpraesett csajszi. Még pénzügyi témában is teljesen érett a gondolkodása. Mondhatni menetrendszerűen már megint teljesen levarázsolt a lábamról a közvetlenségével (bár ha figyelembe vesszük, hogy már eleve hason feküdtem, nem volt nehéz dolga...), így alig figyeltem arra, hogy mit művelnek a kezei a testemen. Korábban megtapasztaltam már, hogy akár csak a masszírozás miatt is érdemes ellátogatni hozzá, most sem volt kifogásolható eleme ennek a résznek. Szépen végighaladt rajtam krémmel, a hátamat kezelve már rajtam ült - imádtam. :)
Mivel a nap végén jártunk és korábban valamikor sután megemlítettem, hogy volt, aki dicsérte már a kezeimet, megkért, hogy ha van kedvem, akkor szívesen venné, ha megmasszíroznám és már kacér szemvillanások mellett omlott is le róla a fehérnemű. No, - miután kikeveredtem az előbbi, túlírt körmondatból... elmesélem, hogy - "nagy duzzogva" helyet cseréltünk, s a beszélgetést tovább folytatva próbáltam nem szégyenben maradni. Talán sikerült jól elterelnem a figyelmét az amatőr mozdulataimról, mert két perc után még nem akart menekülni, inkább dorombolt, úgyhogy egyre bátrabban vezettem a kezeimet rajta. Azért arra figyeltem, hogy ne keverjük a programot (hahaha), nyúlka-piszka direkt nem volt! Egy darabig... Kétségtelen, hogy majd beleszakadtam a koncentrációba, hogy ne tegyem, aztán amikor már hanyatt feküdt, akkor inkább engedtem a biztatásának és érzékibb területekre is kalandoztam, mielőtt csendesen, de belehülyülök a helyzetbe. :)

Ilyen izgalmas, egymásra mosolygós hallgatagságban keveredünk át a tatamira. Azt hiszem... Következő emlékmozzanat, hogy odabújt mellém. Átöleltem, megpusziltam a hozzám közelebb eső vállát. Végigsimítottam a karját, megfogtam a kezét. Megint félresöpörtem egy kósza tincset az arcából (szerintem direkt odarendez egyet-egyet, amikor nem figyelek, mert tudja, hogy megveszek érte) és megcsókoltam. Nem smár volt - mert amúgy se ez, se az nem lehet -, inkább egy félénk csókpuszi. Nem is illett volna most oda egy megvadult, nyelvvel párbajozós kavalkád. Inkább lágy, érzéki játék volt ez "ismerkedő" ajkak között, amitől ott pirult előttem egy zavarba jött angyalka. Kérdezte a szemével, hogy mit csinálok vele, mibe viszem bele, de magam sem tudtam igazán... Csak "táncoltunk", ölelkeztünk, simogattam, simogatott, puszilgattam, puszilgatott. Csókoltam a nyakát, a kebleit, a hasát, amíg el nem jutottam a szeméremdombjáig. Ott egy pillanatra megtorpantam, de csak amíg újra elhittem, hogy igen, ez a gyönyörűség - és mindene - ott van előttem. Az enyém! Most csak az enyém! Érinthetem, játszhatok vele, kényeztethetem az ajkaimmal, a nyelvemmel. Majd - a kis Lilis szabadkozás után :) - odanyílt nekem, hogy akkor tegyem vele "azt". Én pedig elmerültem benne. Illatra, ízre, formára, színre, hangra, csillanásra is egy álom. Egy?! Tíz! Ezer!! Én pedig mindet meg akartam élni. Lehunyt szemmel próbáltam kísérni, vele lenni a gyönyörben. Nem volt elvárás, csak adni akarás - ha szabad. Most szabadott. És Lili követett. Libabőrös lettem attól, ahogy összehangolódott velem ezekben a percekben. Aztán egyszer csak "elengedte". Mélyebbeket sóhajtott, félrefordította az arcát, bezárt a combjai közé. A mellein találkozott a keze a kezemmel és pár másodpercig erősen szorított... aztán pihegtünk egy kicsit.
Egy kis pilledős, simogatós ölelkezés közepette helycserébe fordultunk. Kis előkészület után mellém térdelt és végigsimított rajtam, miközben olyan vadító mosolyt produkált, amire először csak annyit tudtam üzenni a szememmel, hogy: szedj csak szét, Drágám, a tiéd vagyok! Aztán inkább megzabálni akartam. Szóval berakott a hintába, azt se tudtam, hogy hol vagyok. Mindenesetre elfogyasztani nem hagyta magát, inkább kedvesen visszatessékelt hanyatt fekvésbe és egy újabb megvillantott somoly mellett a kezébe vett. Lassan kezdett hozzám, lágyan, de aztán pikk-pakk el is tűntem a szájában. Úgy játszott velem, ahogy szeretem. Szorítottak, engedtek az ajkai. Egyik kezével megtámasztotta a farkam, a másikkal a combomat simogatta. Néha felgyorsított, néha lelassított. Én nem nagyon fogtam már fel, hogy hová pakolgatom a végtagjaimat gyönyörömben. Annyira voltam összeszedett, mintha Picasso szórta volna rá a darabjaimat egy dexteri vászonra. Rohamosan közeledett a végem, de még annyira visszanyertem a tudatkontrollt, hogy menekülésként felüljek, a kezeim közé vegyem az arcát és magamhoz vonjam egy csókra. Nem érdekelt, hogy minden csupa nyál, érezni akartam őt úgy is. Persze, beugrott, hogy nem szabad, meg nem ám csak úgy, de nem szidott le, nem tolt el magától, benne maradtunk a hangulatban, aztán visszaomlottam a párnák közé. Lili egyre jobban húzott magával, s ahogy a mellettem ringó csípőjére pillantottam, ahogy hozzáértem a popsihoz, majd nagyon óvatosan, csak leheletnyire a puncihoz is (ó, mintha rá is csöppent volna a kezemre)... akkor éreztem, hogy végem. Nyögve szóltam, hogy Lilinek legyen ideje reagálni, aztán beterítettem magamat...

Több órás kaland egy egyáltalán nem túlzó rózsamennyiségért cserébe. Így tulajdonképpen órára vetítve kedvező, de az élmény minősége ezt messze-messze túlszárnyalja!

Lili a Karácsony, az ajándék, amit egész évben vársz. A megfelelő szimpátia esetén - a kötelező modulokon túllépve - olyan hangulatot teremt, amivel megkapod a tökéletes barátnő illúziót. Piszkál, ha hülye vagy, vonzó és vonzódik, bűbájol és hagyja magát elvarázsolni. Egyszerűen a nekünk szabott keretek közötti "szerelem".
Kicsit túlcsúsztunk az időnkön (megint... de hát tudjátok...), későre járt, ezért fürcsi után együtt pakoltunk, velem öltözött és közösen lifteztünk le. Még néztem utána egy kicsit a lépcsőházból kilépve, ahogy fekete tornacipőjében távolodik ő és a fekete egyberuha alá rejtett feneke a villamosmegálló felé. :-P
Lili egy épeszűségben felfoghatatlan tünemény! Hihetetlen, hogy létezik, hihetetlen, hogy ilyen, hihetetlen, hogy minden egyes porcikáját becézni lehetne, de ő mégis megközelíthető maradt, természetes és őszinte. Megkérdőjelezhetetlenül (tessék, nehéz szó) imádni való, álomlány. Nem is tudom... lehet, egyszer veszek neki egy pónit! :D
Hohó, erről eszembe jut Ginuwine klasszikusa. Lehet, hogy Lili utálja is a zenét, de mostmár mindegy... Ja, a szöveg sem minden elemében illik ide tökéletesen (van amelyik sor meg nagyon, muhahaha), de a hangulata igen. Annál is inkább, mert meg is szólalt a zenedobozból egyszer, amíg ott voltam: https:/www.youtube.com/watch?v=TW6zol0GEFY (Plusz körülbelül ennyire tudok zavarban lenni Lili karjaiban, mint amennyire Jenna férje videón... :D)
Nem is tudom... legközelebb fél napra megyek? :D