Mostanában egyre többször tört rám az oldalán az új fotóival és nem tudtam tovább ellenállni neki - nyilván nagy küzdelembe azért nem keveredtem magammal, hogy de mégis... Szóval írtam egy privátot, hogy másnap mennyire szabad, s utána addig udvaroltam neki, amíg azt nem kaptam vissza, hogy "JUHÚÚÚ! Várlak!". :)
Bocs, hogy kitérek rá, de szerintem fontos és a Lili maximális korrektségét is jelzi: nem titkolta el, hogy a lappföldi bácsika is velünk lesz a szeánsz alatt. Sőt, fel is ajánlotta, hogy esetleg elhalaszthatjuk, de próbáltam megnyugtatni, hogy miatta, az egésze miatt, megyek és bizonyos lehetőségek hiányában is teljesnek fogom érezni a találkát.
Telefonon már csak a ház elől hívtam.

Tömegközlekedéssel majdnem tökéletes a cél. Egy forgalmas úton, a 4-6-os vonalán található a ház. Szinte az ajtóban tesz le a villamos, de metrómegállótól sincs 10-12 perc kényelmes sétánál messzebb. A parkolással már lehetnek gondok, mert elég szűk és zsúfolt a környék. Ha valaki úri módon érkezik, akkor bele kell kalkulálni a kerengést az időbe, no meg a parkolódíjat. A Mammut közel van egyébként, akár ott is le lehet pakolni a gépet.

Az utca kicsit forgalmasabb ugyan, de ettől függetlenül diszkrétnek mondható a bejutás. A kaputelefonos bejáraton minden gond nélkül átjutottam. Itt, de még a lépcsőházban sem találkoztam lakóval eddig. Ezúttal éber voltam és megtaláltam a bal kézre eső liftet. Kissé csattogós, de azért felvitt a megfelelő emeletre.
Lili a szélesre nyitott ajtó mögött rejtőzött, már némi helyismerettel léptem be a félhomályos, de tágas előszobába. Letapostam magamról a cipőt és mentem utána a táncterembe. Benn, középen masszázspad, szemben vele hatalmas állótükör, sarokban tatami, ajtó mellett kényelmes kanapé, a falak mellett pedig könnyed szekrénykék. Ledobáltam magamról a ruháimat és kimentem tusolni. Lili bűvészkedett valamit a cirkóval, hogy ne forrázzam szét magam a melegvízzel. A szokásos rituálék (kilépő szőnyeg 45 fokos szögbe fordítása, tusfürdő flakonok felborogatása, szájvíz kilöttyintése, tükörre orral rajzolás stb.) után körbetekerve visszabalettoztam a szobába - Csajkovszkijt dudorászva, mert csak.

...és ott várt ő: a csillanás a bárányfelhő alatt, a kacagás a szerelmesfilmben... Csinos fehérneműt viselt és egy hatalmas mosolyt. Tehetséggel "rajzolt" idomai ott gömbölyödtek előttem, mintha csak nekem szánta volna őket. A színek, az ívek, a vonalak természetes harmonikusságban forrtak egybe rajta. Lili szeme, arca, a belőle sugárzó kellem és báj könnyedén megremegtetné a legkeményebb hímsoviniszta lábakat is, de persze rám teljesen hatástalanok voltak! Na, jó: nem. Sőt, távolról sem. Főleg, mikor véletlenül (?) úgy kerültünk, hogy az állótükörben elvillant előttem a csodafeneke. Hű...

Beszélgetés közben megkérdezte, hogy szeretnék-e limonádét. Igent mondtam. Megörült, hogy de jó, akkor csinál. Pár rövid perc múlva visszajött egy hatalmas kancsóval a kezében, de jégkockákhoz segítséget kért. Hohó, férfi feladat - gondoltam -, de addig tököltem velük, amíg szét nem szaladtak a komódon. Már itt újabb szintet léptünk a fondorlatos elveszejtésemben, ahogy sürgött-forgott körülöttem, szinte hozzám dörgölőzve. Hezitáltam, de végül a jégtől lehűlt kezeimmel inkább nem akartam még érinteni, nehogy elillanjon mellőlem a tünemény.
Feldobtam magam a padra. Lili lentről a lábaimtól kezdett krémmel masszírozni. Érezhetően nem az volt a célja, hogy szanaszét kapjon és kegyetlenül letolja a húst a csontjaimról, de nekem most (is) pont tökéletes volt, ahogy a tükörben fenntartott szemkontaktussal kezelte a testem. Záporoztak a témák. Könnyedén váltogattunk a popkultúrális elemzések és a kicsit földhöz ragadottabb kérdések között. Mikor a derekam és a hátam volt a soros, akkor felmászott a padra. Lágyultak a mozdulatok, simítások, s kicsit több sikamlósabb poént engedtem meg magamnak. Lili vette a lapot, s csak úgy dobálta vissza a labdákat... aztán - amikor piszkáltam kicsit, hogy talán túl van öltözve - a melltartót is. Természetesen ezt olyan ambivalens, szerényen dögös, "Te akartad! Kezeld!" pillantással, hogy szinte már felfogni sem tudtam, hogy mibe is másztam bele.

Megőrjítesz, te lány! - gondoltam magamban (vagy ki is mondtam?). Mostmár közelebb akartam tudni magamhoz. Miután kicsit összekapartam a testrészeimet, áthelyezkedtem a tatamira. Féloldalasan feküdtem és gyönyörködtem benne - faltam a szemeimmel (ööö, izé... beszélgettem vele...) -, miközben a kényeztető rész gyakorlati kellékeit készítette elő. Aztán mellém kucorodott. Megsimogattam a vállát, ő pedig hasra feküdt, de felém fordította az arcát és rám mosolygott. A kezem még mindig a vállán volt, aztán csacsogtunk. Beszélgetés közben oda-vissza bókolgattunk és játékosan érintettük egymást. Az egyik összemosolygásnál megpusziltam a vállát, lecsúsztattam a kezem, végig a hátán, le a derekára. Lili "dorombolt" nekem. Először az ujjaimmal, aztán az ajkaimmal jártam be a gerincénél megfeszülő íveket. Amikor leértem a popsijához és hol az egyik, hol a másik oldalon szorítottam rá, akkor megringatta egy picit és nevetett - rám, nekem. Éppen méltatlankodni kezdtem volna, hogy huncutkodik, amikor a mellettem lévő kezével "véletlenül" hozzám ért lenn. Vagy lehet, hogy már én érintettem korábban? Elcsendesedtünk és félig visszafordult felém. Megcsókoltam a nyakát, megérintettem az egyik mellét. Ő a vállamra tette a kezét, s amikor az ajkaimmal a másik keblét kerestem, akkor a hátára fordult. Félresimítottam egy tincset az arcáról és közel hajoltam hozzá. A szemével nem eresztette el a szememet. Lenéztem az ajkaira, picit nyitva. Visszanéztem a szemébe, picit zárva. A puszi talán még szabad, ha a csók nem is. Szabad volt, egy icipici, finom, bátortalan. De a mellei elráncigáltak az ajkaitól, és én könnyen megadtam magam. Körbejártam a halvány, pici udvart, majd a kezemmel megtartva kissé, rácsókoltam a bimbókra. Azok a keblek! Egyszerűen gyönyörűek! Lili lehunyt pillákkal sóhajtott, amikor elindultam a köldöke felé. Hol ide szórtam puszikat, hol oda. Bejártam a teljes felsőtestét, egész a félfrancia bugyiig. A csipke fölé csókoltam, de hiába hullámzott alattam Lili, hiába akartam belefeledkezni (még talán ő is?), inkább átugrottam a tiltott területet - nem akartam visszaélni a bizalmával -, és a combjait kényeztettem tovább.
Amikor visszatértem a finompusziért, hanyatt fordított. Puszilgatni kezdte a mellkasomat, s csúsztatta lefelé a kezét. Aztán valahogy olajat varázsolt, s a következő mozdulattal már csurgatta is rám. Először kézzel, aztán a melleivel kente szét rajtam. Megfogta a kezeimet és magára vonta őket, s mikor elégedett volt, akkor rámcsúszott. Szinte kacsintott, mielőtt leért volna a farkamhoz. A cicik közé vette, ott szánkázott közöttük, s néha kikandikált közülük. A kezével kezdett játszani: megfogta, elengedte, feszítette, tekerte. Aztán megéreztem az ajkai forróságát. Elengedett a kezével és úgy kerültem egyre mélyebbre. Mikor legközelebb rámmarkolt, akkor a nyelve végighaladt fentről lefelé, egész le a zacskóig. Változatosan csinálta, lágyan, vadul, nyálasan, kézzel, kéz nélkül. Nem is bírtam sokáig, felültem, hogy egy kis levegőhöz jussak. Már-már morcos lett, hogy elvettem a játékát. Két kezem közé vettem az arcát és egy kis kegyelmet könyörögtem. Egy-két perc puszis pihenő után nem álltam tovább ellen. Engedtem, hogy bevégezzen. Tudta, hogy hogyan és mit csináljon. Leolvasta, hogy mikor robbanok. Rámérzett teljesen. Amikor visszatértem, akkor segített letakarítani a hasamat, utána barátnősen kilibbent velem a fürdőbe és segített lemosni a hátam is.

A végén, öltözés után kerestem meg a vázát. A bővebb infóban olvasottaknak megfelelő szálakkal készültem, ez a helyszínen sem változott. Szerintem általános mennyiséggel kell számolni, de az élmény minősége sokkal-sokkal magasabb.

Lili rendkívül közvetlen, igazán kedves csaj. Annyira jó fej és játékosan cserfes (jó értelemben), hogy ha kialakul valamilyen szimpátia közöttetek, akkor könnyedén elrepülhet pár óra, nap, vagy hét is (:D) akár - anélkül, hogy megterhelő lenne a vele együtt töltött idő. (Fordított relációban azért kétségek felmerülhetnek... :D)
Érzem, hogy őszintén örült nekem, szeretett velem lenni, vevő volt a vicceimre, de néha - nagyon helyesen! - ki is oktatott és a helyes útra terelt. Szuper kis masszőz, remek partner!