Tegnap voltam nàla, elôre megbeszéltük, de holnap indulàs elôtt11:45-kor is felhívtam, hogy biztos legyen. Minden rendben ment pontossàg mindenek felett.

1-es metro ott àll meg nem messze, a hôsök tere elôtti megàlló. A parkolàst nem tudom, de gyalogosan, kellemes séta, nagyszerû környék.

Biztosan van jobb hely is, de a célnak tökéletesen megfelel, màsodik alkalom, még jobb, mert tudod hovà kell menni, a biztonsàg érzet megvan, tudod, hogy egy nagyszerû szobàba fogsz menni, ahol van tatami, francia àgy, tükör, puffok, hangulat vilàgítàs, szekrények, szobrokkal, szàraz növény, gyapjú szônyeg XD meg miminden.A képek a szobàban készültek.

Nem gyôzöm hangsújozni, csak a szüleit tudom dicsérni, és àldom azokat a napokat, amiket sportal töltött, üzenem neki, hogy karban tartàs mindig legyen folyamatos, mert a külseje csak rosszabb lehet, mert most tökéletes, de az arca az ami rabul ejtett engem, a képek hûen tükrözik szépségét, de élôben is làtni kell, gyerünk fiúk, hìvjàtok bàtran.

A màsodik jobb volt,mindenhol megmaszírozott, de külön figyelmet kapott a felsô hàtam, a vàllam, és a nyakam, tele volt görcsökkel, teljes erôbedobàssal kimaszìrozzta ôket, jajjgattam, és a síràs környékezett, hiàba mondtam neki hüjébbnél hüjébb vicceket, nem tàgított, befejezte amit elkezdett, kigyúrt mint egy tésztàt, az anyjàt lazanyjàt.
Úgy ellazultam mint Seed a kövön, amikor alszik a jégkorszakból.
Mielôt kiment a fürdôbe, megpaskolta a popsimat, és érdeklôdött nem-e vagyok szomjas.
Ezt szeretem benne, hogy oda figyel szinte minden részletre, ahhoz képest, hogy alig aludt pàr óràt elmondàsa szerint, le a kalappal a teljesítményért. Millió csók.

Az ajàndékomat àttnyújtottam neki, ami csoki bombon volt, beszélgettünk egy kicsi, aztàn jött a munka.
Két óràban kettô jàr, elôjàtékban natúr francia, jó 15 percig, hagytam, hogy szopja nyalja, szivja kis kukacot, ami a végére kiràly kobràvà nôtte ki magàt, de leàlítottam, mert egy anakondàt màr nem bírnék kordàban tartani...pedig megnéztem volna, hogy a fekete pàrduc, hogyan viaskodik vele, de úgy döntöttem, hogy kényeztetem a kiscicàt.
A hàtàn feküdt, és én a kislàbújjàtól a feje bubjàig, nyaltam, puszilgattam, simogattam, jó volt nézni, amikor csiklandós neki, és nevet, mosolyog rajta. Nagyon élveztem, a legkiràlyabb, giga mega érzés. A hason feküdt és úgy is azonos kényeztetésben részesítettem. Végül helyet cseréltünk, és megsirattatta kis jankót, megtörölgetett, és a masszàzst kaptam. A végére màsodjàra is francia, de màr nem bírtam, mert màsfél hete minden nap lànyokhoz jàrtok, és vén farkasmjom vagyok én, buta amiért minden nap megyek, és farkas amiért vadàszok a szebbnél szebb csajokra. Bocs Kittana! Köszönöm a munkàdat, veled töltött minden egyes percet élveztem.

A végén, amit örömmel adtam neki oda, megérte az elejétôl a végéig, úgy éreztem magamat, mint egy elégedett vevô, nagyon vàrom a következô randit.

Szomorú vagyok, mert hamar elment az idô, Einsteinnek igaza volt...azt kívànom, hogy Kittana egy forró vas legyen, és érintése egy örökkévalósàgig tartson. Mert annyira jól éreztem magam, hogy egy percnek éreztem.