Telefonon történt, késő délután hívtam, rögtön felvette, háromnegyed órával későbbre sikerült megbeszélni találkozót. Kedves volt, és rugalmas, 1 órára terveztem, ami rendelési időn belüli kezdéssel, viszont azon túl tartott volna, de nem volt probléma, mehettem.

Béke tér közelében lévő utca, rakás tömegközlekedés a környéken, 1-es villamos, 14-es villamos megállóktól pár perc séta. Kocsival napközben (18 óráig) fizetős parkolás az utcában. 18 óra után parkolóhely is akadt, akár a ház előtt közvetlenül is.

Új építésű társasház, szinte "kilóg a környezetből", mellette még régebbi házak. Kapu előtt újrahívás, megkaptam az ajtónyitó kódot, és eligazítást, emelet-ajtót.
Amennyit láttam lakásból az szépen berendezett, belépés után adott az irány: cipő le ajtónál, elfüggönyözött nappali-konyha (gondolom az lehetett) állít irányba Lizzie szobája felé, közlekedőből több szoba (csukott ajtókkal). Gondolom többen is vannak lakásban, de szerintem diszkrécióval nem volt gond, egész idő alatt 1 halk ajtócsukódást hallottam, semmi hangoskodás, jövés-menés nem volt.
Szobában franciaágy, kis polcrendszer, ülőalkalmatosság a ruháknak, hangulatvilágítás, háttérben halk zene szólt.
Fürdőben rakás tusfürdő, fel lett hívva a figyelmem a szájvízre is.

Még telefonban mondtam Lizzinek, hogy Én nem ragaszkodom a minimális ruhában ajtónyitáshoz, felőlem lehet otthoni ruhában is. Kb. úgy is tett, valamilyen "rövidített" fürdőköpenyben várt. Szubjektív dolog, de szerintem nagyon szép, helyes arca van. Hosszú szőke haj, formás idomok, az örökkévalóságig lehetne simogatni, teljesen természetesnek tűnt, semmi agyonsminkelés. Mintha a szomszéd lány, vagy egy fiatal főiskolás leányzó lenne egy fesztiválról (persze nem mindegy melyik fesztiválról).
Vannak tetkói, engem nem zavart.

Érkezéskor kaptam egy pohár itókát, majd törülközőt, és el fürdőbe. Kicsit gondoltam, hogy ez így gyors lenne, de ahogy beléptem és megláttam, nem is akartam sokat várni. Mire visszamentem szobába már ruhátlanul várt az ágyon, na mondom gyorsan feküdjünk oda, és inkább ott hangolódjunk.
Kérdezte, hogy masszást szeretnék-e, de nem éltem a lehetőséggel, inkább csak odafeküdtem mellé. Ami úgy jó is volt, nem vágtunk egyből a közepébe, hanem ott fekve, csak úgy lazán egymást simizve beszélgettünk erről-arról, tetkókról.
Majd olyan nyelves-smárolós, összegabalyodósba ment át a dolog, mint egy klasszikus pettingelős első együttlét. Készültség megvolt, és a "pettingelésből" is natúr franciázás lett, amit nagyon ügyesen, kezezés nélkül csinált, hol csak a végét, hol az egészet eltüntetve, nem hagyva ki a golyókat sem. Kölcsönös franciázás szellemében rákérdeztem, hogy mit szólna 69-hez, mire minden további nélkül már helyezkedett is fölém. Így 69-ben ízlelgettem egy darabig, amikor pedig kezdett közeledni a vég, Ő is szóvá tette, hogy szóljak (jutott eszembe Nekem is, hogy nincs NFVSZ). Úgyhogy helyzetváltás, Én ágy mellé állva, Ő ágyon, kis kézimunkával, így lett végem elsőre.
Letörölgetés, el egy gyors zuhanyzásra, majd megint egymás mellé heveredtünk csevegni - megint visszautasítottam masszást. Már nem emlékszem mi minden volt a téma, lényeg, hogy egy idő után megint az összegabalyodás ment, de - Én kértem - olajos/síkosítós kézimunkával együtt. Így megvolt a készültség, gumi fel, és több pozícióba próbálkoztunk, hátulról, lovaglóban, missziben, de Én valahol elvesztettem a fonalat, nem ment olyan simán, úgyhogy inkább maradt a síkosítós kézimunka. Bár a készültség megvolt, de nem sikerült a végére jutni másodjára, talán több idő kellett volna.
Volt egy óra az asztalon, de nem volt semmi TP, amikor szólt Lizzie, akkor tényleg az idő végén jártunk már. Úgyhogy én fürdőbe még el, majd öltözés. Ajtóban még búcsúpuszi.

Pesti átlag, amiről telefonban is szó volt, utólag tettem le polcra.

Örülök, hogy találkozhattam Lizzie-vel, olyan volt, mintha az ember a fiatal, főiskolás szeretőjéhez menne. Magával ragadó a természetessége, hozzáállása, és úgy érzem, vele még sok mindent ki kellene próbálni. Fel is írtam magamnak, hogy ha arra járok és idő is lesz, akkor még visszatérek hozzá.