Beszamolok.com on találtam rá már korábban.
Péntekre volt egy beszélgetős estém tervezve. Teljesen szabaddá tettem, kipucoltam minden programot, amikor véletlen, mintegy mellékesen kiderült, h nem lesz.
Gondoltam, az így szabadult idő egy látogatásra épp alkalmas.
Timivel nem nagyon sokkal korábban telefonon egyeztettünk az általam kért időpont szabad volt. Ismertette a feltételeket, lehetőségeket, kedves, határozott beszélő.

Őseink kürtösére emlékező tér. Tehát megközelíteni föld alatt is és fölött több eszközzel is lehet. Autósnak fizetős a parkolás. Házszám jól látható, kaputelefon könnyen kezelhető.

A ház tip top, liftből kilépve nyílott a lakás ajtó és beléphettem. Kicsi előszoba cipőtartóval. Nekem a lakás egy labirintus némi túlzással, de ez az én csekélyke értelmem miatt látszott elsőre, kifelé, sőt a tusolásból jövet már egész belerázódtam. :) A szoba franciaággyal, tükörrel, hangulatfényekkel, lepakolós fotellal kellemesen felszerelt, tehát egy szavam nem lehet a környezetre és benne az édes kis virágszál Timivel nagyon kellemes hely. A fürdő meg egy csoda, zuhanykabin, de ezzel a kabinnal a holdra is el lehetne jutni oly felszerelt, ahogy tisztálkodó szer is elegendő van benne. Türcsi száraz, nagy kellemes, kilépő kifogástalan.

Ajtóban - ahogy írja is - utcaiban fogadott. Ad egy kedves jöttem a barátnőmhöz hangulatot. Farmeros hátsóján így is lehet legelészni, küldeni a guvadt optikát. Pici szemüveges lányka, határozott fellépéssel, nincs nyávogás.
Ahogy visszagondolok, van a szemében, talán valami kis szomorúság, de ez rossz szó, inkább valami mélység, valami megfoghatatlan, amitől érezheted, h nem egyszerűen van a világban. Valami több, valami mélyebb az egész pici nő, de kedves szolgálatkész, figyelmes. Egy kis kincs. És akkor még nem részleteztem a fotók teljes valóságot mutató érinthető világát! De fogom részletezni, semmi pánik! Ott voltam!:)

Szobába lépve mutatta hol lehet letenni a ruhát. Míg vetkőztem távolabb ablaknál leguggolt, mint egy nyuszi, Húsvét miatt talán, de valahogy ez volt a benyomásom. :) irány az űr tusiba. (aki most misszi/dogi/nyihaha, folytatást vár inkább hagyja abba az olvasást, bocs.)
Mikorra visszaértem, köntösben volt és mondta 1 pillanat, és kilibbent az ajtón. Kis körülpillantásnyi időm volt és érkezett is, gyorsan levette a köntöst és ott állott előttem, megöleltem kicsi puszi a nyakára, mellét kicsit megfogva, simítva hátráltunk az ágyhoz, majd, mint Dugovics anno, magammal rántva együtt hanyatt dőltünk.. Meglepődött cseppet, de mosolyogtunk a dolgon. Kicsi puszival nyugtázva, h nem jártunk úgy, mint a török :) majd az ágyon jobban elhelyezkedve beszéltük mi legyen a további, bár nem mondtam, h beszélős programom ugrott mégis a pontosítás után beszélgettünk, miközben én minden gömbölyű részét simogattam egy kicsit csintalankodtam a klitoriszánál és alább a boldogság kapun is kicsit betekintettem az ujjammal, ő meg egy helyen igyekezett alapozni a boldogságom. ;) Nekem ez a gumis világ mindig ad egy döccentet. Ezt mondtam is, hogy amikor eléggé stabil a helyzet akkor igyekezni kell. Ahogy beszélgettünk, h mi legyen és amíg az alapozás volt végig informatívan csevegősen, kérdésekre korrekt kereken kedvesen válaszolt, viszont kérdezett, szóval a beszélős programom nagyon jó pótlása volt egy végtelen kedves figyelmes lánnyal. Aztán, h a helyzet keményedett, bár tudom, h a franciája kellemes, finom és a puncija is különleges élmény még is inkább lovaglásra kértem. Mozgott csípőből a létező s talán az anatómia tudósok által lehetetlennek vélt irányokba is előre, hátra, mélyebben, csípőből. Fel-le combból, míg én a selymes popsiját fogtam, markoltam a ritmusra ügyelve, de minthogy rendben ment minden ;) a melleire tértem át, amik csodás kis tenyérbe illő darabok. Aztán megfogtam az egész lánykát és egyszerre átfordultunk neki hanyatt, ekkor kicsúsztam a nagy igyekezetben. :( Kértem forduljon hasra és a befejezést inkább a hátára összpontosítottam, az utóbbi időben ez nagyon bejön. Lecsihadásként a nyakára, vállára adtam puszikat, kicsit hajába fúrtam az orrom. Aztán letörölgettük, amit kellett és még volt idő így kicsit még beszélgettünk. Ahogy mellettem karnyújtásnyira feküdt könyökén támaszkodva, a kérésemre árván, égve hagyott kis lámpa, hátulról világította meg. Mint a középkor festőinek egyik remeke. Általános sötét tónusok, a kis lámpa fénye a tükörből megvilágítja Timi fehér bőrét. A mögüle érkező kicsit erősebb fény biztosította kontúr, válláról bukva gyönyörű ívben derekáról indulva csípőjén át, combja köze azzal a vadítóan szép hármas találkozóval, ami a combok közi vonal és Vénuszának ívét keretezve adták. Mellecskéinek tartása, fiatalok jellemzője, 75-össégének ellenére vagy mellett, marokba illő csodás kicsi íve, a két mellecske állása a fekvés miatt más képen, de hívogatón, elbűvölőn, természetest álltak. És bizony mondom Timivel a beszélgetés is nagyon élmény. Baszélgetéskor is végig figyel, h mire van kedvem és nagyon figyelmes, és beszélgetéskor is, kellemes társalgó. Különleges, kellemes beszélgetéssel zártunk.
Tusi utáni öltözésemkor már ismét ruhában guggolt a radiátornál és onnan beszélt, de ekkor a nyuszisága juttatta eszembe h: Húsvééét! hát én hoztam kicsi ajándékot, át is adtam. Mosolygott, aranyos volt. Az egész ott töltött időért nagyon hálás vagyok.

A telefonban beszéltet érkezéskor asztalkára tettem és időm teltekor maximálisan elégedett érzéssel távoztam.

Timit a fotók és beszik alapján is nagy kincsnek gondoltam, de így, hogy lehetett szerencsém ott lenni, élvezni a vele töltött időt, talán hálás is vagyok a véletlenért, h kiderült szabad az estém, miközben nem vesztettem a beszélgetés nekem fontos élményét.