Telefonon történt, a múlt csütörtököt megelőző kedden. Első beszélgetésünkkor tájékoztatott a lehetőségekről, kérdésemre KIEMELTE, hogy kölcsönösség lehet, de szex NEM (ennek később még lesz jelentősége), majd miután érzékelte, hogy én inkább a sötét oldalon szoktam járni, mondta, hogy szerinte mi sose fogunk találkozni. Pár óra múlva visszahívtam, hangjában (kellemes) meglepetés volt, és megegyeztünk csötörtök reggelben. Szerdán, mivel elég erős náthás tüneteket produkáltam, felhívtam, hogy mi legyen, de végül abban egyeztünk meg, hogy mindenképpen elmegyek, max adogatja a papírzsebkendőket. Kedves és korrekt volt.

Az Istenhegyi úton van fölfelé (ha lentről mész : )). Már közel van a szamos cukrászdához. Busz is közel áll meg a házhoz. Én egy kicsit lejjebb álltam meg a házhoz képest, a tavaszias csípős reggelben felsétáltam egy-két perc alatt.

Buda nagyon jó részén van, szeretem ezt a környéket. Ennek megfelelően a lakás is kielégít minden igényt (hát még a lakója!). Ahogy néztem, több masszázsszoba van egymás mellett, a hátsó (közös?) helyiség paravánnal van leválasztva. Miután belépsz a bejárati ajtón a házba, lefelé kell indulni, de gondolom a másik oldalon gyönyörű kilátás nyílik. Mondjuk ehhez nem volt szerencsém.

Egyszóval: gyönyörű. Magas nyulánk alak, szép arc, hosszú haj, sajnos összefogva. Már a képeit nézve beleborzongtam szőke sörényének látványába, szívesen vettem volna, ha kiengedett hajjal fogad. Ennek verbális kommunikációjara nem került sor, csak a szívem vérzett befelé. Egy szexi, csinos piros szettben fogadott.

1. Felvezetés, mert nem masszázzsal kezdtünk:
Megérkezésem után a szokásos, vetkőzz le, hol vetkőzöl, mit enged a komfortzónám, stb. Én már nem vagyok ilyen helyen szégyenlős, ledobom magamról a ruhát, aztán elügetek fürdeni. Előbb-utóbb úgis feltárul az igazság. Visszajöttem, ő még a piros szexi szettben volt. Meginvitált az ágyra, aztán megkérdezte, hgoy lekerüljön-e róla a ruci, igenlő válaszomra pedig háttal állva nekem, előrehajolva (feltárulkozott minden) tolta le magáról a piros cuccot. Sudár, karcsú alakjának hatásával nagyon is tisztában van. Az egész lány nagyon ott van. Aztán mellém feküdt, györnyörű, finom bőre hozzám ért.

Szóval ott hasaltunk egymás mellett, és kérdezte, hogy én akarok-e valami aktivitást, és hogy később nagyon olajosak leszünk. Mondom persze, de csak pár másodperc múlva esett le, hogy akkor ennek most van itt az ideje. Elkezdtem simogatni, nagyon finoman, végig a hátát, a fenekét, csókolgattam is, puszilgattam, nyalogattam végig a gerince mellett. Édes pici fülei vannak, ez még feltűnt. Aztán a mozdulataim egyre lejjebb csúsztak, simogattam a belső combját, végighúztam a szeméremdombján és az ánuszán, semmi tiltakozás. Egy idő után bekéredzkedtem a lába közé. Finoman kezdtem el nyalogatni, és az első pillanatokban nem voltam biztos benne, hogy bármilyen sikert is el fogok érni. Nem egy megjátszós típus, nem kezdi dobálni magát, átszellemülten feküdt, bal kezét behajlítva a szájához tette, teste időnkénti rezgéseiből, hullámzásából, és a sóhajaiból következtethettem csak, hogy jó úton haladunk. Nekem ez tényleg nagyon fontos. Aztán elkezdett hangoasabban lélegzeni, kezét ide-oda vetette, majd a lábát a vállamra téve tolt el magától, félreérthetetlen módon jelezve, hogy most jó volt neki. Pár másodperc múlva ott folytattuk ahol abbahagytuk. Én nyaltam, ő sóhajtozott, aztán pár perc múlva megint elment, láb megint a vállamon. És még mindig folytattuk. Ekkor már az ujjammal is bekéredzkedtem, és pár finom körkörös mozdulat után bebocsátást nyertem. Harmadik élvezése egyértelműen gyorsabb és intenzívebb volt. Oh my god. Elképesztően kívánatos volt, elképesztően megkÍvántam.

Azért írom le ezt ilyen részletesen, hogy lássátok feleim, nem indult ez rosszul egyáltalán. Még bármi lehetett volna belőle. Még akár a legjobb barátokként is elválhattunk volna, kölcsönös tiszteletünkről és szeretetünkről biztosítva a másikat és jelezve, hog alig várjuk a viszontlátást, mert élvezzük a másik társaságát, gyönyörünket leljük abban, amit a másik csinál velünk. Lehetett volna ez egy beautiful friendship kezdete. Hogy nem így lett, az Gollamnak köszönhető. Ismeritek Gollamot, ott lakik a fejünkben és hülyeségeket dumál nekünk vagy helyettünk. Szóval ott feküdtem egy végtelenül kívánatos nő lábai között, és Gollam a következő mondatot mondta az én számmal: Szeretkezzünk! Vagy talán kérdezte(m): szeretkezzünk? Sajnos az addig jól felépített varázs ott helyben, a szemem láttára dőlt romhalmazzá. A kívánatos nő szemében kihúnytak a fények, elhúzódott tőlem, először vizsgáztatni kezdett, hogy tudom-e, mi a különbség a szexpartneri látogatás és az erotikus masszázs között, és hát mivel ezt már tisztáztuk, és mivel én magam nem lévén képes egy épkézláb mondatot kinyögni, csak ööö-ztem szánalmasan, ő mondott még valamit a kisujjáról és a fél karjáról, azzal kiviharzott a szobából mosakodni. Rohadj meg Gollam!

2. Masszázs&levezetés (de még nem a kocsiban a hegyről : ))
Visszatértekor megpróbáltam menteni a menthetőt, de hajthatatlan volt. Hasamra parancsolt, és elkezdődött a masszázs rész. Én bűntudatosan hevertem ott, és próbáltam élvezni, ami nem volt nehéz, mert rohadt jól masszíroz. De ebben már semmilyen személyesség nem volt, a profi masszőr tette a dolgát. Az mindenképpen pozitívum volt, hogy ez a rész is megfelelően hosszú volt, semmit nem spórolt le belőle, és valószínűleg a mennyekben lettem volna, ha nincs a feszkó közöttünk. Néha kérdeztem a zenéről, ami ment a masszázs alatt, de nagyjából ez volt minden kommunikáció közöttünk. Hogy mennyire csak a profizmusa működött már ekkor, az akkor látszott, amikor megfordultunk és elkezdte a csúszkás részt. Bocs először a hátamon csúszkált, és csak aztán fordultunk. És még így is sikerült merevvé varázsolnia, és nem rajta múlt, hogy a végén nem mentem el. Egy idő után lementem, ő meg nem erőltette tovább, közölte, hogy ennyire volt képes, és ezt is csak nehezen sikerült kierőszakolnia magából. Ez ha nem is látszott, de érezhető volt. Zuhanyozni egyedül mentem, hátlemosást az előzőek miatt érthető módon nem ajánlott fel. Öltözés közben még megbeszéltük, hogy nem lesz következő alkalom (kár), bár én még próbálkoztam a krisztusi megbocsátás és második esély mellett érvelni, de mindhiába. Közöle, hogy nem tudunk egymásra hangolódni, és akkor nem érdemes, valamint, hogy már a telefonban érezte,hogy nem fog működni a dolog. Ő mondta a magáét, hogy ha szexre vágyom, akkor szexpartnerhez menjek, én meg nem tudtam neki elmagyarázni, hogy ez itt más volt, ez a pillanat varázsa volt, semmi előre tervezés. Közölte továbbá, hogy hamarabb fog elfelejteni, mint ahogy az ajtó becsukódik mögöttem, amit sajnálattal hallottam, mert mint más embertársaim, én is szeretek nyomot hagyni magam után. Hárman léptünk ki az ajtón tehát, én, Alízban hagyott emlékem szorosan a nyomomban, és Gollam a fejemben (kapd be Gollam).

Kiérve az utcára, nagyjából annyit tehettem, hogy nem kerítek nagyobb feneket a dolognak Alíz fenekénél, márpedig Alíznak pompás és nagynak egyáltalán nem nevezhető feneke van. Még felmentem a közeli cukrászdába, ittam egy capucinot, és az élet furcsaságain merengtem, a télikertes részben ücsörögve. A közeli plakátról Kálmán Olga nézett rám, alatta a szöveg: Álomország. Hát Olga, ez ma itt nem igazán az az ország.

Korrekt, annyi amennyiben megállapodtunk, utólag letéve a kis asztalkára.

Azt hiszem, minden értő fülnek lejött, hogy ez itt nem egy lehúzós beszámoló. Egy szerencsétlen helyzetet próbáltam meg részletesen leírni a magam szerény eszközeivel, a túlzott komolyságot itt-ott némi derűvel oldva, melynek én voltam az okozója. Alíz minden tekintetben szenzációs partner, a masszázsa finom, kellőképpen erős, de azért nem tépi le a hátad, a csúszkája eszelősen jó, amit pedig a kezével csinál az olajos farkadon, az elképesztő, és a kölcsönösség is túlszárnyal minden előzetes elképzelést. Képzelhetitek, mennyire sajnálom az események ilyetén való alakulásást. Gondolom, azt gondolta rólam, hogy hiába figyelmeztetett, csak azért is gonosz szándékkal mentem, de én ennél sokkal spontánabb idióta vagyok. Ahogy írtam, a legritkább esetben tervezek előre, a pillanatok nagy tisztelője vagyok, de a pillanat néha rossz tanácsadó a valósághoz való korlátos viszonyulásából következően. Most is felhőtlen örömmel közelítettem meg az objektumot, vártam ezt a találkozót nagyon, és tényleg sajnálom hogy így alakultak a dolgok. Én még biztos fogok próbálkozni, hogy viszontlássam Alízt, ez is jelzi tán, hogy úgy gondolom, kincset találtam, melyet botor módon elkótyavetéltem. Addig is üdv uraim, Alízhoz (és nem ra) fel!