Biának az évekkel ezelőtti fotóira is emlékszem, mindig is tetszett, de azokat látva még nem éreztem olyan olthatatlan vágyat a meglátogatása irányában, mint amikor az új fotósorozata felkerült - ami kétségtelenül szenzációs. Egy magányos vasárnap délutánon írtam is neki egy érdeklődő sms-t pár hónappal ezelőtt, amire a privát számáról válaszolt igen gyorsan, nagyon kedvesen és érdeklődőn, váltottunk még pár sms-t, ígértem, hogy meglátogatom hamarosan, az ezt követő három hónap során is kommunikáltunk néha, telefonon is, de inkább sms-ben, volt, hogy sürgetett és számon kért, hogy miért nem látogattam még meg. Ez furcsa volt, egyben izgalmas is: furcsa, mert alapvető szereptévesztés egy itteni vendéget ezért számon kérni, kivéve, ha egy leegyeztetett időpontban nem jelenik meg, másrészt, izgalmas volt, hiszen ez annak a jele volt, hogy emlékszik rám, mi több, érdeklődik és kíváncsi rám, ez minden, csak nem "futószalag" és ez nekem tetszik, szeretek "kiváltságos bánásmódban" részesülni... :-) Egy hónapra előre, a születésnapomra ígértem neki A látogatást - egy különleges lány társasága egy különleges estére -, végül - bevallom - nem kockáztattam, egy bevált kedvencemet látogattam meg aznap este, aki hozta a szokásos és kiszámítható formáját, igaz, mindenfajta emlékezetes "plusz" nélkül. Bia pár nap múlva immár nemcsak számon kért, hanem egy enyhén sértődött sms-t írt, hogy várta, hogy keresni fogom, nem tettem meg, most már ne is keressem. Én nagyon kedvesen igyekeztem reagálni neki, kifejtettem, hogy értelmetlen dolog egy idegent számon kérnie, nem vagyok a pasija (sajnos vagy szerencsére, ki tudja), mindenesetre tetszik, hogy ilyen kis lelkiismeretes (vagy inkább "lelkizős") és ezer örömmel mennék hozzá a közeljövőben. Visszaédesgettem, utána egy fél napig vibereztünk, úgy éreztem, ez a lány nagyon kíváncsi rám, én is az voltam rá, megbeszéltünk egy másnap esti randit nála. Picit még módosított aznap, egy órával későbbre, de ez már nem tudott eltántorítani a találkozótól. Ekkor már úgy akartam, mint egy falat kenyeret.

A Rendőrpalota mellett egy kis utca a cél, tömegközlekedéssel rendkívül könnyű megközelíteni a tetthelyet, autóval sem bonyolult, a parkolás az esti órákban nem lehetetlen.

Egy néhány emeletes új társasház emeleti lakása a helyszín, hangulatosan, (utálom ezt a szót, de) igényesen berendezve. A folyosószerű előszoba végén tágas nappali, félhomály, itt le tudtam dobni a ruháimat egy fotelre, közben az asztalra tettem az ajándékaimat egy üveg pezsgő, egy kis édesség és egy boríték formájában. A már előzetesen is kialakult "barátnő feeling" miatt illendőnek érzett rózsaszálat már az előszobában átadtam, amikor Bia a nyakamba ugrott és megcsókolt. Visszatérve a helyszínre, a nappaliból nyíló hálószoba közepén egy tágas és masszív franciaágy terpeszkedik, mellette tükör, fölötte polcok. A fürdő átlagos méretű, de tökéletesen megfelel a célnak. Összességében, akkor sem tudnék bármibe is belekötni a helyszínt illetően, ha akarnék. Tökéletesen rendben van.

Bia (nehezemre esik így nevezni, én a keresztnevén hívom) nem sok mindent takar ki magából a fotóin: sejthető, kivel fogunk találkozni. Előzetesen én is próbáltam "összerakni" a mozaikot az arcáról, nem sikerült maximálisan, de nem mondom, hogy bármilyen meglepetés ért volna. Szép lány. Hosszú, fekete haját, szerintem, hajlakkal turbózza fel, én jobban szeretem a sima, egyszerű, hosszú hajat, esetleg feltűzve - utóbbit a végén megmutatta nekem, dögös volt. Kérésemre a képen is látható fekete tangában, tűsarkúban és egy hasonló színű melltartóban fogadott. Nagyon kellemes látványt nyújtott. Az alakja összességében nagyon jó, tesz is érte, nem az a típus, aki csak a "genetikában hisz", rendszeresen edz, mégis van egy pici hasa, de ez még jól áll, és az eredetileg nyilván nagyon pici ciciket is megcsináltatta, a végeredmény igen esztétikus lett. A popsija nagyon kellemesen formás, én a picit szélesebb csípőért és a karcsúbb derékért, no, meg a természetes mellekért vagyok odáig, de mondom még egyszer: összességében mégis tökéletes az összhatás, úgy jó csaj, ahogy van. Előzetesen picit szabadkozott, hogy csak a hét második felében megy fodrászhoz, kozmetikushoz, meg műszempillát csináltatni, ezért nem lesz "fullos", mondtam, hogy ez engem nem zavar, szeretem a természetességet, alul is találkoztam egy kis "természetességgel", de különösebben ez sem zavart - igaz, itt nagyon tudom értékelni a tükörsimaságot.

Amikor a várva várt találkozó elején nem kis termetemmel betoppantam a résnyire nyitva hagyott ajtón a félhomályos előszobába, nem láttam senkit, egy "hahó"-val jeleztem, hogy bent vagyok, mire egy "mindjárt" után megjelent a félhomályban Ő. Végignézhettem, ahogy egy szál fehérneműben és tűsarkúban végigvonul a folyosón - és itt a VONUL szó a leghangsúlyosabb -, megölel, a nyakamba ugrik szinte és megcsókol, majd örül a virágnak. Fürkészve sokat néztük egymást, a nappaliban is, ahol ledobáltam a ruháimat. Egy alsónadrág maradt csak rajtam, így vezetett a hálószobán keresztül a fürdőbe, útközben megmarkolta a láthatóan már meredező farkamat, egy nehezen visszafojtott, félhalk "húha" kíséretében. Frissen fürödve csak egy "rutinellenőrzésre" ugrottam be a vizes helyiségbe. Hamarosan a hálószobában találkoztunk újra, ahol kb. a képen látható pózban várt, az ágyon ülve, nekem háttal, félig hátranézve. Nem sokat haboztam, hogy mögé kerüljek, megöleljem, megcsókoljam, az ágyra és magamra húzzam. Amíg az ölembe ülve csókoltam, közösen "leszereltük" róla a melltartót, megismerkedtem az ikrekkel, de a derékon aluli rés(z)ek jobban izgattak, kibújtam alóla és doggyban hagyva a kisasszonyt megszabadítottam a tangától és hátulról csókolgatni, majd szenvedélyesen nyalni kezdtem, teljesen beletemetkeztem a formás popsiba, sóhajtozott, élvezte, de nagyon nem vadulhattam, érzékeny a heves tapintásokra a bőre, ezért mindvégig igen gyengéd voltam (persze, nem esett nagyon nehezemre). Kis kényeztetés után hanyatt dőltem, ő bukott rám, lelkesen ismerkedni kezdett a nemesebbik szervemmel, kellemes volt és szép látvány, kisvártatva gumit húztunk, beleültettem alkalmi kedvesemet, hol ő mozgott intenzívebben, hol én, majd én kerekedtem felülre. Olyannal már találkoztam, hogy valakinek a mellei vagy a csiklója igen érzékeny, de neki sokszor a nyaka, a válla is az volt, nem kellemetlenül és nemcsak amikor orgazmusa volt, hanem szeretkezés közben is, gyakran összerezzent, ha csókoltam a bőrét különböző pontokon. Az első kört végül hátulról zártuk, kérte, hogy legyek óvatos, ez a fentiek ismeretében nem is volt kérdés, úgy csináltam, hogy ő is kellemesen érezze magát és én is... Nekem ez különösen sikerült. :-) Az első aktus után felbontottam a pezsgőt, hanyatt fekve a fejem fölé nyúlva el is értem a polcon két pezsgős poharat, már öntöttem is nedűt, koccintottunk, beszélgettünk, ölelgettük egymást. Volt pár pillanat, ami maga volt a TÖKÉLY, egyébként, amikor az ember azt kívánja, hogy bárcsak örökké tartana. A pezsgő és a csókok után még valamit alaposabban meg akartam - újra - ízlelni, és az bizony ott lapult a finom kis combok tövében. Szorgalmasan tevékenykedtem a kis kagyló körül a nyelvemmel és mivel már alaposan elő volt készítve a "terep", így a beteljesülés sem maradt el. Ezután hasra feküdtem, picit masszírozni kezdte a hátam, mentegetőzött, hogy még nem profi, de tanulja, hogy kell, nem baj, jól esett az érintése, amikor pedig a hátamra feküdt és a nyakamat és a fülemet kezdte finom, érzéki, nyálas csókokkal beteríteni, hát, az valami hátborzongatóan kellemes volt. Kérte, hogy forduljak meg, bár képesnek éreztem magam a következő bevetésre, de valahogy nem akartam erőltetni, olyan jól éreztem magam úgy, egyébként, de ő nem hagyta annyiban, ezt most ő akarta... Hanyatt feküdtem és azonnal "birtokba vett", ezúttal nem finomkodott, vad, izzó, forró franciát mutatott be, nem akartam így "végezni", a megfelelő védelem felhelyezése után ismét beleült picit, majd misszionárius következett és végül onnan felhúzva, az ölembe ültetve mentünk el - mindketten, másodjára is.
Nem néztük az órát, jól éreztük magunkat, csodás este volt, a pezsgőt lelkesen kortyoltam, így még vidámabb lettem a végére, de, sajnos, mindennek eljön a vége, így hamarosan távoztam a fenti eseménysor után.
A legvégén az egyik legszebb pillanat az volt, amikor utánam kellett, hogy jöjjön a lépcsőházba, mert zárva volt a bejárat, egy könnyű kis topban és egy szűk farmerben eszméletlen szép volt, jó volt újra megpillantani, igazi barátnős öleléseket és búcsúcsókokat kaptam.

A csókkal együtt a pesti átlag duplájával készültem erre nem mindennapi élményre. A különleges szituáció (pezsgő, virág, barátnő feeling, várva várt randi jelleg) és az óra nem nézése miatt (közel két órát voltam nála) így is megérte. Nem kérdés.

Sok tekintetben kettős érzéseim vannak/voltak Vele kapcsolatban: egyszerre érzéki szerető és érzékeny kislány; profi szolgáltató és bájos, odaadó "barátnő"; szerény, vidéki kislány és büszke primadonna - összességében mindezek különleges elegye és mindezektől igen izgalmas teremtés. A "barátnő feeling" fogalmát sikerült számomra újraértelmeznie: az előzetes, kíváncsi és számonkérő sms-ek, a helyszínen tapasztalt, megjátszás nélküli, közös élmények, a találkozó utáni "jóéjtpuszi" sms-ek, majd a szükségszerű "elhidegülés" :-) egy kerek egészet alkotnak. Tudom, hogy ez mind Ő és, hogy nem tudja magát megjátszani, mégis, mindent összevetve, első osztályú Műsor volt.
Sokat gondolkodtam, hogy közkinccsé tegyem-e a történteket - a festő sem adja el az összes képét, legjobbakat, a legkülönlegesebbeket megtartja magának -, az eseményektől kellő távolságra azonban (február elején volt mindez) úgy döntöttem: adjuk meg a népnek, ami a népé...