Alízra nagyon kíváncsi voltam, de úgy éreztem, hogy egy randevú előtt egy kicsit jobban meg kell ismernem. Figyeltem az oldalon a tevékenységét, néha összefutottunk, néha kóstolgattuk egymást (akár a csevegőjében, a fórumon, vagy privát üzenetben), de direkt megközelítés egyik részről sem történt. Jó darabig érleltem magamban a találkozást. Ő nyilván nem foglalkozott a kérdéssel. :)
A végső lökést egy itteni "kollégával" folytatott diskurzus adta meg (Köszi! :D), így aztán egy kis félreértés tisztázása után érdeklődtem is Alíznál egy lehetséges időpontról privátban. Akkor még nem tudtunk megfelelő napot találni, de nem sokkal később már ráértünk egyszerre is.
VTR-en lefixáltam az egyik estéjét, amit aznap délelőtt még pontosítottunk egy telefonbeszélgetés közben. Kedves, de egyben kacérkodó hangja van, a kóstolgatós stílusát akkor még nem merte egyben lenyomni a torkomon, de azért egy kis demót már kaptam belőle. :)

A térképen a jelölés nagyjából megfelelő, de inkább nem. A pintől azért gyalogolni kellene egy pár percet (éjszaka egyébként szenzációs a kilátás), de nem kell pánikba esni, mert egyrészt úgyis megkapod előre a pontos címet (én már privátben kikönyörögtem tőle a rettenetes memóriámra hivatkozva), másrészt szinte a ház előtt tesz le a busz. A metrótól kicsit messze lenne futva, a Délitől inkább valamelyik 21-est javasolnám. Az ingyenes parkolási lehetőségekről lehet Alíznál érdeklődni, biztos tud ajánlani megoldást a problémára, ha jó kedve van - vagy elnavigál a Jánoshegyi Kilátóhoz, ha nincs. Hazárdjáték.

Miután finoman pikírt hangnemben érdeklődött, hogy azért a számokat sikerült-e megismernem az iskolában, amikor felhívtam bátortalanul, hogy talán megérkeztem, már csak finoman mertem jelezni, hogy a házszámban azért van speciális karakter és betű is... Ezután pedig az utaláson, hogy majd próbáljak meg felfedezni némi összefüggést a kapucsengő száma és varázsajtó száma között már csak átlibbentem. Mélyvízbe lettem dobva, na. Aztán ott még ráugrott a fejemre egy épp akkor hazaérkező lakó, majd mikor feljöttem levegőért a lépcsőházban tartózkodó közműszolgáltató alkalmazottak leb.sztak, hogy milyen "Jó napot", amikor már este van?! Pedig én csak egy egyszerű "Hello"-val köszöntem nekik.
Szóval a kedves kis lakás előszoba-konyhájába nagyon feldobva toppantam be. Benn diszkrét félhomály fogadott és egy nagyon kellemes jelenség (de róla majd később, ha Alízt is kitárgyaltam már a következő részben :P). A bejárattal szemben lévő szoba volt a miénk - egy nagy komóddal, zenegéppel, kerevettel, fogassal, egy egész falnyi tükörrel (az összezsugorodott egóm simán elfért benne) és a helység nagy részét elfoglaló, hatalmas tatamival. Az induláskori általános szégyenérzetemnek megfelelő mértékben lehánytam a ruháimat, majd Alíz megmutatta, hogy a szemközti egyetlen ajtó közül melyik mögött találom a fürdőszobát. A kád elhelyezése praktikus, onnan kicsapni a vizet elég nehéz volt. A combjaim közé szorított zuhanyfejjel, a folyosóról beszűrődő fütyörészéstől megzavarodott totyorgással azért csak megoldottam! A fő csapásiránnyal ellentétben itt Sensodyne szájvíz volt: kevésbé erős, de jó. Gondolom ezért (is) kikapok majd, hogy megjegyeztem. :)

Kicsikét tartottam tőle, hogy majd jól fölém magasodik, de tapintatból, vagy véletlenül mezítláb fogadott. Jól meglepett vele, hogy azonos magasságból nézett vissza rám. Pedig még rosszul is emlékeztem a magasságára. Jól megnézett magának a kék szemeivel, én meg rácsodálkoztam, mert nem ilyennek képzeltem. Se nem jobbnak, se nem rosszabbnak, másnak. Ezzel most jól nem mondtam semmit, úgyhogy magyarázom: egyáltalán nem csalódtam, nagyon szép nő, nekem elsőre Mihalik Enikő ugrott be róla. (Remélem, most megnyugodtatok!)
Az egész lényére nézve nagyon finom, csodálatos nő. Én nem hiszem el a kiírt korát! Szerintem iszik valami fiatalító bájitalt, vagy szűz, félénk férfiak vérét gyűjti, mert némelyik - nála akár 10 évvel - fiatalabb lányka nem néz így ki, nem ennyire feszes, nem ilyen fiatalos. Egy általam meghatározhatatlan színű (valahol a barackvirág és rózsaszín között?) egyrészes semmiségben (igen, a típusát sem tudom...) fogadott. Lehet, hogy nálam nem látta az elégedett vigyort, de én befelé nagyon mosolyogtam. Aztán, amikor pőre valójában fedezhettem fel, nem tudtam betelni a nagyon szép és formás melleivel, a lapos hasával, a tökéletes ívű fenekével, a hívogató puncijával. Igazi, természetes, észveszejtően jó csaj.

Miután visszatértem a fürdő eláztatásából, kihúztam magam és délcegen ledobtam valahová a törölközőmet. Aztán farkam behúzva elhelyezkedtem, az utasításnak megfelelően, hason, pontosan a tatami közepére. Sajnos éppen a két széltől való egyenlő távolságot ellenőriztem a karjaimmal, így lemaradtam Alíz lemeztelenedésétől. Illetve megemlítettem ugyan közben, hogy szívesen segítenék, de a "már késő" megjegyzéssel nem akartam vitába szállni. :)
Mellém helyezkedett, azonnal megteremtette a testi kontaktust. Talán tesztelt, hogy mennyire vagyok heves, s rákérdezés nélkül próbálta úgy alakítani a szeánsz menetét, ahogy én a legjobbnak érzem. Beszélgetni kezdtünk, én féloldalra fordulva simogattam közben a vállát, a hátát és a fenekét. Az egymásra hangolódás után hozzákezdett a masszázshoz. A fogások pontos részleteire nem emlékszem, mert annyira belemerültem a beszélgetésbe, hogy erre eleinte nem is figyeltem. Inkább félig kitekeredett testtel, felé fordulva ittam a szavait (a vendégsztereotípiákról, zenéről, hivatásokról, az igazi vs. megjátszott orgazmusokról stb.), amíg amolyan igazi Alízos fricskával vissza nem terelt a helyes testtartásba. Innen inkább a párnába mormoltam a válaszaimat és figyeltem, ahogy ráül puncival a combomra, vagy a derekamra helyezkedve gyúrja ki a csomóimat. Vittem neki munkát rendesen, de ő egynek sem kegyelmezett. Amikor a karjaimat masszírozta, akkor újra próbáltam kotnyeleskedve lopni egy-egy érintést a szabad kezemmel, meg azzal is kalimpáltam, amelyik épp nem volt szabad. Nem hárított, még az is elképzelhető, hogy tetszett neki a vergődésem.

Következő lépésben egy kicsit bővebb olajhasználatot éreztem. Csúszkálni kezdett rajtam. Ekkor éreztem először a melleit. Nagyon felizgatott velük. Hátranyúltam, ő belecsókolt a nyakamba, ajkaival megérintette a vállam. Amikor legközelebb felfelé közelített, akkor hátrafordítottam a fejem, hogy összeérhessen a szánk. Sajátos rendszerben csúszkált rajtam, de pont így volt jó. Használta a kezét is, hol besimított, hol végigvezette az oldalamon a kezét. Megfordultam, arcomhoz közeledtek a félig nyílt ajkai, elcsattant egy csókkezdemény. Mintha éreztem volna egy pillanatra a nyelvét is, aztán elszakadt tőlem.
Hasra csúszott és testbeszédével utalt rá, hogy most már én is kezdjek vele valamit. Fekvőtámaszban elhelyezkedtem felette, s a tarkójától indultam a csókokkal (a válla a nyaka környékén csikis, aranyos :P). Végighaladtam a gerince mellett jobbról és balról is, fenekét csak futólag érintettem és "szaladtam" tovább a lábai irányába. Végigpuszilgattam a combjait, a vádliját, a lábfejét, ahogy felhajlítottam a lábát. Elindultam visszafelé, s ahogy az arcához érve az ajkait kerestem, a farkam hozzáért a popsijához. Az egyik lábam betettem a combjai közé, erre ő kiemelte a csípőjét és hozzám dörgölőzve mozgatta fel és le. Egyik kezemen támaszkodva a másikkal megfogtam a nyakát, majd az oldalán végighaladva levezettem a fenekéhez. Lejjebb csúsztam és rácsókoltam a kétmarokra fogott popsira. Erre megfordult, felvitte a karjait és átadta magát nekem. A köldöke mellett haladtam felfelé a melleihez. Egyiken a szám, másikon a kezem. Itt a nyelvem, ott az ujjaim játszottak, aztán csere. A háta alá nyúltam - ő közben a punciját a lábai között lévő combomhoz dörzsölte - és megcsókoltam. Ezúttal nem viszonozta, nem ízlettem így neki, vagy egyszerűen csak nem vágyott rá(m) így. Lehunyt szemmel hagytam ott, már lefelé vágytam a puncihoz. Lassan, gyengéden kezdtem hozzá, körkörösen közelítettem. Először egy kicsi, aztán egy hosszabb érintés a nyelvemmel, s kezeim közben kusza utat jártak, a hasa, a mellei, a csípője körül. Néha találkoztak az ujjaink a keblein, de egy idő után már mindkét kezemmel lenn segítettem, hogy egyre közelebb kerüljön. Váltakozva, nyelvháttal a csiklón, nyelvheggyel mellette kényeztetem. Egyik kezem ujjai a nagyajkak körül játszottak, a másik kezemmel óvatosan lejjebb is kalandoztam. Aztán Alíz sóhajaihoz mérten egyre mélyebb lehetett minden mozdulatom és érintésem. Nem adta könnyen magát. Nagyon nem. És aztán le is tagadta. :)
Kicsit megtakarítottam magam és elhelyezkedtem háton, ismét szigorúan a tatami közepén. Alíz olajért nyúlt és egy csomót rám pazarolt. A combjaimra ülve bőven csurgatott magára, öntött rám is, majd bekente a punciját és a fenekét is. A mellein segítettem szétkenni, ahogy közelebb jőve megfogta a makkom és puncival körbeölelte a farkam. Elképzelésem szerint kaján vigyorral, de ki tudja?! Elkezdett előre hátra csúszkálni. Szabad kezével a mellkasomra támaszkodott, hátrébb csúszott kicsit, de nem engedett el, s amelyik kezében eddig voltam, azzal izgatott tovább. Hátraveszítette és ráfogott a másikkal is. Itt már teljesen rábíztam magam. Visszahelyezkedett az előbbi pozícióba, de ezúttal elengedett kézzel kergetett az őrületbe. Egyre csak gyorsított és gyorsított, megtámaszkodott és mélyebben vette ő is a levegőt - én meg már csak vinnyogtam a kéjtől. Édesen kínzott, a határon tartott, de még nem akartam elmenni. Pihenésképpen hátrafeszített és beillesztett a popsipartjai közé. Biztos, hogy vigyorgott rajtam, hogy kontroll nélkül vonaglok csak. Sok időt nem adott, újra belekezdett a táncba. A kezével vezetve segítette az illúziót, amíg rá nem robbantam a hátára - de letagadtam.
Valamikor letakarított. Nem emlékszem. Teljesen az élmény hatása alatt voltam. Hanyatt fekve hevertem kivégzetten. A példás logisztikának köszönhetően (Alíz egy control-freak... :P), a magamhoz térést követően zavartalanul elmehettem zuhanyozni és Alíz tippjének hála: sikerült maradéktalanul eltávolítani magamról az olajat.

Nem akartam rendezni azelőtt, mielőtt megkaptam volna a vizemet, de miután ezt is letudtuk a hancúrozás után, rákérdeztem. Másfél óráért, a társaságért és a tökéletes szeretkezés-illúzióért szerintem megfelelő.

Alíz egy (számomra) megfejthetetlen nő, de pont ettől annyira vonzó is. Nincs benne hamisság, azt kapod, amit szerinte abban a pillanatban érdemelsz. Én megvallom őszintén éreztem egy furcsa kettősséget irányomba. Nem tudom, hogy ez attól volt-e, hogy másra számított, vagy attól, hogy nem voltam számára eléggé szimpatikus és/vagy egyáltalán nem jöttem be neki. (Antipatikus nem lehettem, mert akkor - őt ismerve - simán kipenderített volna.) Mindennek ellenére én nagyon jól éreztem magam a társaságában, kicsit fel is dobta a mazochista énem, ahogy szívta a vérem. Lehet, hogy egy másik napon, egy másik találkozás alkalmával máshogy történnének a dolgok, de most ez is nagyon jó volt.