SMS-ben kértem időpontot, aztán végül elsőre nem, de egy héttel később már tudtunk közös nevezőt találni. Gyorsan és készségesen válaszolt mindig.

Az Istenhegyi út tetején egy kis, szűk utcában van a társasház, BKV-ról nem tudok nyilatkozni, de tippem szerint a legközelebbi megállótól 5 perc séta lehet.

Földszinti lakás – ami a hegyoldalba épült háznál azért mást jelent, teljesen megfelel a célra. Tisztaság mindenhol, fürdő rendben, tatami elég nagy. Már korábban említették a kilátást a lakásból…nos, erre tényleg nincsenek szavak, látni kell. Csakúgy, mint Marát.

A képek és a bemutatkozás alapján döntöttem el, hogy meg fogom látogatni (milyen meglepő), akkor még nem volt beküldött beszámoló. A képek természetesen róla készültek, fedik a valóságot, nincs photoshop hókuszpókusz, mint néhány más hirdetőnél, ahol olyan homogén bőrfelületek „keletkeznek”, hogy olyan csak a mesében van. Nyilván itt a kölcsönösség hiánya miatt ennek látszólag nem lenne jelentősége, de azért természetesen van. Ami nem jön át a képről, az a személyes varázs, az a decens, visszafogott jelenlét, amit lénye generál és az a típusú mosoly, amire mindenki szeretné azt hinni, hogy "ilyen mosolyt csak én kapok, a többi vendég nem". Na nem megyek át Tiffany regény stílusba, legyen annyi elég, hogy levett a lábamról.

Kaptam egy törölközőt, levetkőztem, elmentem zuhanyozni. Mire visszaértem, eltűnt a kilátás, helyette félhomály, két mécses, halk zene, lefeküdtem és vártam mi fog történni, mivel arról nem esett szó, hogy mit szeretnék. De ezt nem rossz értelemben írom, nem is volt rá szükség, benne volt a levegőben, hogy jó helyen járok.
A lábaktól indult felfelé, lassan akkurátusan, a nem használt testrészek letakarva. Tényleg tapasztalt masszőz, ez nem kérdés. Egy hangyányit elbírtam volna erősebb mozdulatokat, de ez sem kritika, mert egyrészt nem szóltam, másrészt meg teljesen alfa állapotba kerültem és jó érzés volt amit csinált. Hát, karok, tenyér, nyak, nem maradt ki semmi.

Eszembe jutott a nagyon határozott, egyértelmű bemutatkozása és az intim masszázsra vonatkozó része, illetve, hogy nem beszéltünk meg semmit, így megkérdeztem, hogy „mikor dől el, hogy valaki úriember-e”. Azt a választ kaptam, hogy eddig folyamatosan az vagyok. Ennyiben maradtunk, folytatódott a masszázs, míg egyszer csak megkért, hogy forduljak meg. A lepedővel ismét letakart, majd belső combmasszázs következett. Nyilvánvaló jelei voltak, hogy "örvendek a fejleményeknek", így egyszer csak már nem takart semmit és lekerült a lepedő. Innentől pedig egy nagyon lassú és megfontolt varázslat vette kezdetét, kezekkel, ujjakkal, alkarral... A lábaim között térdelt, így akaratlanul is összeért a lábunk és tökéletesen vette az "üzeneteket", amiket - persze többnyire akarattalanul - küldtem... Tökéletes volt.

A végén kérdeztem meg, mert erről szó sem esett, sem az SMS-ekben sem a masszázs alatt. Teljesen korrekt.

Szokták páran írni, hogy masszázsnál valójában nem is számít a masszőz külseje, hisz ez csak masszázs. Én nem ebbe a csoportba tartozom, törekszem rá, hogy úgy töltsem el ezeket az időket, hogy tényleg inspiráló partnerrel tegyem ezt. Ez itt maximálisan sikerült. És most itt már nem is csak a külsőségekre gondolok.

Reggeli időpontra mentem, nem is aludtam sokat, kicsit még kómás voltam, nem beszélgettünk sokat. De mégis volt bennem egy olyan érzés, hogy tudja mit szeretnék.

Erősen ajánlott Mara masszázsa, biztos vagyok benne, hogy visszatérek még.