Lívia hirdetésére itt találtam, képeit megcsodáltam, a Róla szóló szép, dicsérő beszámolókat elolvastam, s szívem súgta: „Látogasd meg Őt!”
Így hát egy csöndes délutáni órában felhívtam.
Vidám, csengő hang szólalt meg a vonal túlsó végén, kedvesen tájékozatott és időpontot egyeztettünk 2-3 héttel előre, amely akkor még oly távolinak tűnt…
Igazán rugalmas, aranyos volt, tetszésemet az első pillanatban megnyerte!
Alig vártam hát, hogy fölvirradjon a nagy nap, amikor vége mehetek Hozzá!

Legcélszerűbb nekem az autóval való utazás, vidékről, közel 200 km messziségből.
Ím, boldogan indultam csodálatos fővárosunkba egy csodálatos Hölgyhöz, a hosszú úton szívemet készítgettem, ünneplőbe öltöztettem!
Volt segítségem, navigáció, azt követve könnyen odataláltam a megadott címhez.
Ingyenes parkolási lehetőség van a ház előtt mindkét oldalon.
A hely BKK busszal és kis sétával is könnyen megközelíthető.

Lívia a főváros gyönyörű, fennkölt részén fogadja vendégeit.
Ízléses a környezet, a helyszín méltó Hozzá: szemet gyönyörködtető, lelket nyugtató.
Vártam türelmesen a megbeszélt időpontig, majd kapukódot kaptam és boldogan elindultam.
Igazából vendéglátóm kötött le: Ő a „lakás lelke”, de a szalon példásan rendezett és tiszta, amiért őszinte elismerés és gratuláció jár, a fürdőszobában tusfürdők széles választéka.
A szoba hangulatos, barátságos, a félhomályban illatos gyertyák világítanak, lágy háttérzene szól, a földön széles tatami, a ruhákat kulturáltan, ruhaállványon lehet elhelyezni.

Legelőször vendéglátóm ragyogó arca, kedves, szelíd tekintete és mosolya ragadott meg, bilincselt le.
Ígéretesek voltak az oldalra föltett képek, de a valóság ezerszer szebb, szavakkal leírhatatlan.
Varázslatos Szépség, Gyönyörűségek Gyönyörűsége: selymes haja szőkésbarna, alkata nőies, minden porcikája tökéletes!
Istennő szállt le személyében az Olümposzról, gondoltam: káprázatos, elbűvölő tünemény, szíve méz és arany keveréke.
A ruhája egyszerre volt elegáns és csábító: a fekete felső és falatnyi fekete tanga, bájaiból sokat engedett látni, nehéz volt szememet levenni Róla… igen, Ő az a Szépség, akivel nem lehet betelni, csak csodálni, csodálni, csodálni!

Lakásba belépve köszöntöttük egymást, levettem lábbelimet, bevezetett szobájába, s pár perc múlva mehettem is zuhanyozni majd szárnyaló lélekkel vissza Hozzá!
Íme, készségesen megszabadítottam felsőjétől, majd nyitányként ölembe párnát helyeztem és én masszíroztam fejét, tarkóját, a laikus a Művészt, tanítvány a Mestert : D
Vidáman, felszabadultan beszélgettünk, nevettünk, nagyon jól éreztem Vele magamat.
Igazi nyugalmat, felüdülést jelentett szakszerű, figyelmes, odaadó ténykedése, amely gyógyító és szeretet-masszázs bűvös keveréke!
A légkör forrósodott, a program egyre erotikusabbá vált… Lívia megszabadult utolsó ruhadarabjától, testét bőven leöntötte olajjal és kezdetét vette egy varázslatos csúszkamasszás… gyönyörű mellei és forró öle simogattak… fantasztikus érzés és hatalmas vizuális élmény volt, amit a tükörből kísértem éber figyelemmel, s azt kívántam, bár megállna az idő és ez soha véget ne érne…

Lívia kérésemre hasra feküdt… én pedig masszírozni, simogatni, puszilgatni kezdtem formás vállait, bársonyos hátát, kerek, ropogós popsiját, meleg kelyhecskéjét, látványos lábát, karcsú bokáját, miközben bőven öntöttem rá az olajat… selymes bőre ragyogott, csillogott – akárcsak mohó tekintetem!
Így érthető hát, hogy izgalmam növekedett, szívem hevesen dobogott, vérem lüktetett, légzésem szaporábbá vált.
Vendéglátóm mellé feküdtem… simogattuk egymás érzékeny pontjait… majd hátamra dőltem, Lívia pedig finom kezével kényeztetett… ölével és testével csúszkált rajtam… ritmikusan mozgott ágyékomon, miközben gyönyörű melleit markolásztam -, az egész olyan volt, mintha csak szeretkeztünk volna, s többször úgy éreztem, közel már a vég.
Izgató látvány tárult elém, amikor megfordult… gyönyörű popsiját, édes, illatos kelyhecskéjét simogattam, kóstolgattam… Ő pedig kézzel kényeztetett, míg el nem érkezett a beteljesülés pillanata!
A levezetés után gyöngéden megtörölgetett, összebújtunk, pihentünk, beszélgettünk… többször, mint két barát, nevetne megöleltük egymást… majd együtt vonultunk a fürdőszobába, hogy közösen, egymást segítve lezuhanyozzunk.

Legelején rendeztem csekély ajándékok kíséretében.
Így tartom ezt szerencsésnek, furcsa lenne számomra, ha a végén ezt mondaná egy vendéglátó: „Jól éreztem magamat Veled, ennyit ****…”
Valójában csekélység azért a felejthetetlen ajándékért, amelyben Lívia mellett részesülhettem!!
Igazán méltányos a meseszép, csodaszép, álomszép, varázsért!
A kísérő ajándékokat – nagy örömömre - kedves mosollyal fogadta.

Laudatio – ez az egyetlen méltó műfaj, amely méltó Líviához: így lehet csak énekelni, zengeni a gyönyörű, kedves teremtményről, tüneményről, imádnivaló istennőről!
Írásomban nem fukarkodtam a bókokkal: a különleges Hölgy előtt különleges szerkezetű beszámolóval kívántam tisztelegni – amit a figyelmes olvasó fölfedez…
Varázslatos volt: a testnek felfrissülés, a léleknek balzsam és szárnyalás, mintha az Elíziumban lettem volna egy imádnivaló istennővel!
Igazi Gyöngyszem, édes Csoda a 12. kerületi Lívia!
Az a Nő, aki megigéző szépségével és meleg szívével szebbé teszi a világot, aki elbűvöl, aki kész adni, akivel boldogság minden pillanat, minden másodperc – köszönet, köszönet, köszönet mindenért, drága Lívia!