Dórinál két hét híján egy éve jártam először (és nem utoljára), rögtön az Istennőm lett és azóta is egyeduralkodik az érzékeimen. Mikor tavaly nyáron megtudtam, hogy közös zenei kedvenceink között van a Morcheeba, a Massive Attack, a Tool és Tricky is, megbeszéltük, hogy legközelebb én viszem a zenét meglepetésként. Alig 7-8 hónap alatt össze is raktam egy setlistet (tudom, ennyi idő alatt a számokat is nekem kellett volna megírni:)) és bejelentkeztem hozzá. Az eltelt hosszú idő ellenére úgy vette fel a telefont, hogy „na helló végre”, megbeszéltünk egy napot és órát, online is megerősítettem, visszaigazolta, megírtam a CD-t és repültem is hozzá. Kb. 80 percnyi anyag jött össze, így egy 1,5 órás randit beszéltünk meg.

Még mindig egy közel-keleti szúrófegyverről elnevezett kis utcában várt a XIV. kerületben, amely autóval csúcsidőn kívül egyszerűen és gyorsan, békákával fogalmam sincs hogyan közelíthető meg. Parkolás ingyenes és egyszerű, pont a lépcsőház előtt találtam helyet.

Régi, betonból épült kis házsor, a hozzám hasonló 80-as évek gyermekeinek barátságos, hangulatos és ismerős feelinggel. A lakás is ennek megfelelően, bár nyilván modernebben berendezett, nagy és strapabíró franciaágy, szobazsan, a fürdőben tisztaság, habos vízzel félig megtöltött sarokkád várt. Meg egy szobainas, meg törülköző, meg tusfürdő, amelyet nem használtam stb. Ezek most lényegtelen csacskaságok csupán, hadd intézzem el annyival az egészet, hogy pont jó a hely, semmibe nem lehet belekötni.

Rég láttam, ezer évnek tűnt, így el is felejtettem, hogy a szemeibe nem szabad belenézni, mert rögtön megbabonáznak. Amikor beléptem és erre emlékeztetve magamat lejjebb néztem, akkor meg a melltartóból zabolátlanul előmerészkedő csodamellei szédítették meg egyszerű alattvalói agyamat. Valami melltartó-tanga cucc volt rajta és magas sarkú, de percek teltek el, mire gyönyörű hosszú lábain át odáig leértem. Ne kérdezzetek többet, javaslom inkább a jelenlegi 3. és 20. sorszámú képeinek tüzetes tanulmányozását. Az arca pedig azért van kitakarva, hogy a halandó híveknek ne kelljen nap mint nap az istennőjük elviselhetetlenül gyönyörű pillantásával szembesülniük. Mindjárt haladok tovább, csak a monitorra fröccsen nyálat eltávolítom, bocs. Dóri haja most nagyon érdekes, ezüstszürkés volt – remekül illettek a hasonló színvilágú szemeihez - kísérleti jelleggel és még mindig az a rövid, szexi, nőies frizurája van, amibe élmény beletúrni (hogy aztán lebaszhasson, hogy összekócoltam:)) De hiába is magyaráznám és nem is akarok senkit győzködni, Dóri számomra tökéletes úgy, ahogy van.

Vigyázat, ez hosszú lesz és csak részben beszámoló, részben inkább egy zenei utazás! És ez most nem az a beszi, ahol részletesen leírom, hogy milyen a francia, illatos-e a punci és hány pózt pipáltunk ki. Inkább csak annyit bocsátok előre, hogy Dóri úgy néz ki, mint egy Istennő, olyan az ágyban, mint egy Istennő, olyan vele együtt lenni, mint egy Istennővel, de közben meg olyan természetes, közvetlen, kedves és bűbájos, hogy azt hiszed, arra a kis időre, míg veled van, egy egyszerű halandó Nő.:)

Tehát beléptem, fogadott, puszi-puszi után irány be a szobába, a némi gyümölcsöt és némi édességet leraktam az asztalra, CD-t előkotortam, ő pedig roppant szemét módon hason fekve elnyújtózva, fenekét enyhén felnyomva rakta be a lemezt laptopba. Kérdeztem is, hogy direkt szívat már most, de ártatlan vigyorral jelezte, hogy ezt csak és kizárólag így lehet betenni. Mielőtt én is gyorsan betettem volna, inkább levetkőztem gyorsan, mire kérdezte, hogy nem bánom, ha csatlakozik hozzám a kádban? Nem bántam. A laptopot is behozta magával, így a zenei aláfestés is meg volt. Apropó, zene. Elég sokat szöszöltem a felkészülés során a zenékkel, igyekeztem egy ívet adni a kompozíciónak, lágyabb electro-pop bevezető számokkal, aztán egy erőteljesebb, pörgős blokkal (amikor még bírja az ember szusszal) és a második felében megint inkább nyugisabb, lazább számokkal. Remélem sikerült, itt a tracklist, bocs, ha a linkek nem működnek, gondoltam úgy jobb olvasni, ha közben valamelyik szám megy a háttérben:)
1. Air - La Femme D'Argent 7:10
2. Parov Stelar ft. Lilja Bloom - Shine 3:37
3. Massive Attack ? Girl I Love You 5:22
4. Morcheeba - Gimme Your Love 3:28
5. Nine Inch Nails ? Into The Void 4:11
6. Type O Negative ? My Girlfriend?s Girlfriend 3:58
7. Tool ? Prison Sex 4:54
8. Nine Inch Nails ? Gave Up 4:27
9. Tool ? 4 Degree 6:03
10. Tricky - Evolution Revolution Love 4:07
11. Queens Of The Stone Age - Make It Wit Chu 3:57
12. Morcheeba ? Coming Down Gently 4:17
13. Type O Negative - Die With Me 7:12
14. Morcheeba - Flowers (Feat. Manda) 4:05
15. Massive Attack ? ... 4:54
16. Air ? All I Need 4:32


Tehát ott tartottunk, hogy belépett mellém a kádba, miközben stílusosan az Air Ezüst Nő c. száma ment és a lágy harmóniák, a habos hullámverés és Dóri eszméletlenül nőies kisugárzásának hatására a következő 20 percre sikerült teljesen kizárnom a külvilágot. Úgy éreztem magamat, mint rég látott és vágyott kedvesemmel, akivel egy kora délutáni órán bebújunk a forró víz alá egymásba gabalyodni. Gyakorlatilag végigcsókolóztuk az első négy számot, miközben Ragyogtam, Szerettem a Lányt és Kívántam mint Állat. Bár életemben másodjára találkoztam vele, rögtön megteremtődött egy olyan intim, könnyed és biztos közeg, amiben az ember türelmesen kívánja a másikat és lassan, fokozatosan épül fel a vágy. Ahol nem egyszerűen dugni és elélvezni akarsz, hanem kiélvezni minden pillanatot, érintést, szemkontaktot és rezdülést és ahol egy csók legalább akkora gyönyört jelent, mint egy tökéletes szopás. Biztos mindenkinek megvan az a hang és érzés, ahogy a vizes zománcon csúszik a bőr, dübben a láb, csobban a víz a test hirtelen mozgásától. Forogtunk, öleltünk, beütöttünk ezt-azt, de meg sem éreztem és ha ezután kiszállunk, megtörülközök és hazamegyek, akkor is istennős beszit írnék most. Azért itt nem ért véget a randi, szerencsére.:)

Dóri kérdezte, hogy mi lenne, ha visszamennénk a szobába és már ment is, én pedig mint egy zsinóron rángatott csattogós lepke, egy alibi törülközés után nyomultam utána. Az ágyon térdeplős csókokat váltottunk, majd a tükör előtt négykézlábra ereszkedve a szájába vett. A NIN Into The Void c. száma ment és pont így éreztem magamat, ha Dóri felnézett és beleőrülhettem a szemeibe vagy ha nagy nehezen elszakítva a tekintetemet a tükörből figyeltem fenekét, hátát és izmai hullámzását. A Barátnőm Barátnője egy kakukktojás, mivel csak ketten voltunk, bár egy érdekes hármas randit már szervezünk, de ezt csak közbevetőleg jegyzem meg. Mindenesetre Peter Steele (RIP) hangjára még akkor is felállt volna a farkam (meg a szőr a hátamon a szőr, ha lenne), ha Dóri az állításról nem gondoskodott volna már az első percekben. Utólag kicsit bánom, hogy ezeket az acélos időket nem használtuk ki jobban:) Alig bírtam ki, hogy csak ott tétlenül nézelődjek és lassan elkezdtem kalandozni a kezeimmel hol a melleit, hol a tarkóját fogva vagy végigszánkáztam a hátán egészen a fenekéig. Megérezte, hogy többet akarok belőle és oldalra dőlve 69-be fordultunk. Mostanában volt szerencsém sok más szép, kívánatos, látványosan nagy ajkas puncikhoz, de Dórié most elsöpörte ezeket az egyébként kedves emlékeket. Pedig nem is kedvelem ezt a pózt azért, amiért sokan mások sem: egyik fél sem tud kellően csak a másikra koncentrálni és sokszor egy vegyes-heves cuppogás tud lenni, amelyben egyik fél sem tudja igazán átadni magát és ellazulni. Na itt és most kicsit megdőlt ez az elméletem, mert baromira élveztem minden pillanatát és pont az lett vonzó benne, ami korábban elriasztott. Hogy Dóri néha kiengedett a szájából és hagyta, hogy az érzékenyebb pontjaira ráérezzek és a farkamat markolva élvezze a pillanatot, aztán cseréltünk és én lógó, egyáltalán nem játékos nyelvvel a combjába, ölébe lihegtem, miközben változatos és vákuumos technikákkal kényeztetett. Ha ilyen a Szex a Börtönben, máris megyek bankot rabolni:) A NIN következő számára kicsit felpörögtem, hiába süvöltötte Trent Reznor végig azt, hogy ő már Feladta, én kitartóan küzdöttem, hogy Dórinak is jó legyen. Végül nem lett, de legalább van egy századik érvem is, amivel a visszatérést meg tudom majd indokolni. Mindenesetre a testhőmérsékletem legalább 4 Fokkal megemelkedett, úgyhogy eljött az idő a csodálatos piros gumi felhúzására (kis morgás: értem, hogy biztonság, de nekem ez picit túl vastag volt és elnyelt egy csomó remek érzést) és végre belém hatolhatott a felismerés, hogy Dóriba belehatolhattam alulról. Csodás látvány ahogy guggolva, majd ülve lovagol, ruganyos izmos testét látom mindenhol, miközben Tricky forradalmat vizionál és a QOTSA sivatagi balladájában (a világ legjobb száma szexhez, csak szólok) arról énekel, hogy bármikor, bárhol Csinálná. Ha Dórival, akkor megértem őket, mert én is bárhol, bármikor.:D

Utána misszibe váltunk - én meg jelen idejű elbeszélésbe - és olyan hajlékony, hogy végtelen hosszú lábait hol előttem, hol mögöttem, hol egészen a nyakába húzva látom, miközben melleinek hullámzása igazodik a közösen diktált tempóhoz. De sajnos elfáradok, pedig fejben még nagyon jól bírom (vagy pont ott nem?:)), talán túlságosan is kívánom ahelyett, hogy egyszerűen csak elengedném magamat. Kijövök, a gumi Finoman Lejön a Morcheeba instrumentális számára, de ahogy egymáshoz bújunk, csókolózunk, megint felébred bennem a vágy. Dóri tehát szájjal éleszt újra, de érdekes módon ez a technika most úgy hat a farkamra, hogy nem is kell szájjal hozzáérnie. Hamarosan újabb gumi röppen (még mindig vastagnak érzem) és újra benne vagyok, újra felettem van, újra megpróbálok elmenni. Halj Meg Velem, könyörgök magamban egy közös orgazmusért, de bennem ragad megint, itt kezdek kicsit bepánikolni, ami a legritkább esetben segít. Újra egymáson kívül pihenünk és beszélgetünk, mint két szexuálisan nyitott egyén.:) A Virágok szól, amikor egy kis kézimunka, csókok és a kádbéli hangulat felidézése egy utolsó rohamra sarkall. Mondom is neki (és magamnak), hogy most tényleg elengedem magam. Három a magyar igazság? Újabb gumi, újra beleguggol, én a fenekét fogom, ütemesen pumpálok és az ágyékunk csattogásának ritmusára lassan, de biztosan elindulok az úton, amelynek a végén a gumiba érkezek meg egy eksztatikus hajrával. Huhh, egy év alatt először mentem el Dórival, hülyén hangzik, de most ez a nap fénypontja számomra, boldogan vigyorgok, mint egy tejbetök, épp csak körbe nem ugrálom a szobát. A tanulság vajon mi? Hogy agyat kikapcsol, öveket kicsatol és szabadesés a gyönyörbe? Még gondolkozom rajta. A kedvenc Massive Attack számomra aztán elmorzsolok egy Könnycseppet magamban, mert tudom, hogy időnk végére jár, az utolsó előtti szám szól. De vigasztal, hogy úgy néz ki, még találkozunk és nem csak miattam!:) Szedelőzködök és eltűnődök rajta, hogy mi Minden, Amire Szükségem Van és tökéletesen egyetértek azzal a sorral, hogy „All I need is a peace of this mind, Then I can celebrate”.

A zuhannyal időközben kisebb problémák akadtak, így cicamosdás volt a végén, de remélem, hogy egy igazi szerelőférfi arra járt azóta, és megjavította azt is, amit én még rontottam a helyzeten:)

Mondott a végén valamit a kicsit túllépett 1,5 órára, ami pontosan másfélszerese volt az 1 órás programnak, ami a pesti átlagnál magasabb fekvésű, de nem rondítanám el az élményt az elszámolás további ecsetelésével.

Ahogyan a randi, úgy a beszámolóírás végére érve is lepörgött az utolsó track is, jó volt újraélni. Egy kis írói szabadságot persze engedtem magamnak, mert nyilván nem volt ennyire patikamérlegen kimérve az egész randi, de higgyétek el, hogy nem sok helyen nyúltam bele és ott is csak azért, hogy a zenére jobban fel tudjam fűzni az eseményeket. Amiket Dórival kapcsolatban írtam, azokon semmit nem kellett változtatni.

Ha valaki még mindig nem érti esetleg, akkor az összkép az, hogy hűű, meg háá, meg istennő, meg szoborállítás, meg olyan erősen öleltem magamhoz, hogy most izomlázam van a karomban-vállamban:) Ugyanakkor senki ne várja ugyanezt az elszállt élményt, mert láthatóan és érezhetően már tavaly bekattant valami nálam Dórival kapcsolatban és már-már elfogultsággal is nyugodtan vádolhattok. De nem kell megijedni (neki sem:D), majd a következő besziben újra előveszem racionálisabb, tárgyilagosabb és földhözragadtabb énemet. Addig hadd lebegjen itt az éterben ez az újabb Istennős beszámolóm Dóriról, köszi!