Egy hete voltam nála. Akkor a belvárosban jártam, félre álltam valahol, és rácsörögtem. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva tudna fogadni.

Most már máshol rendel, mint korábban. Én egyszer már jártam nála március elején. Óbudán van, nem messze egy jól ismert közlekedési csomóponttól, a térkép jól jelöli. Autóval is meglehet állni ingyen a ház mögött van parkoló, bár esténként tele szokott lenni, ha már az emberek hazajöttek a munkából.

Tipikus kétszobás panellakás. A szoba nagyon hangulatosan be volt rendezve. A franciaággyal szemben tükör, lámpákkal körberakva. Zene sajnos, nem volt még, de engem most kevésbé zavart. A lakásban ketten voltunk csak, az ottlétem vége felé csörgött a kaputelefon, hogy érkezik a barátnője, de egy ajtó becsukásával megvolt oldva a diszkréció, és alig hallottuk megjövetelét.

Semmit nem változott. Ugyanolyan dögösen fogadott, mint első alkalommal. Nőiesen telt idomaival nem lehet betelni, és mégis apró, formás teremtés, imádom.

Amint beléptem az ajtón, olyan volt, mintha rég nem látott barátnőm fogadott volna egy hosszú nap után. A nyakamba kapaszkodott, és csókolt. Nagyon jól esett. Az ágyra húzott, és ott folytattuk a csókcsatát. Alig bírtam levetkőzni. Én kiszedtem magam a karjaiból és elszaladtam fürödni, ez azért mégis kell. Visszajöttem, kibújtattam a ruhájából, és elindult, amiért jöttem eredetileg. Végig olyan volt, mintha a barátnőjével lenne az ember. Igazi szeretkezés volt. Pont ezért látogattam meg, mert erre vágytam most a legjobban. Főleg, hogy csalódnom kellett egy lányban a magánéletben... A szex nagyon érzéki volt, néha finom, néha hevesebb. Néha fölé térdeltem, hogy franciázzon kicsit, aztán szemből lett végem. Jót beszélgettünk szünetben. Bújt, meghallgatta a panaszaimat. Egy férfi ember miért is lehet maga alatt, amit ki kell beszélnie magából? Hát, persze, hogy egy nő miatt... A második menetet én kezdeményeztem, simogatásokkal, utalgatásokkal. Franciázott egy nagyon kellemeset, változatosan, hol lassan, hol gyorsan, érzékien, finoman. Gumihúzást követően rám ült. Ott egy idő után felültem, és csókolgattam a nyakát, átöleltem. Aztán leterítettem az ágyra misszionárius pózba, és így lett megint végem egy jó pár perc után. Pihegtünk egyet, és még egy nagyot beszélgettünk.

Az ***s március óta, amióta utoljára találkoztunk, nem változott. Ugyanolyan kedvező és humánus, mint volt. Sőt, talán ezért amit nyújt, kevés.

Ami jól esett, hogy ismerős volt neki a telefonszámom, erre hivatkozott is. Megismert, mikor már fent voltam nála. Nagyon jót beszélgettünk, egyáltalán nem éreztem ezt a tipikus "szolgáltató-vendég" státuszt. Ami manapság egyre ritkább... Köszönöm Neked!