Második csörgésre felvette a telefont. Mondtam, most mennék, ahogy tud fogadni.
„Fél óra múlva jó?”
„Jó.”
Pontos címet kaptam, kapuból hívtam, (na jó, egy másik kapuból, mert elbambultam és továbbmentem), de a lényeg hogy megkaptam a kapukódot és beengedett. Liftből kiszállva, egy picike kéz csalogatott befelé az egyik ajtón.

Repülőtérről vagy pályaudvarról sokat kell gyalogolni, de bármi mással megközelíthető. Flórián tértől gyalog is csak 3 perc, de akinek ez nem mond semmit, annak: Árpád-híd budai oldal. Parkolóhelyet azonnal találtam, ingyeneset. Volt még több hely péntek délután.

Semmi extra, átlagos panel. Tisztaság. Kis fürdőszoba, káddal. Volt pár tusfürdő, szájvíz, jó törülközők. Kisszoba = baszoba. Megfelelő franciaágy, a végében falhoz támasztott tükör (még nem folt felfúrva). Jó nagy szék a ruháknak. A szobából beépített erkély nyílik, ami nagyon előnyös, mert megnöveli a légteret, és még csukott ablaknál sem fogy olyan gyorsan a levegő.

A képek a valóságot adják vissza, a beírt adatok stimmelnek. Nem mérlegeltem, és igazolványt sem kértem, de akarva sem tudnék semmibe belekötni. Szivecske egy picike nő, kicsike kezekkel, formás kis lábakkal, nagy, természetesen gravitáló mellekkel és széles mosollyal. Ha Szivecske autó lenne, úgy jellemezném, hogy korának megfelelő, megkímélt, jó állapotban van. De szerencsére Szivecske nem autó, így kiemelném még a formás fenekét, és ami számomra fontos: a nagyon kellemes tapintású, bársonyos bőrét.

Hm, az action a belépésem pillanatában elkezdődött. Harminc éves „pályafutásom” alatt nem találkoztam ilyennel. Jóformán a szobába sem értünk, de már csókolt ahol ért, és az első 20 másodpercben minden fontosabb testrészét hozzám dörgölte. Bár elsőre kissé ledöbbentő volt ez a stílus, de ezzel sikerült áthidalnia minden kezdeti óvatoskodást, a másik méregetését, bizonytalanságot, vagy nem is tudom, minek nevezzem, azt a puhatolózást, ahogy felmérjük egymást, első alkalommal egy szolgáltatónál. Na, itt ilyen nem volt.
Sikerült lehámoznom magamról Szivecskét, elmentem tusolni, utána olyan érzéssel mentem vissza hozzá, mintha már sokadszor járnék ott. A pornográf részleteket nem ecsetelném, pedig voltak bőven, de nem ezért írom ezt a beszámolót. Miért nem részletezem a szexet? Mert most nem ez a fontos, annak ellenére, hogy Szivecske nagyon kitett magáért. Lejjebb megmagyarázom.

Nem beszéltünk meg semmi konkrétumot telefonon, a tetthelyen mondtam, hogy két órát maradnék, de majdnem három órát voltam Szivecskénél. Ajándék. Na, most az egyszer helyénvaló ez a szó, mert tényleg ajándék volt, csak most én kaptam. Amit én hagytam ott, az átlag alatti, és ahogy Szivecske bánik a vendéggel, az megfizethetetlen. Másnap vissza akartam menni, de sajnos nem jött össze.

Nem Szivecske volt a célom, nem is tudtam, hogy létezik, más lányokat hívogattam egész nap, de nem értem el őket. Péntek du. a Szentendrei úton volt dolgom és azt elintézve, a dugóra való tekintettel úgy döntöttem, hogy nem bumlizok keresztül a városon senkihez, hanem azon a környéken keresek egy lányt. A kocsiban böngésztem a Lusteria appot és így találtam Szivecskére. Beszámolót sem akartam írni, mert nem szerettem volna „billentyűbetyár lenni, a „friss újjoncka” jobban tetszik:)
Miért írok mégis? Mert járhatnak páran abban a cipőben, mint én, és nekik hasznos lehet ez az írás.
Nem vagyok mostanában a toppon, főleg egy gyógyszernek köszönhetően, amit minden kellemetlen mellékhatása ellenére rám tukmált az orvos. Többször jártam úgy, hogy bár elmentem a lányokhoz, de mégsem mentem el. Nem szólhattam egy szót sem, mert nem a lányok hibája volt, ők nyújtották a megszokott szolgáltatást. A kedvenc testrészem mostanában önálló életet él, vagy működik, vagy nem, és ő dönt. Szivecskénél is úgy döntött, hogy nem akar dolgozni, de most emberére akadt. Ez a nő, természetes ráérzésével, ügyességével és határtalan közvetlenségével munkára fogta. Olyan barátnő feeling-et kaptam, hogy hasonló is csak nagyon kevés lánynál volt eddig. Van itt mindenféle kategória, „nagyon jó”, meg „istennő”, de Szivecske megérdemelne egy új kategóriát: „BARÁTNŐ”
Sajnálom, hogy a „rangom” miatt nem adhatok legalább egy „nagyon jó”-t.
Köszi Szivecske!