A cipőboltban úgy gondolták, hogy rám fér egy kis okosítás, én meg kihasználtam a szabadságot és megkoronáztam a szabadnapot Dórinál.
Egy nappal a randi előtt telefon. Először ő nem tudta felvenni, visszahívott. Én nem tudtam. Visszahívtam. És bingó.

Egyszerű, mint a lejtő. BKV-val mentem, autóval sem lehet gond. Még Kelly is oda találna.

Régi, 4 emeletes társasház, nincs lelakva. A lakás meg pláne nem, felújított, tiszta. Az ágy nem nyikorog. Vagy nem emlékszem.

Mint a képeken, iszonyat dögös. Melltartóban, piros combfixben, irgalmatlanul rövid, bugyi-villantó szoknyában fogadott. És tűsarok helyett - a szakma, ugye -, egy plüss, kislányos mamuszban.
Bár a haja először megviccelt - lenyalt volt, mint Nemecseknek. :) de jól áll neki ez is, később, borzasan még inkább.

Zavarban voltam és ideges. Nem voltam jó társalkodó partner, Dórit nem zavarta -vagy nem mutatta- és jól kezelte a dolgot. pár szó, megmutatta a fürdőt, törölköző, fürdés.
Kint már hangulatfény fogadott, zene és a buja kis dög, még ruhában. Hello mondta és lesmárolt. Nagyon finom. Majd a középiskolás időket megszégyenítő petting. Ügyes a szája, és ahogy néz hozzá... nyalakodás, nyögdécselés, simogatás ide-oda. ruhák le - azok a cicik! eszméletlen!- , combfix maradt. Egyszer csak a hátán feküdt, lépj át rajtam!, magához húzott és megdugatta a cicijeit! Közben persze nyalogatott.
A következő amire emlékszem, hogy a hasán fekszik, én fölötte és háta mögött matatva már rajtam is volt az óvszer, Felkínálta a punciját.
Később meglovagolt, rám hajolt, felült, nagyon felhúzott ahogy csattant hol a szeméremdombja, hol a feneke rajtam. A tükör nagyon praktikus. :)
Nem is bírtam sokáig, megérezte, gumi le, és a szájával, kezével kivégzett.
Szilvia segített nagyjából eltüntetni a nyomokat, kaptam inni. Majd megmasszírozott. Kész. Nem szakszerű masszázs volt, hanem simogatós, cicis-puncis-csúszkálós. Úgy ellazultam, mint egy vállízület ficam után.
Rövid dumcsi, ital, nevetgélés és tipli, mert az óra vége felé járt. Dóri ugyan kérdezte, hogy mit szeretnék még, de a 2. menet nálam ritkaság számba megy. talán legközelebb.

Előre egy doboz csokival. Nem ismerem a bp.-i átlagot, így az érték arányról sincs fogalmam és nem is nagyon érdekel.
Vincent Vega-t idézve:
"Nem tudom megér-e 5 dolcsit, de kib*szott jó ez a shake!"

Nagyon jól éreztem magam. A beszámoló elején kéne Nagyon odaadó minősítés is, azt adnám. és ha Peggy is így kefélne, folyton otthon ülnék. Biztos visszatérek még.